Hiába a hatalmas szerb hajrá, férfi válogatottunk ott van a világbajnoki döntőben! – Magyarország–Szerbia 19–18

Válogatott szinten a férfi vízilabdázás talán legnagyobb összecsapása a magyar és a szerb nemzeti csapat párharca, amely alapvetően meghatározza minden világverseny végkimenetelét, hiszen mind a mieink, mind pedig a szerbek győzelmi reményekkel érkeznek meg egy-egy nagy tornára. A két csapat egymás elleni mérlege is sajátos. Olimpiákon, illetve kisebb téttel bíró tornákon többször is legyőztük őket, ám világbajnokságon 1998 óta egyszer sem sikerült nyerni ellenük. Azon az ominózus 1998-as meccsen is még Jugoszlávia néven ugrottak ellenünk a medencébe.
Az idei, szingapúri vb-n végül úgy alakult, hogy már az elődöntőben egymásnak feszült a két gigász, hogy eldöntse: melyikük mérkőzhet majd az aranyéremért, a görögöket ötméteresekkel legyűrő spanyolok ellen. Tekintettel arra, hogy számos szerb világklasszis a magyar OB I-ben játszik, illetve rendszeresen megütközik egymással a két válogatott is, túl nagy meglepetést egyik csapat sem tudott okozni a másiknak. Inkább az dönthetett, hogy melyik együttes lesz élesebb és használja ki majd jobban emberelőnyös helyzeteit.
 

Első félidő
 

Vámos góljával szereztünk vezetést, amelyet Jaksics révén hamar egalizáltak a fehér sapkás szerbek. A játékrész feléig további gólok születtek mindkét oldalon, de szerencsére ebből mi kerültünk ki jól, mert Nagy Ákos távoli bombájával elhúztunk kettővel (4–2). Csoma bravúrjai voltak a meccs első védései, a szerbek hálóőre egyelőre nem találta az ellenszert lövéseinkkel szemben. Fekete Gergő a játékrész hajrájához érkezve második gólját is bevágta, így megnyugtató előnyt építettünk fel. Dusan Mandics balkezesét nem érhette el Csoma, tizenhetedik gólját lőtte a tornán a szerb klasszis. Reméltük, hogy a huszadikat majd a bronzmeccsen fogja belőni. Nagy Ákos szinte az alapvonali kötéltől lőtte be hatodik gólunkat – vb-újoncunk már másodszor mattolta a szerb hálóőrt – s mivel gól már nem született, így három góllal vezettünk (6–3) a második negyed előtt. Szerb előnnyel folytatódott a találkozó, Martinovics nem kegyelmezett. Kihagyott magyar helyzet után ismét jött a szokásos szerb-előny, amelyből ismét betaláltak. A szerbek valamennyi góljukat fórból lőtték, hátrányos védekezésünk nem volt a helyzet magaslatán. Emberelőnyünk végén Kovács Péter szenzációs labdajáratást követően szerezte meg első gólját (7–5). Végre megvolt az első kivédekezett hátrány, ami nagyon kellett, pláne, hogy nem tudtunk mi sem gólt lőni, a szerbek viszont ötméterest harcoltak ki. Mandics úgy lőtte be, hogy Csoma hozzáért, de így is feljöttek egyre a szerbek (7–6). Újabb kihagyott helyzetünk után a szerbek támadhattak az egyenlítéséért, ráadásul jött az újabb fór a fehér sapkásoknak. Időkérés után be is találtak, így odalett a felépített háromgólos előnyünk, kezdődhetett minden elölről (7–7). Vámos lövését blokkolták előnyben, így először a meccsen vezethettek a szerbek. Kettős előnyük után – Vigvári és Vámos is a kiállítás sorsára jutott – be is találtak, Jaksics lőtte a gólt. Mire azonban a szerbek hozzászoktak volna ahhoz, hogy ők vezetnek, Manhercz bombájával ott volt az egál megint (8–8). Mandics előnyből kapufát dobott, így az utolsó támadás a miénk volt, de gólt nem tudtunk lőni.
 

