Behálózta Európát a Soros-alap
Az Open Society Foundations (OSF) saját bevallása alapján 2016 és 2023 között összesen 1,4 milliárd dollárt, vagyis mai árfolyamon több mint 538 milliárd forintot juttatott európai és a posztszovjet térségben működő szervezeteknek. Az Alapjogokért Központ átfogó kutatásából kitűnik, hogy a támogatások összege a vizsgált időszakban folyamatosan növekvő tendenciát mutatott, az orosz–ukrán háború kitörését követő évben pedig csaknem duplájára emelkedett.
Sorosék átlátható, a támogatott szervezeteket is feltüntető adatot csak a teljes összeg egy részéről, 781 millió dollárról (cca. háromszázmilliárd forint) közöltek, de így is megállapítható, hogy a támogatások jelentős részének célja lobbitevékenység, illetve politikai nyomásgyakorlás volt, írja az Alapjogokért Központ elemzése.
A kedvezményezettek ideológiai profilja jól beazonosítható politikai nézetekből áll össze: nagy részük identitáspolitikával, emberi jogi fundamentalizmussal, gender- és abortuszkérdésekkel, „médiaszabadsággal” és migrációs ügyekkel foglalkozik. A közel kétezer entitásból álló hálózat legnagyobb támogatottjai között megtalálhatóak a leghírhedtebb globalista szervezetek, mint a European Council on Foreign Relations, a CEU, a Transparency International vagy a számos európai országban működő Helsinki Bizottságok.
Az utóbbi évtizedekben a nyílt társadalom hálózata józan ésszel nehezen felfogható méretű, a demokratikusan megválasztott struktúrákkal párhuzamosan, sokszor azok kárára működő politikai gépezetet épített ki a formális és informális hatalom megszerzése és megtartása érdekében. A pénzügyi háttér egy részét egészen Trump újraválasztásáig az amerikai demokrata mélyállam szolgáltatta különböző csatornákon át: ennek egyik lába volt a most felszámolásra ítélt USAID is. Az onnan érkező források elapadása azonban nem jelenti azt, hogy a migrációt, genderideológiát, woke-őrületet vagy identitáspolitikai kérdéseket propagáló szervezetek hirtelen elszegényednének. A Soros György által alapított Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítványok, OSF) ugyanis, 2016 és 2023 között 781 millió dollárt (háromszázmilliárd forint) költött arra, hogy politikai célokból 1846 „nem kormányzati szervezetet” támogasson. Az elemzésünkben bemutatott adatok kirajzolják azoknak a konkrét politikai céloknak a kontúrjait, amelyeknek érdekében dollármilliókkal olajozták a döntéshozatal gépezetét Brüsszelben és Európa fővárosaiban.
A Soros-birodalom stratégiája a befolyásának kiépítésére a bekerítésen alapszik. Első körben a szélesebb értelemben vett európai régióban terjeszkedtek: az OSF így jutott el több ezer szervezetig. Ezután a kontinens döntéshozatali epicentrumait szállták meg, végül az európai politika szimbolikus központjának számító, Brüsszelben bejegyzett NGO-k kerültek sorra. A bekerítés költségei óriásiak: az OSF naponta átlagosan százmillió forintnak megfelelő összeget utalt a partnereinek csak azért, hogy azt képviseljék, amit a Nyílt Társadalom Hálózata megkövetelt. Ráadásul a támogatások nagysága szinte évről évre emelkedett: az OSF által nyújtott összes pénzügyi hozzájárulás 2023-ban már mintegy háromszorosa a 2016-os értéknek. Sőt, 2022-ről 2023-ra csaknem megduplázták az utalások összértékét, ami az orosz–ukrán háború kitörése miatt különösen érdekes adat.
A háborúpárti narratíva előmozdítására jó példa a Soros-pénzből alapított Európai Külkapcsolatok Tanácsa (European Council on Foreign Relations), amely az OSF-támogatások második legnagyobb kedvezményezettje 29 millió dollárral. Egy 2024 februárjában publikált elemzésükben arról értekeznek, hogy meg kell akadályozni azt, hogy „Trump – és Putyin – a »béke pártjaként« tüntesse fel magát egy olyan konfliktusban, amelynek kimenetele még messze nem dőlt el”. A harminc legnagyobb támogatott között találhatunk még olyan szervezeteket, amelyek abortusszal vagy migrációval foglalkoznak, illetve LMBTQ-pártiak: a listán előkelő helyen szerepel a CEU (4.), a Helsinki Bizottság (8.), a Társaság a Szabadságjogokért (9.) és a Transparency International (18.) is, amely a végletekig manipulált indexében harmadik éve teszi a legrosszabb helyre hazánkat.
Az OSF – Soros György korábbi nyilatkozatai ellenére – nemhogy kivonult Közép-Európából, hanem az orosz–ukrán háború kitörése utáni első évben rekordmagas, 2022-höz képest kétszeres összeget költött el a hálózat működtetésére. Az Alapjogokért Központ a következő hetekben további részleteket mutat be arról, hogy a támogatások termékeny talajra hullottak. Szó lesz a magyarországi szervezetek finanszírozásáról, valamint az EU-s érdekérvényesítés aláásásáról is.
Forrás: Alapjogokért Központ, Fotó:MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin