Karsai László és Ungváry Krisztián célja az új államfő lejáratása volt
Sulyok Tamás nemrég hivatalba lépett köztársasági elnök lejáratása volt a célja Karsai László és Ungváry Krisztián történészeknek – erről írt Kelemen Miklós jogász, történész a mandiner.hu-n szerda délután közzétett cikkében.
Nem a múlt feltárása volt a céljuk, hanem a lejáratás. Ezzel megtagadták a történészi hivatást. Bizonyítékok nélkül tették közzé nem bizonyított állításaikat. Nem gondolnak arra, hogy ezzel nemcsak egy közszereplőt, hanem annak egész családját támadják meg. Dr. Sulyok László dédunokái is bűnhődjenek a hamis vádak miatt?
– fogalmazott a szakember az államfő apjáról, Sulyok Lászlóról a napokban nyilatkozó történészek kapcsán. Kelemen Miklós felidézte: Sulyok László ellen 1945-ben, illetve 1949–1950-ben háborús és népellenes bűncselekmény elkövetésének gyanújával nyomoztak, amelyekért a népbíróság az akkori törvények szerint halálbüntetést is kiszabhatott. A népbíróságok nagyrészt a Magyar Kommunista Párt által uralt "politikai különbíróságok" voltak, amelyek "sok esetben elfogultan és a legalapvetőbb jogszabályokat is megsértve jártak el". A Magyar Kommunista Párt irányítása alatt álló újságok uszító hangnemben követelték egyes vádlottak minél súlyosabb büntetését, és ha mégis felmentő ítélet született, a titkosrendőrség internálta a népbíróság által ártatlannak nyilvánított embereket. A népbíróságok a valódi háborús és népellenes bűnelkövetők mellett egyre több ártatlant ítéltek el. A Sulyok László elleni első nyomozást még 1945-ben szüntették meg bizonyítékok hiányában, illetve mert a nyomozás folytatásától sem lehetett eredményt várni.
Nyilvánvaló, hogy nem tartották annyira fontosnak az ügyet, hogy a több ezer feljelentés közepette komolyabban foglalkozzanak vele. A második, 1949–1950-ben zajló pótnyomozás során pedig a tanúvallomások nem igazolták a vádat. Három ügyvéd is – állását kockáztatva – tanúskodott Sulyok László mellett. Kiderült, hogy Sulyok László több alkalommal is segített zsidó származású honfitársain
– írta a szakember, aki hozzátette: az Államvédelmi Hatóság, illetve a Budapesti Államügyészség annyira nem látta bizonyítottnak a vádakat, hogy nem látta értelmét tovább nyomozni Sulyok László után, így az ügyészség ezt a nyomozást is megszüntette. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy otthon, a családban egy jogász nem büntetőjogi kategóriákban gondolkodik az édesapjáról. Amit a szülők egy gyermeknek mondanak, az olyan, mint a "Szentírás": nem kétkednek benne, nem rohannak a hatóságokhoz, hivatalokhoz mindezt leellenőrizni. Egyébként is az édesapa a rendszerváltozás előtt meghalt, addig pedig óvatosan kellett nyilatkoznia. És a rendszerváltoztatás után sem ment a magyar lakosság legnagyobb része a titkosszolgálatok töredékes iratait őrző levéltárba lenyomozni a családját.
Karsai László és Ungváry Krisztián szerint minden közszereplőnek ugyanúgy kutatnia kellene a szülei és a nagyszülei után, ahogy azt a zsidótörvények előírták. A történésznek azonban sine ira et studio kellene kutatnia, nem pedig politikai aktivistaként vádaskodnia. Csak azért, hogy dr. Sulyok Lászlót besározzák, három ügyvédet a hamis tanúzás bűncselekményével vádolják. (Most ennek a három ügyvédnek a leszármazottjainak is sajtópert kellene indítania?) Karsai és Ungváry szerint a cél szentesíti az eszközt
– fogalmazott a szakember.
Kelemen Miklós kitért arra is: egy nem bizonyított vádat rögvest közzé is tetettek a Wikipédiában. A gyanútlan olvasót félrevezetik. Tényként közölnek általuk kitalált feltételezéseket olyan korabeli és kései jogpolitikai, napi politikai környezettel körítve, hogy a köztársasági elnök édesapjának minél súlyosabb megítélését érjék el – olvasható a mandiner.hu-n.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
