Szánthó Miklós: a woke maga a kommunizmus, csak újrahasznosított formában

Ez maga a kommunizmus, csak a korszellemhez illeszkedő, újracsomagolt formában. Persze, éberséget jelent – Rákosiék is ezt mondták: „éberség, elvtársak, éberség!”. Szocialisták és liberálisok vadházasságának szerelemgyereke ez a woke, csak most osztályharc helyett társadalmi igazságharc, cenzúra helyett politikai korrektség, proletáröntudat-építés helyett érzékenyítés van, de a lényeg ugyanaz: a nyugati, keresztény kultúra eltörlése, a nemzeti lét lebontása, az állami szuverenitás elsorvasztása, a család szétverése. Leninék, Kun Béláék célja is ez volt: támadni az egyházakat, világproletariátust építeni, a gyermeket szembefordítani a szüleivel. Modern köntösben ez ma az úgynevezett eltörléskultúra, műalkotások, intézmények átírása, átnevezése „bűnös” múltjuk miatt; erről szól a döntéshozatal kiszervezése helyi-nemzeti szintről nemzetközi testületek és hálózatok kezébe; és legfőképpen erről szól a genderpropaganda, hiszen az új elvtársak jól tudják, hogy a birodalmi, diktatórikus törekvések gátját mindig is a család képezte

A gyorsreagálású hadtestnek két csapásiránya lesz: egyfelől valóban egy riadólánc, egy korai előrejelző rendszer, amellyel online gyorsan tudjuk mozgósítani a globális térben már összerendezett jobboldali erőket, akiket akár a CPAC Hungaryről, akár a magyar konzervatívok más nemzetközi hálózataiból ismerünk. Ha támadnak minket, fake news hadjáratot indítanak ellenünk, szerveződjünk harcvonalba közösen – vagy proaktívan indítsunk mi ügyeket. Óriási erő rejlik abban – és itt érdemes tanulnunk a liberálisoktól –, ha bejáratott európai, észak- vagy dél-amerikai kapcsolati hálóval rendelkezik egy politikai oldal: egy e-mail, egy telefon, egy gyors személyes találkozó, ahol nem kell Ádámtól és Évától elmagyarázni az adott ügyet – legyen szó akár Magyarország lejáratásáról, közös fellépésről, a szülői jogokat támadó amerikai akciókról vagy épp a spanyol jobboldali sajtó ellehetetlenítéséről

az online jelenlét miatt bárki bárhonnan csatlakozhat, a fókuszban persze a nyugati civilizáció fog állni: a transzatlanti térség, Latin-Amerika, Izrael, Ausztrália. Aktívnak kell lenni, mert az intézményi hatalom még bőven a balliberálisok kezében van, de pozícióikat a migráció vagy a genderőrülettel szembeni természetes ellenérzések azért megtépázták – ezért igyekeznek az identitáspolitikával az egyes országokban belső konfliktusokat kreálni, ahol utána ők léphetnek fel „jóságos bíróként”. A „háborús fordulattal” viszont elszámolták magukat: a háborús propagandától várták ugyanis hegemóniájuk helyreállítását, és a sors fintora, hogy ezzel csak a saját bukásuknak ágyaztak meg

Van az a mondás nálunk, hogy a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz. Ezt láthattuk a migráció kapcsán is és lassan ezt látjuk az orosz agresszió miatt kirobbant ukrajnai háború kapcsán is. Orbán Viktor békemissziója után Zelenszkij beszélt Trumppal, az ukrán külügyminiszter Pekingbe utazott, a NATO hallgat a korábbi csúcsra beharangozott Ukrajna-misszióról, közben a finn elnök, sőt, maga a Zelenszkij is kiejtette azt a száján, hogy tárgyalni kellene az oroszokkal. A mindenkori magyar nagystratégia lényege szerintem, hogy egy nagy birodalom se olvasszon be minket. Világos, hogy ehhez connectivity kell, hogy ne egy blokkal, hanem a világ minél több részével kapcsolódjunk össze. Hogy viszont az összekapcsoltság működjön, béke kell