Második félidő
 

Filipovics nagy védésével indult a harmadik negyed, de szerencsére mi is jól védekeztünk, így nem szerzett vezetést a szerb csapat. Filipovics ugyan a második játékrész elejétől nagyon elkapta a fonalat, de hiába: Fekete Gergő hatalmas gólt ragasztott a bal sarokba (9–8). Fekete már a harmadik találatát jegyzete. Rasovics szélről kissé szerencsés gólt lőtt, de ez is gól volt, ismét ikszre álltunk. Természetesen ez is emberfórból született, Manhercz kiállítása okán előnyben voltak a szerbek. Angyal és Jaksics gólváltása után mindkét csapat tíznél járt (10–10). Burián nagyszerű távoli gólja nagyon kellett, lejáróban volt a támadóidőnk, de Burián Gergő keze nem remegett meg. Szép hátuli labdaszerzést követően emberelőnyhöz jutottunk, Varga Zsolt pedig azonnal időt kért. Érezhető volt, hogy ez egy nagyon fontos fór, ha belőjük, újra kettővel vezetünk. Manhercz a figura végén kíméletlenül beverte a labdát, megvolt a kétgólos előny (12–10). Kettős hátrányba kerültünk, amit nem lehetett kivédekezni, felzárkóztak a szerbek. Az ellentámadás után viszont Rasovics cserével végleg kipontozódott, mi pedig ötmétereshez jutottunk. Manhercz nem hibázott, negyedik találatával ismét kétgólos előnyünk volt (13–11). Mandics elkapkodott, fölé vágott lövése után sajnos mi is kapkodtunk. A szerbek elhibáztak egy fórt, az ellentámadásból viszont Vigvári Vince betalált, s bár visszanézették a gólunkat, mert a fehér sapkások szabálytalanságot reklamáltak, ám érvényes maradt Vigvári találata (14–11). A harmadik negyed hajrájában Nagy Ádám kipontozódott, ráadásul ötméteres lőtt Mandics, méghozzá eredményesen, így déli szomszédunk ismét feljött kettőre. Fekete Gergő azonban nagyon nem akarta, hogy kettő legyen a különbség, mert negyedik gólját is megszerezte. Kontrát fújtak a bírók, így még maradt időnk felérni, sőt, Manhercz álompassz után Nagy Ákos ismét betalált a kötél mellől. Négy gólos előnyünk volt az utolsó negyed előtt (16–12). A záró játékrészt a szerbek kezdhették, mivel elhozták a labdát, ám mi lőttük az elsőt, mert Angyal átlövése utat talált a szerb kapuba (17–12). Mandics csak megszerezte a huszadik találatát a tornán, de így is megnyugtató előnyünk volt. Újabb szerb kipontozódást követően Burián gyönyörű góljával visszaállt a közte öt (18–13). Öt és fél perc volt vissza, amikor Mandics újabb ötöst lőtt a kapunkba. Kapkodóvá váltak a csapatok, két-két elrontott akció végén eltelt másfél, rendkívül értékes perc, belül voltunk az utolsó négy percen. Mandics svédcsavarral közelebb hozta az övéit, miközben három perc volt hátra (18–15). Manhercz lövését védte Filipovics, az ellentámadásból Martinovics betalált (18–16). Burián kapufája után ismét a szerbek támadhattak, és gólt is szereztek Csuk révén (18–17). A szerbek nagyon nagyot hajráztak. Jaksics kiállítása után Varga Zsolt időt kért. Elképesztően fontos emberelőny előtt álltunk, Vivgári Vendel nem is hibázott (19–17). Szűk másfél perc volt hátra, két gól az előny ide, és Mandics lövése a kapufáról kifelé vágódott, támadhattunk. Cuk ugyan még betalált, de egyenlíteniük már nem maradt idő!
 

Huszonhét év után ismét győzelmet arattunk Szerbia ellen világbajnoki mérkőzésen, ami azt jelenti, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott bejutott a világbajnokság döntőjébe. A csütörtök esti fináléban a másik elődöntőt ötméteresekkel megnyerő Spanyolország vár majd Varga Zsolt legénységére.