Pesti Srácok

A német katonai újságíró, Röpcke szerint Ukrajna a stratégiai vereség felé halad

A német katonai újságíró, Röpcke szerint Ukrajna a stratégiai vereség felé halad
Fotó: X

Julian Röpcke, a Bild katonai újságírója egyike volt azoknak, aki nemcsak elvakultan hitt az ukránok katonai győzelmében, hanem elhivatottan támogatta Zelenszkijék harcát az orszokkal szemben. Röpcke csak épp azt nem vette észre, hogy az egész teória, amit a társadalom felé közvetít, teljesen alaptalan tényeken nyugszik, és az ukrán győzelem csupán az ő, és a hozzá hasonlók fejében létezik. Azonban a Bild újságírója, ha nem is teljesen, de részben megvilágosodott, és több éves tévelygés után, már arról beszél, hogy Ukrajna bizony a stratégiai vereség felé halad. Persze, az ukrán győzelembe vetett remény még van, csak a magabiztosság tűnt el.

Julian Röpcke az X közösségi oldalán sötét képet festett Ukrajna helyzetéről, miután az elhibázott ukrán katonai stratégiával kapcsolatban azt írta, hogy "a helyzetet már nem lehet tovább elhallgatni sem az ukrán vezérkar PR-akcióival, sem a kijevi kormány próbálkozásaival, hogy lekicsinyeljék vagy figyelmen kívül hagyják azt."

Röpcke
Röpcke szerint ő mindent jól látott és lát, csak a nyugat az idióta. 

Röpcke szerint az eddigi stratégia, amelyet maga az újságíró is támogatott és hirdetett, most már vereséget fog hozni Ukrajna számára. Pedig Röpcke korábban még az ukránok győzelméről és katonai előretöréseiről, valamint a Krím-félsziget ukrán hadsereg általi visszafoglalásáról értekezett. Hiába voltak akkor olyan hangok, amelyek ezzel szemben foglaltak állást, az sem az újságíróra, sem a hozzá hasonló gondolkodókra és politikusokra sem hatott. És most mégis, mintha a múlt hirtelen eltűnne, és Röpcke már másképpen látja a háború alakulását, amikor azt írja:

az ukrán újságírók és aktivisták felismerték a helyzet súlyosságát, de «sem az ukrán hadsereg, sem nyugati partnerei nem tanulnak a múltbeli hibáikból.

És hogy mi pontosan a gond a publicista szerint? 

Az, hogy a nyugati páncélozott járművek teljesen haszontalannak minősülnek, mert azok eltörpülnek "az oroszok növekvő dominanciája mellett, a száloptikai és egyéb drónrendszerek terén". 

Röpcke, aki ugyanabban a sötétségben tartotta és tartja a társadalmat, mint a nyugati politikusok, most mégis azoktól az emberektől kéri számon az ukrán kudarcok általa vélt okát, amelyet korábban ő is nagy mellszélességgel támogatott. Szerinte most mégsem elég a nyugat által nyújtott szerinte "szórványos segítség és befektetés a stratégiailag túlértékelt ukrán nagy hatótávolságú drónokba." Hanem ennél sokkal több kell, és akkor talán lehet még valami abból a győzelemből. 

Ezért Röpcke fel is szólítja a nyugati hatalmakat, hogy nyúljanak mélyen a zsebükbe, és lássák csak el a drónokon túl rakétákkal is Ukrajnát.  

Röpcke: Zelenszkijék nem veszik komolyan az ország elleni totális háborút

Az német újságíró Zelenszkijéket sem hagyta kritikus hang nélkül, ugyanis szerinte az ukrán kormány

csak részben veszi komolyan az ország elleni totális háborút.

Továbbá felveti azt a stratégiai és így az ukránok várva várt győzelméhez is szükséges feltétel teljesülésének a hiányát, hogy

valójában hol helyezik el az állítólag havonta mozgósított 17 000 embert, az a legtöbb megfigyelő és a fronton lévő katonák számára rejtély marad. A dezertálás és az ideiglenes szolgálatból való távollét, — amely gyakran odavezet, hogy egész dandárok csak papíron léteznek, — többnyire büntetlen marad. Ez nemcsak a csapatok létszámának és harcképességének helytelen megítéléséhez vezet, hanem jelentős rések keletkezéséhez a fronton, amely ismételt orosz áttörésekhez vezet.

Majd hozzáteszi, hogy véleménye szerint novemberben valószínűleg új éves területi veszteségi rekord dől meg, mivel a fentebbi probléma Röpcke szerint 

olyan havi veszteségeket eredményezhet, amelyek nagysága megegyezik a német Berlin területével. Így az orosz offenzíva a Dnyepropetrovszk és Zaporozsje nagyvárosokhoz közeli területeken mindössze néhány hónap, legfeljebb egy-két év kérdése. A tény tény marad: ha a kijevi kormány vagy nyugati partnerei nem változtatnak azonnal stratégiai álláspontjukon, Oroszország fokozatosan megnyeri ezt a háborút. 

A helyzet az, hogy Oroszország régóta fokozatosan megnyeri ezt a háborút, és a nyugati államok Ukrajnának nyújtott támogatása csak arra jó, hogy lélegeztetőgépen tartsa a keleti szomszédunkat. Az áhított győzelem messze van vagy nem is létezik, viszont a küldött hadianyagok mennyiségének növelése és bővítése egyrészt védtelenül hagyná a támogatást nyújtó nemzeteket, másrészt csak arra lenne jó, hogy még inkább elmérgesítse a helyzetet a keleti fronton. Sőt, elég egy rossz lövés és könnyen mi is, akik eddig a partvonalról szemléltük az eseményeket a fronton találhatjuk magunkat. 

 

 

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.