Balog Zoltán tolja a felelősséget: szerinte neki az volt a dolga, hogy kegyelmet kérjen, többször keresték a segítségét ilyen ügyben
Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke beszédet mondott a dunamelléki lelkipásztorok és főgondnokok március 9-i találkozóján, akkor, amikor már túl voltunk a kegyelmi ügyön. A beszédéről leirat is készült, amelynek hitelességét a püspök és kollégái is igazolták. Ebben a többi között a kegyelmi ügyről is beszél, amiről elmondta, hogy többször keresték már meg kegyelmi ügyekben és neki kötelessége, hogy segítsen. A politika ugyanis más terület, püspökként lelkileg kell közelíteni a dolgokhoz.
Balog Zoltán március elején tartott beszédet a dunamelléki lelkipásztorok és főgondnokok találkozóján mint püspök. Ebben a beszédben kitért a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének kegyelmi ügyére is, amiről elmondta, hogy véleménye szerint kötelessége volt lelkipásztorként lépnie az ügyben. Nem számolt azzal, hogy ennek milyen közéleti következményei lehetnek, hiszen ő nemcsak politikusként, egyházi szereplőként is tevékenykedik.
Úgy kell szolgálnunk a közéletben is, hogy száz százalékig Istené vagyunk – nem párté, nem politikai irányzaté, nem az ellenzéké és nem a kormányé, hanem Jézus Krisztusé
– fogalmazott.
Politikai szerepe miatt kapott az egyház is
Elmondta, azért mondott le zsinati elnöki tisztségéről – amely, ahogy fogalmaz, elsősorban közéleti funkciót lát el, amely kifelé, az állam, a társadalom felé irányul –, hogy „elejét vegye az egységbontó törekvéseknek”. Nem tartaná helyesnek, ha újra zsinati elnök akarna lenni; ezt a kérdést lemondásával lezárta. Úgy látja azonban, hogy a püspököt lelki vezetőnek választják a gyülekezetek, befelé irányul a szolgálata. Meglátása szerint a kegyelmi ügy miatt utólag is a volt miniszterségének árnyéka vetül az egyházra.
Korábban is kérték a segítségét és akkor is segített
A beszédéről egyébként leirat is készült, aminek hitelességét Balog mellett mások is igazolták. Ebből kiderült, hogy korábban is kértek tőle segítséget kegyelmi ügyben és ő akkor is kötelességének érezte, hogy segítsen. Egy esetet elmesélve az alábbiakat mondta el:
Amikor lelkipásztor társammal megkaptam a jelzést azokról, akiket jól ismertem a politikából, a közéletből (?), hogy ezt az embert a rendőrök fogják elvinni, mert a pályázati elszámolás nem úgy sikerült, s volt egy álmatlan éjszakám, másnap reggel bementem a püspöki hivatalba, és mondtam a helyettesemnek, hogy baj van, most mit csináljak? Végig azon gondolkoztam, hogy most kit kellene felhívni, hogy kéne elrendezni úgy, hogy ne legyen törvénytelen; de azért van valami mozgástér, hogy visszafizessék, másképp csináljuk, adunk hozzá, csak hogy megmentsük azt az embert – mondom, hogy most mit csináljunk? S azt mondta, hogy először imádkozzunk! Na ez a különbség! Hogy valaki közéletileg és politikailag közelít meg valamit, még ha a cél helyes is, vagy pedig lelkileg közelít meg. Ez kerül mérlegre.
Az ügy kimeneteléről nem számolt be a püspök, egy lelkész állítólagos pénzügyi visszaéléseiről a református körökben is csak homályos pletykák terjedtek. A leirat szerint a kegyelmi ügyben játszott szerepéről azt mondta:
Ha valaki úgy gondolja, hogy valaki egy konkrét ügyben, amiért valaki súlyosan megbűnhődött, méltatlan büntetést kapott, egyébként is nem úgy bűnös ember, ahogyan kimondta a bíróság – még ha ezzel ítéletet nem is kérdőjelezünk meg –, akkor az a dolga, hogy kegyelmet kérjen, ha erre van lehetősége. Hányszor tettem ezt meg az elmúlt 20–25 évben! Hogy kegyelmet kértem, segítséget kértem, megértést kértem, támogatást kértem, elnézést kértem, és mindig újra igyekeztem.
„Emlékszem, amikor először kaptam egy ilyen üzenetet valakitől – régi szolgatársam és lelki testvérem –, hogy te vagy a mi Józsefünk ott, a fáraó udvarában, hát intézkedj, csináld, mondjad, kérjed! És amikor lelkipásztorként kértem, akkor – talán kevésbé figyeltetek erre – együtt (?) lelkipásztor társakkal (együtt) kértem, akiknek a nevét soha nem fogom kiadni, mert nem akarom (...), meg iskolaigazgatóval meg tanárokkal meg szülőkkel meg diákokkal, akik kiálltak egy 40 éves pedagóguspálya mellett...” – fogalmazott Balog.
Forrás: Index; Fotó: videókivágás
