Az ukránoknak a háború közepette a legfontosabb, hogy átnevezzék Debrecent Dobracsinná
Hányszor halljuk, hogy az ukránok milyen heroikus, már-már a megmaradásért folyó küzdelmet vívnak az orosz hadsereggel szemben, amellyel nemcsak saját, hanem az Európai Unió tagállamainak demokráciáját is megvédi. Nos, ez a "dicső" és "sokoldalú" ország még a háború kellős közepén is képes olyan dolgokkal foglalkozni, mint a külföldi helységek ukrán eredetű nevekre történő átnevezése. Avagy: így lesz Debrecenből Dobracsin.
Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter bejelentette, hogy Ukrajna visszaadja az ukrán eredetű neveket a külföldi helységeknek, mert nincs is szebb és fontosabb dolog, mint az, hogy az ukrán elnevezésekben sütkérezzünk.
Visszaadjuk az ukrán eredetű neveket a nemzeti használatban lévő külföldi helységneveknek. Hiszen Ukrajnában Beresztyát mondunk, nem pedig Bresztet. Bilhorod, nem pedig Belgorod. Dobrocsin, nem pedig Debrecen. A lista még hosszan folytatható.
- közölte a külügyér. Szibiha a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ukrán nyelv használata Ukrajna szuverén nemzeti joga, amely megfelel a hatályos jogszabályoknak is.
A miniszter szerint Ukrajna Külügyminisztériuma lesz az az intézmény, amely kezdeményezi a megfelelő lépéseket az ukrán eredetű nevek nemzeti használatának rendszerezésére a külföldi helységnevek esetében.
De Szibiha természetesen mindenkit megnyugtat, hogy csak az ukrajnai névhasználatról van szó, és ők "nem kényszerítenek senkire semmit”.
Láthatják a kedves olvasók, hogy milyen "figyelmes" és "tisztelettudó" ez az ukrán nép. Köszönjük is meg nekik, hogy nem követelik meg a világ nemzeteitől, hogy bármely más városra vagy falura az ukrán eredetű helységneveket használják a saját nyelvük szerint történő elnevezés helyett.
Az ukrán városnevek helyesírásával kezdődött minden...
Szibiha elmesélt egy igazán tanulságos történetet is, mégpedig azt, hogy hogyan ejtett sebet egy "baráti" ország Ukrajna szuverenitásán! Ki hinné, hogy a fő probléma nem a feljegyzés tartalmával vagy stílusával volt, hanem azzal, hogy az ukrán főváros nevét helytelenül vetették papírra. A tárcavezető úgy fogalmazott, hogy
Elkezdtem olvasni a szöveget, amíg el nem jutottam a Kijev szóhoz. Nem olvastam tovább. Kiadtam az utasítást: megfontolás nélkül küldjük vissza, és többé ne fogadjuk.
Hiszen az ukrán külügyminiszter nem engedhetett meg ilyen magas fokú kilengést egyetlen ország részéről sem. Szibiha kihangsúlyozta: először az ukrán városok nevének helyesírását kell megtanulni, és csak azután kell megújítani a mély tiszteletet biztosítékait.
Szibiha hozzátette az is, hogy ugyanez vonatkozik más ukrán helységnevekre is, amelyeknek az ukrán és nem az orosz átírásnak kell megfelelniük. Különösen: Odesa, Lviv, Csernyihiv, Harkiv és mások.
Emelett az is kiderült, hogy az ukrán Külügyminisztérium szisztematikusan dolgozik az ukrán helynevek helytelen írásmódjának kijavításán világszerte! Különös figyelemmel az online forrásokra, a médiára, a közlekedésre, a közterületekre, a kormányzati szervekre, a művészetre és más területekre. És hamár a harctéren nem sikerült a ukrán taktikát sikerre vinni, most itt van valami, amiben legalább sikert könyvelhetnek el:
A világ legnagyobb médiumai, köztük az AP, a BBC, a Guardian, az ARD és sokan mások, a közlekedési vállalatok, köztük az Air France és mások, a világ több száz repülőtere, a kormányok - Németország és más országok -, a nemzetközi szervezetek és mások már megváltoztatták az ukrán városok helyesírási szabályait az ukrán nyelvből való helyes átírásra.
Bár az nem világos, hogy egy állam, amely folyamatosan fegyverekért, és már-már külföldi katonák küldéséért könyörög, hogyan képes az országában dúló háborúban olyan huszadrangú dolgokkal foglalkozni, mint a különböző külföldi városok átkeresztelése, amely minden bizonnyal nem fog elvezetni az évek óta várt és beharangozott "végső győzelemhez". Legalábbis szerintünk nem, de mi, legyünk akár magyarok, lengyelek, amerikaiak vagy olaszok, nyilván nem érhetjük meg a mi "gyenge elménkkel" az ukrán zsenialitást. Mert ebben az intézkedésben ott gyökerezik az ukrán büszkeség! Ezek nemcsak egyszerű átnevezése a helységneveknek, hanem az önbecsülés visszaszerzése! Ahogy Szibiha fogalmaz:
Ahogyan a városaink nevének külföldiek általi helytelen használatának kijavítása, úgy a külföldi toponímák ukrán nevekre való átállítása esetében is elsősorban a tiszteletről van szó. Pontosabban az önbecsülésünkről, mint államról. Mások csak akkor fognak minket tisztelni, ha mi is tiszteljük magunkat.