A Tisza Párt magánpénztárakba és a bankok karjaiba lökné a nyugdíjasokat
Megint be akarja vezetni a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert a Tisza Párt Magyarországon, ez lesz Magyar Péterék baloldali megszorításának egyik legfőbb eleme - írja az Ellenpont az Indexre hivatkozva. A blog pedig meg is szerezte a dokumentum egy részletét, amelyben megdöbbentő mondatok szerepelnek. A Tisza Párt "gazdasági konvergencia programja", amely Felcsuti Péter volt bankár és Surányi György részvételével, Dálnoki Áron irányításával készült, azt a chilei magánnyugdíjpénztári rendszert dicsőítik, amely megbukott, mert teljesen elszegényítette az ottani időseket, és emiatt többször is éhséglázadások törtek ki a dél-amerikai országban. A tiszások ötlete, ahogy a többi is, úgy ez is Brüsszelből jött, ugyanis az Európai Bizottság már egy jó párszor követelték a a kötelező magánnyugdíjpénztárak bevezetését annak érdekben, hogy az állam levegye gondoskodó kezét a nyugdíjasokról és inkább a piaci mozgásoknak szolgáltassa ki.
Az Ellenpont hivatkozott az Index kedd reggeli cikkére, amelyben a lap beszámolt a Tisza Párt részletes gazdaságpolitikai terveiről, amelyek tipikus baloldali megszorítást jelentenének.
Ebből többek közt kiderült az is, hogy a Tisza felrúgná a teljes társadalombiztosítási rendszert: megszűnne a jelenlegi, állami alapú társadalombiztosítási modell, a 18,5 százalékos járulék helyét pedig kötelező magánbefizetések vennék át. A programban egyik pontjában úgy fogalmaznak:
...az állam felelősségvállalását hosszú távon korlátozni kell, a rendszer pénzügyi stabilitását egyéni számlákra és piaci befektetésekre kell építeni.
Az 1997-es Bokros Lajos-féle kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer újbóli bevezetését akarják, melynek "piaci alapokon kell nyugodnia" - írják.
Hozzáteszik:
a költségvetés tehermentesítése érdekében az állami szerepvállalást fokozatosan csökkenteni kell.
A Tisza Pártnak a chilei rendszer a minta
Egészen elképesztő, hogy több ponton is dicsérik a chilei rendszert, amelyről a blog azt írta, hogy a legkegyetlenebb nyugdíjrendszert vezették be a dél-amerikai országban az 1980-as évek elején, az állam semmilyen felelősséget nem vállalt a nyugdíjakért. Mindenki a saját maga által befizetett összeget kapta vissza - ez azonban az évtizedek alatt elértéktelenedett, egyrészt az infláció, másrészt a magánnyugdíjpénztárak nyerészkedése miatt. Amikor 2005 körül tömegével kezdtek nyugdíjba menni az első generációk, sok nyugdíjas éhezni kezdett, mert semmire nem volt elég a nyugdíja. Az országban többször is éhséglázadások törtek ki. Végül az új chilei kormányok kénytelenek voltak kiegészíteni a nyugdíjakat, a rendszer megbukott.
Erről Dálnokiék terve egszen megdöbbentő módon azt írja: "a chilei modellből érdemes átvenni az egyéni tőkefedezeti logikát, ami erősíti a tulajdonérzetet és a pénzügyi piacokat" Vagyis a Tisza Párt tervezetének készítői a nyugdíjak helyett a pénzügyi piacokért aggódnak.
A nyugdíjhoz és egészségügyi ellátáshoz már nem az állam biztosítaná a hátteret, hanem kizárólag magánnyugdíjpénztárak és biztosítók – méghozzá jóval drágábban. Ezen felül érdemes megjegyezni, hogy egy úgynevezett "szolidaritási nyugdíjjárulék bevezetését is kilátásba helyezte a tervezet, amelyet mind a munka-, mind a tőkejövedelmekből vonnának. Előbbi esetében a járulék mértéke 2,5 százalékot, utóbbi esetben a hozam 3-5-8 százalékát kellene többletteherként befizetni.
Magyarország a saját bőrén próbálta ki a kötelező magánnyugdíjpénztárt
A kötelező magánnyugdíj intézményét a Horn-kormány idején három törvénnyel hozták létre. A tervezetet a Bokros Lajos vezette pénzügyminisztérium dolgozta ki, a törvény elfogadásakor már Medgyessy Péter volt a pénzügyminiszter. 1998-tól kezdődően ennek értelmében a munkavállalók nyugdíjjárulékának 6 százaléka – később már 8 százaléka - magánpénztárba, 18 százaléka az állami pillérbe ment tovább.
Már 2001-ben jelenkeztek az első problémák, hiszen a vártnál alacsonyabb mértékű lett a vagyongyarapodás, aminek két oka is volt: Az egyik a tőzsde - vagyis a Tisza-csomag által ajnározott pénzpiacok - tartós visszaesése, a másik pedig a költségek jelentős megemelkedése. 2009-re már 3 millió ember, a dolgozók több mint 70%-a csatlakozott a rendszerhez, a pénztári vagyon folyamatosan nőtt: 2009-re meghaladta az 1000 milliárd forintot, azonban ennek következtében a költségvetésből kieső összeg 2009-re elérte a 354,1 milliárd forintos éves hiányt, ami már a GDP 1,4%-a volt.
A rendszer nyertesei pedig az MSZP-SZDSZ-kormányhoz közeli emberek voltak.
A brüsszeli terv része a kötelező magánnyugdíj bevezetése
Szinte egyidejűleg a Tisza-csomag kiszivárgásával került nyilvánosságra az Európai Bizottság legújabb terve, amelynek a lényege, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó, társadalombiztos alapú nyugdíjrendszer mellett belekényszerítené a tagállamokat egy kötelező magánnyugpénztári csomagba.
A javaslat lényege, hogy a munkavállalók jövedelmének egy része levonásra és a magánnyugdíjpénztár "zsebbe" kerülne.
A javaslatot "kiegészítő nyugdíjnak" nevezik, amelynek a célja, hogy "segítse a polgárokat a megfelelő nyugdíjjövedelmet biztosítani".A nyugat-európai demográfiai helyzet ugyanis általában annyira aggasztó, hogy a dolgozó generációk már nehezen tudják eltartani az időseket.
És hogy hol van a brüsszeli hátsószándék? Hát, itt: ugyanis az Európai Unió saját termékének minősülő páneurópai személyes nyugdíjterméket (PEPP) tennék a tagállamok beléptetésével vonzóbbá, elérhetőbbé és költséghatékonyabbá. A PEPP egy EU-szabványos önkéntes, nem állami nyugdíj-megtakarítási forma, amelyet az Európai Unió hozott létre azért, hogy: egységes, hordozható nyugdíjterméket biztosítson minden uniós polgárnak.
További feltétel, hogy a fenti EU-s befektetési terméket csak az a biztosító és nyugdíjszolgáltató adhat az Európai Unióban, akinek erre a szervezet engedélyt ad. Vagyis az Európai Unió igyekszik a saját magánnyugdíj termékének értékesítésére rávezetni az uniós polgárokat és azt is ő mondja meg majd, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek biztosíthatják azt a tagállamokban.
A teljes cikk ITT olvasható!
