Pesti Srácok

A baloldalnak annyira fontos az újpesti ingatlanbiznisz, hogy az ivóvízbázis biztonsága is másodlagos kérdéssé vált

A baloldalnak annyira fontos az újpesti ingatlanbiznisz, hogy az ivóvízbázis biztonsága is másodlagos kérdéssé vált

Az egykori újpesti Dobó laktanya társasházzá alakítását úgy engedélyezte a baloldali városvezetés, hogy az sérti a saját Kerületi Építési Szabályzatukat is, de ami nagyobb probléma, hogy a lakásokhoz szükséges 120 új parkolót a dunai ivóvízbázison létesítenék, amit fokozattan veszélyes és tilos – hívja fel a figyelmet az Origo.

– írják. A cikk szerint a Dobó laktanya 2021-ben került a Hydroplasztika Kft. tulajdonába. A debreceni cég a volt laktanya területén 4 darab, összesen 100 lakásos társasház kialakítását tervezte. Mivel a laktanya Budapest ivóvízbázisán található, ezért a Kerületi Építési Szabályzat szerint sokkal szigorúbb építési szabályok vonatkoznak rá, ugyanakkor egy, az Origo birtokába jutott dokumentum arról is tanúskodik: ezen szabályok miatt nem volt lehetséges az eredeti terv, azaz hogy lebontsák a laktanya épületeit, és a helyükre új házakat húzzanak fel. A vállalkozó ezért a felújítás és átalakítás mellett döntött. A kivitelezés azonban mégsem olyan egyszerű, mert a szabályok szerint 100 lakáshoz 120 parkolóhelyet kell kialakítani, ami az ivóvízbázison, ahol a társasház épülne, szinte kizárt. Az Origónak nyilatkozó szakértő felhívta a figyelmet: már a műholdfelvételről is jól kivehető, hogy szinte kizárólag zöldfelület van az épületek között, csak néhány parkoló állt a laktanya rendelkezésére.

A problémák ellenére Újpest baloldali városvezetése gond nélkül áldását adta a veszélyes projektre idén februárban, és kiadták a beruházáshoz szükséges településképi véleményt is márciusban.

PestiSracok facebook image

Forrás/Fotó: origo.hu

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.