Ruszofóbiája miatt az EU a békekötés után sem venne orosz energiahordozókat
Dan Jorgensen. Fotó: Politico
Az Európai Uniónak az ukrajnai háború lezárása után sem szabad visszatérnie az orosz energiahordozókhoz - jelentette ki pénteken Koppenhágában az energiaügyekért felelős uniós biztos. Dan Jorgensen az EU energiaügyi minisztereinek informális találkozójára érkezésekor a sajtónak elmondta: az Egyesült Államok támogatja az EU-t abban, hogy leállítsa az orosz energia-importot.
Még ha béke is lesz, azt gondolom, akkor sem szabad importálnunk Oroszországból, és kitartok az álláspontom mellett – fogalmazott Jorgensen, hozzátéve, hogy várhatóan a jövő héten Chris Wright amerikai energiaügyi megbízottal is találkozik Brüsszelben.
A biztos újságíróknak elmondta, már hónapokkal ezelőtt javaslatot tett az Oroszországból érkező földgázimport betiltására, ezt a javaslatot pedig jelenleg az Európai Parlament tárgyalja. Mint mondta, nagyon fontos, hogy a tagállamok az ügyben egyetértésre jussanak annak érdekében, hogy az EU világos üzenetet tudjon közvetíteni Moszkva felé. Mint mondta, bízik abban, hogy sikerül a kérdésben közös álláspontot kialakítani, de hozzátette: tisztában van vele, hogy egyes országoknak fenntartásaik vannak.
Nem tűrjük tovább, hogy Oroszország fegyverként használja az energiát; ha energiafüggetlenné akarunk válni, ha csökkenteni akarjuk az energiaárakat és küzdeni akarunk az éghajlatváltozás ellen, a legfontosabb, hogy összekapcsoljuk energiahálózatainkat – szögezte le.
Kedves Mekk Elek, Kedves Dan Jorgensen! Az Egyesült Államok tényleg támogatja az EU-t abban, hogy leállítsa az orosz energia-importot? Tényleg? Azt is tetszik érteni, hogy miért? Segítünk. Azért, mert óriási profitra tesz szert azzal, hogy az óceán túloldaláról hajókáztatja át a cseppfolyósított gázt Európába, és ezzel szép lassan ezerszeres áron mérheti a naftát a vén kontinensen. Jó üzlet ez? Persze, hogy az! Amerikának. De azért fúj ruszki, ugye? A muszka meg majd eladja a sajátját Kínának. Annak a Kínának, amely jelenleg a déli ipari övezetben cseppfolyósítja az orosz gázt, hogy aztán speciális gigatankereken, Afrika megkerülésével – ezek a hajók ugyanis nem férnek át a Szuezi-csatornán – exportálják Európába, ahol az önhöz hasonló képességű döntéshozók örömmel megveszik azt, mert az már így úgy nem orosz, hogy közben az. Erről mikor tetszenek beszélni az európai embereknek?
