Elhunyt Mécs Károly

Mécs Károly 1961-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, de már korábban fellépett a Nemzeti Színházban és a Petőfi Színházban. 1961-től Szegeden, majd 1963-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott. 1993-ban a Művész Színház társulatához szerződött, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. A Budaörsi Játékszín társulatában rendezőként is több alkalommal kipróbálhatta magát, emellett a Karinthy Színházban és a Nemzeti Színházban többször volt meghívott előadó. Az Operaházban a Szöktetés a szerájból című Mozart-opera Szelim basájaként debütált 2001 szeptemberében. Játszott németül és franciául is, a Deutsche Bühne Ungarnban számos főszerepet alakított, több filmet forgatott németül, és egy évadon át Bécsben főszerepet játszott.

Elegánsan formálta meg a klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek hős-, illetve szerelmes karaktereit. Volt a filmvásznon többek között szenvedélyes Rómeó, semmirekellő, de bájos svihák, mint Noszty Feri, fess és nemzetéért lángoló hazafi mint Baradlay Richárd A kőszívű ember fiaiban, huszártiszt Sára Sándor 80 huszár című filmjében. Emlékezetes filmes munkája volt a Két emelet boldogság, az Esős vasárnap, az Élve vagy halva, az Októberi vasárnap, a Vámmentes házasság és A játékos. A Magyar Televízióban is sokat foglalkoztatták, Az Oedipusz Kolónoszban, a Szörnyeteg, Az oroszlán torka, a Lement a hold, az Ítélet és igazság és a Mohács című alkotásokban sikerszerepei voltak.

Szinkronszínészként az ő hangján szólalt meg Sztogoff Mihály, Dr. Max von Guldenburg a Guldenburgok örökségében és Paul Newman A pénz színében. Emlékezetes alakítása volt a színpadon Shaw Candidajában Marchbanks, Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjában Görgey, Milton Elveszett paradicsomában a Sátán. Tolsztoj Háború és béke című művében a narrátort, Sastre A szájkosár című darabjában Roch felügyelőt alakította. Rendezőként 2003-ban Tóth-Máté Miklós műveit vitte színre, elsőként a Rodostót, majd A zsoltáros és a zsoldost. Mécs Károly 1970-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat, érdemes művész 1977-ben lett.

A Kazinczy-díjat 1995-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 1996-ban vehette át. 2002-ben kiváló művész lett. 2013-ban Kossuth-díjat kapott és még abban az évben Budapest díszpolgára címet vehetett át, továbbá a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. 2016-ban megkapta a Nemzet Művésze díjat. A színművészt 2021-ben Kossuth-nagydíjjal ismerték el Magyarország számára kivételesen értékes, példaértékű művészi pályafutása során nyújtott, a színházi szakma nagyrabecsülését és a közönség szeretetét egyaránt elnyerő színpadi szerepformálásai, valamint szépirodalmi klasszikusaink filmes adaptációiban nyújtott felejthetetlen, generációk számára meghatározó élményt jelentő alakításai elismeréseként. Ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját.

Itthon maradt

Mécs Károly, miután 1956-ban kitört a forradalom, elmehetett volna Ausztriába. Már a vonaton volt, az indulásra várt, végül mégis leszállt. Jegyét visszaváltotta, majd betért a Déryné presszóba, megivott egy konyakot és hazament. Lelkét hatvan évig nyomasztotta egy titok, amit végül feloldott: 1956 novemberében munkahelyén, egy sokszorosító üzemben mentesítő igazolványokat gyártottak, amire azt nyomtatták, hogy a szovjet hadsereg védelme alatt áll.

Mécsnél azonban a hazaszeretet és a becsület mindig is fontos alapértéknek számított. Ezt az Indexnek adott interjújában is hangsúlyozta, amikor arra emlékezett vissza, hogy mennyire szerette szerepét Illyés Gyula drámájában, a Fáklyalángban. Úgy fogalmazott, hogy „az maga volt a boldogság”. Merthogy Görgey Artúrt eljátszani kedvére való feladat volt, s ami megfogta őt a szerepben, az a tábornok igazsága, hazaszeretete, tisztessége és a becsülete.

Átéreztem azt a fájdalmát, ahogyan el kellett viselnie még azt is, hogy azt kiabálták a háza előtt, hogy áruló, miközben ha valaki, ő biztosan nem árulta el a hazáját. Ezért is kell ismerni a múltat, beszélni a történelemről, mert amit a maga idejében nem lehet a helyére tenni, akkor az a feladat a jövő generációjára vár. A színművészetet is próbálta mindig magasabb nézőpontból megközelíteni. A Színház Online-nak adott interjújában erről így fogalmazott:

Fotó: MTI/Cseke Csilla