Fukuyama rájött, hogy a történelemnek még sincs vége
Francis Fukuyama leginkább arról ismert, hogy őt idézzük fel, ha oltári politika-filozófiai tévedésekről van szó. Megírta szegény, hogy a történelemnek vége, és most az orosz-ukrán háború kapcsán rájött, hogy még sincs vége. De megtalálta a felelősöket is. Fukuyama professzor szerint ugyanis kizárólag azért nincs vége a történelemnek, mert Orbán és Trump gonosz.
Francis Fukuyama, aki a kilencvenes években a történelem vége-elméletével lett ismert, most publicisztikát írt az Egyesült Államok Trump alatti irányváltásáról, „A végső árulás” címmel.
Annak ellenére, hogy bárki, akinek van szeme, láthatta ennek közeledését, Donald Trump legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban óriási csapást jelentenek. A nyugati liberális demokrácia és a tekintélyelvű kormányzat közötti globális harc kellős közepén vagyunk, és ebben a harcban az Egyesült Államok éppen átállt és csatlakozott a tekintélyelvű táborhoz
– idézte az esszét a Mandiner.
Amit Trump az elmúlt napokban Ukrajnáról és Oroszországról mondott, az egészen hihetetlen
– folytatja. Trump azzal vádolta Ukrajnát: háborúba kezdett azzal, hogy nem engedett előre az orosz területi követeléseknek; azt mondta, hogy Ukrajna nem demokrácia; és azt mondta, hogy az ukránok tévedtek, amikor ellenálltak az orosz agressziónak. Ezeket az ötleteket Fukuyama szerint valószínűleg nem ő gondolta ki, hanem egyenesen Vlagyimir Putyin szájából származnak, aki felé Trump nagy csodálatot mutatott. Kedden Szaúd-Arábiában az Egyesült Államok közvetlen tárgyalást kezdett Moszkvával, amely mind Ukrajnát, mind az európaiakat kizárja, és előre feladott két kritikus alkuelemet: elfogadta az eddigi orosz területszerzéseket, és kötelezettséget vállalt arra, hogy nem engedi be Ukrajnát a NATO-ba. Cserébe Putyin egyetlen engedményt sem tett.
Ezt különösen személyesnek veszem, mivel én és kollégáim a Stanford Egyetemen és más intézményekben 2013 óta keményen dolgoztunk az ukrajnai demokrácia támogatásán. Számos programot indítottunk, hogy pályafutásuk közepén álló ukrán szakembereket képezzünk vezetői készségek és demokratikus értékek terén. Sokszor jártam az országban, és sok barátságot kötöttem nagyon inspiráló ukránok nagy csoportjával
– folytatja a történész. Hozzáteszi:
Csak hogy tisztázzuk a dolgokat, itt egy hatalmas morális kérdés forog kockán. Ukrajna fiatal, törékeny és tökéletlen liberális demokrácia, de ennek ellenére liberális demokrácia. Oroszország ezzel szemben az egykori Szovjetunió legújabb megtestesülése, egy olyan entitás, amelynek 1991-es bukását Putyin sajnálja és azóta is próbálja visszafordítani. Ez egy diktatúra, amelyben egyetlen rossz szó miatt évekre börtönbe kerülhetsz. Emlékszem, amikor néhány éve átsétáltam a kijevi Majdan téren és rácsodálkoztam arra, hogy Ukrajna valóban szabad társadalom, amelyben kritizálni lehetett a kormányt, szabadon mozoghat, és egy ellenzéki jelöltre szavazhat (ezt tettek az ukránok, amikor 2019-ben megválasztották Zelenszkijt és a Néppárt szolgáját). A totalitárius diktatúrába visszatérő Oroszországban mindez nem történik meg.
Fukuyama szerint a Trump-adminisztráció és Oroszország által most „megtárgyalt” békemegállapodások nem hoznak békét. Lehet, hogy egy ideig tűzszünet lesz, de az oroszok újra felfegyverkeznek és újraindítják a háborút, amint felszerelik magukat.
Nincs okuk a fennálló tűzszüneti vonalak tiszteletben tartására, a megfelelő időben vissza akarják majd venni egész Ukrajnát
– írja. Figyelmeztet:
A jelenlegi őrületben nem kevésbé veszik észre a Pete Hegseth védelmi miniszter által bejelentett politikát az Egyesült Államok védelmi kiadásainak megvágására, évi 8%-kal a következő öt évben.
Ez Fukuyama szerint éppen az ellenkezője annak, amit az Egyesült Államoknak tennie kellene. Időközben új orosz fenyegetések lesznek minden környékbeli országra – Grúziára, Moldovára, a balti államokra és Lengyelországra. Az Egyesült Államoknak nem kell formálisan kilépnie a NATO-szövetségből; Trump már egyértelműen jelezte, hogy nem fogja tiszteletben tartani a kölcsönös védelemre vonatkozó 5. cikk szerinti kötelezettségvállalást.
Amerika meggyengül mind a szándék, mind a jövőbeli nagyhatalmi fenyegetésekkel szembeni képességek tekintetében
– írja Fukuyama.
És ne mondja senki, hogy ezt azért teszik, hogy a távol-keleti biztonsági fenyegetésekre összpontosítsanak. Ezen a ponton elképzelhetetlen, hogy Donald Trump az Egyesült Államok hadseregét használja Tajvan Kínával szembeni védelmére. Ha Kína blokádot vezet be vagy invázióra készül, Trump tárgyalást kezd Hszi Csin-pinggel, ahogyan Putyinnal teszi, és ezzel gyakorlatilag átadja az irányítást a sziget felett. Majd azzal dicsekszik, hogy elkerülte a háborút. Az Egyesült Államok 1945 óta támogatja a liberális világrendet, amely olyan normákra épül, mint a határok megváltoztatásának elkerülése, valamint a kölcsönös védelemre vonatkozó formális megállapodások, mint a NATO, valamint a Japánnal és Dél-Koreával kötött biztonsági szerződések. Ez a rendszer látványosan sikeres volt a béke, a jólét és a demokrácia előmozdításában. Az Egyesült Államok puha hatalmát olyan eszközökön keresztül használta fel, mint a National Endowment for Democracy, hogy támogassa a hasonló gondolkodású demokráciapártiakat, hogy ellenálljanak az olyan országok tekintélyelvű hatalmának, mint Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea. Az Egyesült Államok Donald Trump alatt nem az izolacionizmusba vonul vissza, hanem aktívan csatlakozik a tekintélyelvű táborhoz, támogatja a jobboldali autoritereket szerte a világon Vlagyimir Putyintól Orbán Viktorig, Nayib Bukeléig (salvadori elnök – a szerk.) és Narendra Modiig. A Nemzeti Demokrácia Alapítvány valószínűleg Nemzeti Diktatúra Alapítvány néven születik újjá. Hogyan mondhatjuk el Oroszországnak és Kínának, hogy ne folytassák hódításaikat, amikor Panamát és Grönlandot elfoglaljuk? Ezek a külpolitikai lépések teljes mértékben összhangban vannak a Trump-kormányzat belső jogállamiság elleni támadásával, a végrehajtó hatalom megerősítésével és a fékek és ellensúlyok minden pontján történő gyengítésével
– olvasható a cikkben. Végül arról ír:
Ne mondd nekem, hogy az amerikai nép egy ilyen világra vagy egy ilyen országra szavazott tavaly novemberben. Nem figyeltek oda – és most fel kell készülniük arra, hogy saját országuk és világuk a felismerhetetlenségig átalakul.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
