Pesti Srácok

Egressy Mátyás eltűnése - Ennyire közönyesek vagyunk, mi, emberek?

Egressy Mátyás eltűnése - Ennyire közönyesek vagyunk, mi, emberek?
Egressy Mátyás a Lánchídról a Dunába eshetett (Fotó: police.hu)

Egy alvó fiú egy éjszakai buszon, mínuszok a város felett, hajnali órák, majd egy döntés, amely után már nem volt visszaút. Egressy Mátyás múlt hétvégi tragikus végű kálváriája azóta is kérdések sorát vetik fel: megállítható lett volna -e az a láncolat, amely végül tragédiába torkollhatott?

Egy alvó fiú egy éjszakai buszon, mínuszok a város felett, hajnali órák, majd egy döntés, amely után már nem volt visszaút. Egressy Mátyás szombat-vasárnapi kálváriája azóta is kérdések sorát vetik fel: megállítható lett volna-e az a láncolat, amely végül tragédiába torkollhatott? 

EGRESSY Mátyás
Egressy Mátyást továbbra is keresik, az utolsó életjel a Lánchídhoz kapcsolódik (Illusztráció: MI)

A sajtó bő terjedelemben foglalkozott és foglalkozik ma is a tragédiával. Innen tudjuk, hogy a család a térfigyelő kamerák, közlekedési adatok és telefonjelek alapján rakta össze Mátyás utolsó óráit. A kép egyre élesebb – és egyre nyugtalanítóbb lett.

Egressy Mátyás: nem segítettek neki, csak letessékelték a buszról

Az édesapa közzétett szavai súlyosak. Elmondása szerint fia szombaton hajnali 2-kor elhagyta a szórakozóhelyet, majd felszállt a 907-es éjszakai buszra a Március 15. téren. Innen akár haza is juthatott volna a XI. kerületbe. Ehelyett azonban a járat másik végállomásán kötött ki.

A család szerint Matyi elaludt a buszon, majd hajnali négy körül az Örs vezér tere térségében szállították le. Telefonja itt adott utoljára jelet. Innen már csak bolyongás következett: HÉV Csömörre, vissza, metró a Kossuth térre, majd gyalog a Lánchíd felé, a vasárnapi dermesztő hajnalban.

„A legfájóbb, hogy nem segítettek neki, csak letessékelték” – fogalmazott az apa. A mondatok mögött kimondatlan vád húzódik: valaki, valahol közbeavatkozhatott volna.

Szabály vagy felelősség?

Az ügy eljutott a Budapesti Közlekedési Központ-hoz is. A társaság a 444.hu megkeresésére közölte: a sofőr nem a BKK alkalmazottja volt, hanem alvállalkozóé, és a hatályos protokoll szerint járt el.

Tájékoztatásuk szerint a járművezető felébresztette az alvó utast, jelezte, hogy a busz nem közlekedik tovább, Matyi ezt megértette és önként hagyta el a járművet. Nem kért segítséget, és nem tűnt úgy, hogy orvosi ellátásra szorulna.

A közvéleményt azonban nem nyugtatták meg a szabályokra hivatkozó válaszok. A Fókusz riportja szerint a történet „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás hiányának”. Egy nézői levél különösen erős visszhangot váltott ki: „Egy láthatóan nem beszámítható állapotban lévő fiút, kabát és pénz nélkül hagytak a fagyban. Nem hívtak mentőt, rendőrt, diszpécsert.”

Szociálpszichológiai szempontból az eset a bystander hatás klasszikus példája lehet – mondta sajtónyilatkozatában a szakember, Szvetelszky Zsuzsa. 

Az emberek gyakran feltételezik, hogy majd más segít. 

Az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál közben arra figyelmeztetett: 

zavart viselkedés mögött súlyos egészségügyi ok is állhat, ilyenkor a segélyhívás a legjobb döntés.

Összegzés

  1. Az utolsó biztos pont: Egressy Matyi telefonja az Örs vezér terénél adott utoljára jelet, miután az éjszakai buszról leszállították.
  2. Szabályosan, de kérdésesen: A BKK szerint a sofőr a protokollt követte, segítségnyújtási kötelezettség hiányában nem intézkedett tovább.
  3. Társadalmi tanulság: Szakértők szerint az eset túlmutat a közlekedésen, és az emberi felelősség határait feszegeti.

A hatóságok vizsgálódnak, a válaszok azonban még váratnak magukra. Mert Egressy Mátyás története nem csupán egy végállomásról szól – hanem arról is, hol ér véget a szabály, és hol kezdődik az emberi felelősség.

 

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.