Tovább tart a húsz éves átok, ezüstérmes lett női pólóválogatottunk – Világbajnoki döntő: Magyarország–Görögország 9–12

Régen volt… Éppen húsz éve, 2005 nyarán, amikor Montreálban Faragó Tamás vizilabdás legenda lányai hosszabbítás után legyőzték a favoritnak tekintett Egyesült Államok csapatát, amellyel megszerezték a magyar női póló második világbajnoki-címét. Azóta egyszer sem sikerült aranyérmet nyerni, pedig válogatottunk – különösen az elmúlt években – rendre ott van a legjobbak között. Szereztünk két ezüstérmet és volt egy elvesztett bronzmeccsünk is, így éppen itt volt az ideje, hogy végre-valahára a nyakunkba kerüljön a hőn áhított arany.

Egy világbajnoki döntő mindig a legnehezebb meccs

Ehhez annak a Görögországnak a legyőzésén keresztül vezetett az út, amely tavaly, Dohában negyedik helyen zárta a vb-t. Ezen a tornán már megmérkőztünk a hellén lányok ellen, és sikerült 10–9-re legyőzni őket. Ez azonban csak iránymutatónak jó, hiszen a görög csapat erejét mindennél jobban mutatja, hogy az elődöntőben legyőzték azt az Egyesült Államokat, amely az utóbbi hat seregszemléből ötször az élen végzett. Félnivalónk sem volt azonban természetesen, hiszen lányaink százszázalékos mérleggel jutottak el a szingapúri vb fináléjába.

Első félidő

Vályi Vanda ezúttal is elhozta a labdát, de első támadásunkból nem született gól, a görögök viszont betaláltak abból az ötméteresből, amelyet kissé szigorúan, de befújtak a bírók. Neszmély első bravúrja nagyon kellett, miután a második akciót se váltottuk gólra. Kontrát ítéltek ellenünk, ám a fehér sapkában játszó görögök is hibáztak támadásban, Neszmély a helyén volt. Keszthelyi Rita ejtéssel próbálkozott, kapufa lett, Sümegi kiállítását viszont kivédekeztük, így nem tudták növelni előnyüket. Rybanska Natasa pompás ejtéssel egyenlített (1–1), nagyon kellett. Újabb remek védekezésünk után mellé szállt a görög lövés, így Tiba a vezetést is megszerezhette volna, de kapufát dobott. Neszmély ismét hatalmasat védett, ihletett formában kezdte a találkozót kapusunk. A görögök kapusa is elkapta a fonalat, mi sem tudtunk betalálni. A görögöknél ugyanakkor szép akció végén Xenaki húzta be Neszmély válla fölött a labdát (1–2). Sajnos újabb ötméterest kaptak a görögök – miután mi még emberfórt sem kaptunk – és be is lőtték, kettővel mentek. Hiába kaptuk meg az első előnyünket, nem tudtuk gólra váltani, javulni kellett a folytatásban, különösen támadásban. Ezúttal a görögöké lett a labda a ráúszás után, de sem ők, sem az ellentámadásból mi nem tudtunk gólt szerezni. Neszmély továbbra is káprázatos volt a kapuban, ám elöl továbbra sem sikerült semmi. Miután Leimeter kiállítása után a görögök újabb gólt lőttek (1–4), Cseh Sándor azonnal időt kért. A fórt kiharcoltuk az időkérés után, de gólt most és a következő támadásunk végén sem dobtunk. Pedig a görögök is kapkodtak, könnyű helyzetekben is hibáztak, rossz döntéseket hoztak, tehát nem tűnt verhetetlennek ez a görög csapat. A Plevritou sajnos bombagólt lőtt távolról, nagyon elhúztak a hellének (1–5). Jó védekezés után Vályi megúszott és szerencsére be is lőtte, ám az ellentámadást a görögök is kihasználták, így maradt a közte négy (2–6). Leimeter Dóra gyönyörű átlövés-góllal hozott közelebb bennünket. Xenaki újabb gólja azonban jelezte: a görögök nem adják könnyen az előnyüket. Hajdú Kata távoli bombája szerencsére utat talált a kapuba, de a görögöké volt az utolsó támadás joga a nagyszünet előtt. Kiharcolták a harmadik ötméteresüket is, ezt is értékesítették, így viszont maradt még kilenc másodpercünk eljutni lövésig. Nem tudtunk veszélyeztetni, így négy góllal a görögök vezettek a félidőben (4–8).

Második félidő

A labdát Vályi Vanda elhozta, fórt is kiharcoltunk, de Keszthelyi lövését blokkolták, az ellentámadást viszont belőtték, így kialakult az eddigi legnagyobb görög előny, öt gól (4–9). Keszthelyi Rita sorrendben harmadszor is lőtt, de sorrendben harmadszor sem talált be. Csapatkapitányunk kitartása azonban meghozta gyümölcsét, negyedjére gyönyörű csavargólt szerzett. Neszmély újabb elképesztő bravúrja – miközben a kipontozódó Sümegi Nórát elveszítettük – azért ért nagyon sokat, mert fordulás után Szilágyi Dóra a szélről betalált (6–9). Tibát brutálisan arcon ütötték, amiért négyperces előnyt nem kaptunk, de simát igen, ám sajnos nem tudtunk közelebb jönni. Hátrányunk sem nőtt, mert Neszmély megint védett, így a harmadik negyed lefújása előtt ismét támadhattunk, ám elrontottuk nagyon a végét. A támadást nem zártuk góllal, visszaúszás közben Gardát kiállították, majd még gólt is kaptunk az utolsó pillanatban (6–10). Továbbra sem volt emberelőnyös gólunk, és négy gól volt a hátrány a negyedik felvonás előtt… Esélyünk csak akkor lehetett, ha támadásban már gyakorlatilag nem hibázunk. A görögöké lett a labda, kijöttünk szorosra. Faragó Kamilla labdát szerzett és jött a fór is. Cseh Sándor kikérte második idejét, de Garda lövése így is elakadt a blokkban, s mivel leúsztak bennünket a görögök és be is lőtték, így gyakorlatilag elúszott a mérkőzés (6–11). Xenaki kiállítása után ismét kihagytuk az előnyt, az ellentámadást viszont belőtték a görögök, immáron hattal vezettek. Tiba szépített, Neszmély védett, de belül voltunk az utolsó négy percen. Ledolgozhatatlannak tetszett az öt gólos hátrány. Tiba kihasználta végre emberelőnyös helyzetünket, és Hajdú Kata is eredményes volt egy megúszás után, de ez is csak szépségtapasz volt, hiszen az utolsó percben jártunk, a görögök pedig gond nélkül lehozták a meccs legvégét.

Görögország ma jobb volt válogatottunknál, mert kihasználták emberelőnyeiket, amelyeket nekünk nem sikerült, így összességében megérdemelten nyerték meg a tornát. Válogatottunk a legrosszabbkor veszítette el világbajnoki veretlenségét, de ezüstérmesként így is büszkék vagyunk lányainkra.

Vezető kép: