Diplomácia felsőfokon: a német külügyminiszter retteg egy új világrendtől
A német külügyminiszter azon sikránkozott és hisztériázott Berlinben, hogy Kína és Oroszország megpróbálja megváltoztatni azt a fennálló világrendet, amely jóformán elvezetett bennünket a jelenlegi orosz-ukrán háborúhoz. Johann Wadephul ismét bizonyította, hogy megint sikerült egy inkompetens politikust ültetni a külügyminiszteri székbe, hisz a német külügyér úgy tartja rettegésben egy új világrend, hogy közben az első számú prioritás az Oroszországgal szembeni felfegyverkezés lett.
Johann Wadephul német szövetségi külügyminiszter a mai napon Berlinben úgy fogalmazott, hogy Peking és Moszkva megkísérli megváltoztatni a nemzetközi szabályokon alapuló világrendet. Mármint azt a világrendet, ahol a Nyugat, jobban mondva az Egyesült Államok volt az egyeduralkodó, és ahol ők voltak azok, akik diktálták és alakították a nemzetközi szabályokat, vagy ha kellett, áthágták őket. Utóbbi esetében viszont a Nyugatnak nem kellett retorziótól tartania, mert mint tudjuk, annak a nagyobb kutyának bizony mindent szabad. Wadephul azonban csak egy valamit nem vett észre azokkal az "éles" szemeivel, mégpedig azt, hogy a jelenlegi világrend már rég átalakulóban van, és készen áll arra, hogy az egypólusú világrendből a többpólusúba térjen át. Tudjuk, hogy németként nehéz ezt megemészteni, hiszen egykor még a Harmadik Birodalom uralta Európa nagy részét, de ahogy a német összeomlást, úgy ezt is le kell nyelnie a németekenek.
A németek nem kívánják a világrend megváltoztatását, csak akkor ha azt ők maguk tehetik meg
Wadephul a Berlini Japán-Német Központban (JDZB) tartott beszédében emlékeztetett a német-japán szoros kapcsolatokra, és hangsúlyozta, hogy a két ország közös értékeket és stratégiai célokat követ. Ebben mondjuk nincs semmi meglepő, hisz a "szoros kapcsolat" a második világháború idején is megvolt, amely végül Japánnak a tengelyhatalmak oldalán egyet jelentett a pokollal. A közös célok most is megvannak, de egyelőre úgy tűnik, hogy ugyanoda vezetnek, mint hetven évvel ezelőtt.
És, ha már világrend, akkor az egyik legnagyobb játékos sem maradhatott ki a külügyminiszteri helyzetértékelésből, ugyanis Wadephul azzal vádolta Kínát, hogy ázsiai politikájának egyre agresszívabbá válásával és Oroszország támogatásával aláássa a nemzetközi szabályokon alapuló rendet. A probléma csak az, hogy azt a világrendet, noha vannak megkérdőjelezhetetlen szabályai, mégis egy olyan ország teremtette és formálta nagyrészt, amely maga volt a nemzetközi rend. Az Egyesült Államok mindent megtett, hogy az akkori Szovjetuniót, majd később Oroszországot is kiszorítsa a döntési mechanizmusból. Most Kína és Oroszország, valamint az ő szövetségeseik kérik a maguk szeleteit abból a tortából, amelynek osztásakor korábban nem hívták meg őket. Azokért a szeletekért pedig sok mindent hajlandó Kína is megtenni, ha szép szavakkal nem megy, akkor végső esetben, ha már elég erős lesz fegyverhez fog nyúlni, és az akarátának erőszakkal fog érvényt szerezni. De hát ki ne tudná jobban ezt megint, mint maguk a németek, akiknek a diplomácia anno szóba se jöhetett, és egyből erőszakkal fogtak területszerzésbe. A felfogásuk pedig azóta sem változott: ugyanis a diplomáciát most egy rákfenének tartják és inkább az európai államok felfegyverzésében hisznek, noha ezzel ők maguk lehetnek azok, akik majd a történelem során harmadszor is kirobbantanak egy háborút.
A német külügyminiszter annak a félelmének is hangott adott, hogy Ázsiában Kína mind katonai, mind gazdasági téren a legerősebb ország, amely egyre határozottabban lép fel szomszédjaival szemben. Peking a Dél-kínai-tenger vitatott területei miatt többek között szembekerült Vietnámmal, Malajziával és a Fülöp-szigetekkel, és saját területének tekinti a demokratikus Tajvant is. Vagyis van egy ázsiai nagyhatalom, amely a saját földrészén akarja érvényesíteni befolyását és növelni a stratégiailag fontos területét, mindezt a sokáig egyeduralkodó USA-val és szövetségeseivel szemben. Hiszen nekik nem elég a saját konteninsük, terjeszkedni kell, a többi hatalom pedig, így Kína is, jobb, ha tesz egy lépést hátra és hagyja, hogy a "nyugati értékek" teret nyerjenek az ázsiai kontinensen is. Micsoda diplomácia!
A megtestesült "gonosz", Oroszország sem maradhatott ki a szórásból
Oroszországot bírálva Wadephul arról beszélt, hogy Moszkva az Európai Unió és a NATO légterének megsértésével teszteli a NATO válaszreakcióit, kémkedik a német alapvető infrastruktúra után, propagandát és dezinformációt terjeszt a közvélemény befolyásolására.
A német külügyminiszter a kínai-orosz blokk növekedésére is felhívta a figyelmet, egyúttal megjegyezve, hogy Németország a kialakulóban lévő szövetség nyugati szárnyán, míg Japán a keleti szárnyán helyezkedik el. Értékelése szerint Kína növekvő tengeri jelenléte Japán közelében és a Tajvani-szorosban nemcsak az Indiai-óceán és a Csendes-óceán térségének biztonságát fenyegeti, hanem a nemzetközi jogon alapuló rendet is.
Wadephul rámutatott, hogy Kína támogatja Oroszországot az Ukrajna ellen viselt háborújában, Észak-Korea pedig katonákkal és fegyverekkel segít Moszkvának. A kínai és az észak-koreai támogatás tovább tovább táplálja az orosz agresszív fellépést Európa-szerte - hangsúlyozta a német külügyminiszter.
Wadephul valóban sikeresen bebizonyította, hogy a diplomácia, a másik megértése mára már idegen az európai politikusok többségétől, mert a "nyugati" gőg már eleve elutasítja a másik fél nemzeti és startégiai érdekeinek megértését, és inkább azon van, hogy ráerőltesse saját akarátát a másik félre. A németek ezt a fajta poltikát már többször követték a történelmük során, amely végül a végső győzelem helyett a teljes megsemmisüléshez vezett.
