Karácsony Gergely egyszerre szólal fel a nők elleni erőszak ellen és haverkodik Magyar Péterrel
A főváros savanyú mosolyú főpolgármestere mindig is a gesztusok embere volt. Igaz, ezen túl mást nem is nagyon csinált Budapesten, ha csak nem számítjuk a gyorsan összerakott csődhelyzetet és a telerottyantott gatyát. Szeretett erős témákban megnyilvánulni, de rendkívül gyengén tette mindig. Emlékszünk, amikor a zsidó emberek mellett szólalt föl, történelmi háttértudás nélkül szidta Horthy Miklóst az ötvenes évek történelemkönyveire hivatkozva, majd a köztelevízióban szerinte nem volt nácizmus, amikor jobbikosok zsidó képviselőket listáztak, és a Duna melletti cipőkbe akartak köpködni. Az elvtelenség és az angolnapolitika továbbra se változott, most egyszerre szólal fel a nők elleni erőszak ellen és haverkodik Magyar Péterrel, az övcsatok mesterével.
A régi jó Karigeri, akinek sosem számítanak a tettek, ám a szavak rendkívül fontosak, még akkor is, ha nehezen és összevissza jönnek ki a szájából. A magyar emberek megtanulhatták már, hogy a budapestiek igen nagy hányada vevő a látszatpolitikára – kérdés, hogy meddig – ezt pedig a zuglói ásók nagy ellensége igyekszik is kihasználni. Karácsony áldozatpózban érzi a legjobban magát, vergődés közben pedig könnyes szemmel néz a budapestiekre, és azt harsogja: szavazzatok rám, bántanak. Mivel érteni nem nagyon ért semmihez, ez a menekülőút folyamatos stresszel jár, ami a havonta érkező Fővárosi Közgyűléssel csúcsosodik ki, amikor szó szerint kerülőutakon csempészik be a főpolgármestert a közgyűlésre, nehogy kérdésekkel bántsák szegényt a fránya újságírók.
A nagy tesztek azonban egészen jól sültek el, egy normális világban a sunnyogó, hazudozó és inkompetens vezetők ki sem tölthetnénk a hivatali idejüket, Karácsony azonban kapott még néhány évet, még ha szűken is. Most pedig folytatja, amihez igazán ért. Az új projektek annyira grandiózus terveket tárnak elénk, mint a szokásos graffiti fal, kerékpártámasz és mobilerdő, ami ide-oda hurcolja a városban a jó levegőt, de eközben a főpolgármester megszólal a jó ügy érdekében is. Párhuzamosan emeli fel a hangját a nők érdekében, akiket erőszak ért és közben híres foghíjas mosolyával matekozik Magyar Péterrel a fővárosi ügyeket illetően. Ő az elvek embere, nincs mese, ezt ki is mondja:
Minden ötödik magyar nőt ért már fizikai erőszak a partnere részéről. Budapest vezetése elkötelezett a családon belüli- és párkapcsolati erőszak megelőzése és felszámolása mellett.
Ugye milyen szép gondolat? És mi lehet mögötte? Ezt döntse el mindenki maga. Ugyanis bármilyen jópofának tűnik, nem lehet egyszerre zsidómentőnek és nácibarátnak lenni, ahogy nem lehet valaki hangos ellenzője a nők elleni erőszaknak, miközben mélyen hallgat arról, hogy milyen haverkodás megy a színfalak mögött azzal a Magyar Péterrel, akinek minimum ellentmondásos a viszonya a nőkkel. Bár, ha a hangfelvételek és Magyar viselt dolgait vesszük alapul, sokkal egyértelműbben is tudunk fogalmazni. Éljen a liberális demokrácia!
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS
