Lackfi János és Barsi Balázs kapta a Stephanus-díjat
Barsi Balázs ferences szerzetes és Lackfi János költő kapta idén a Stephanus-díjat. Az elismeréseket Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke adta át hétfőn, Budapesten.
Spányi Antal ismertette: a Stephanus-díj a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány közös kulturális díja, amelyet a Szent István-könyvhét ünnepi megnyitóján adnak át irodalmi és teológiai kategóriában.
A díjazottak olyan szerzők, akik magyar nyelven megjelent műveikben az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik, mind a teológiai tudományok, mind pedig az irodalmi műfajok területén. A díjat 1993-tól napjainkig 64 ember nyerte el
– tette hozzá.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója laudációjában igazi "társteremtő"-nek nevezte Lackfi Jánost, aki komolyan veszi, amire minden ember hivatott: megéli magában Isten termékenyítő jelenlétét. Elmondta: az "alig felfogható" termékenységű író, költő, műfordító 80 könyv, 42 franciából fordított kötet, 10 dráma szerzője, aki szüntelenül publikál offline és online felületeken.
Művei 15 nyelvre fordítva fejtik ki hatásukat az irodalomra és más művészeti ágakra is
– mondta.
Lackfi János az elismerést megköszönve felidézte: egyetemistaként Lator Lászlótól sajátította el azt a verseszményt, amelyet újholdasnak szokás nevezni, és amely szerint egy erős költői szöveg "felfelé nyitott", és rejtjelezetten beszél a transzcendensről. Hozzátette: felnőtt megtérőként ő is ezzel a "szégyenlősséggel" beszélt hitéről. Hét éve azonban Isten "új megtérést adott" neki, és elkezdett "egészen szemérmetlenül beszélni" az istenszeretetéről. Lackfi János megindítónak nevezte, ha a "senkire rá nem szoruló Isten" tudja használni az ő "izgágaságát", hogy "döbbenetes páratlanságát közölje".
Tulassay Tivadar orvos, professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Barsi Balázst méltatva kiemelte: életműve úgy része a magyar keresztény kultúrának, hogy munkássága európai dimenziójú, az európai szellemi életbe is beépül.
Teológusként nemcsak a hittudomány mélységeit ismeri és tudja szuggesztíven átadni, hanem igazi tanárember, generációk nevelője, aki soha nem szűnő lelkesedésével vonzza magához diákjait
– hangzott el. Emellett Barsi Balázs az egyházzene és a katolikus liturgia évezredes értékeinek őrzője, és a magyar egyházzene saját hagyományaira támaszkodó egyik megújítója, aki vallja, hogy az ősi gregorián elsősorban nem zene, hanem a lélek bőségéből fakadó imádság, válasz a szeretetét kinyilatkoztató Istennek.
Legtöbben mégis prédikátorként ismerik, prédikációi sok embernek jelentenek lelki támaszt, és sokan vannak, akik minden napot Barsi Balázs elmélkedéseivel kezdenek és fejeznek be
– mondta Tulassay Tivadar.
Barsi Balázs megköszönve a díjat arról beszélt: a "köszönöm" szó, amelyet olyan gyakran használunk, valójában minden ember életében beteljesülésre vár.
Sokszor imádságunkat is megrontja, hogy miközben túl sokszor mondjuk ki, valójában nem engedjük a köszönöm szó mélyén szunnyadó vulkánt kitörni
– fogalmazott. Kiemelte: ez a szó akkor valósulhat meg teljesen, amikor majd színről színre látjuk a Teremtőt, akkor azonban meg is szűnik, átadva helyét egy másik, a szeretet szónak.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Czimbal Gyula
