Önsorsrontás Székelyföldön – Borbély Zsolt Attila írása a Magyar Nemzeten
Erdély szenvedésekkel teli történetét és ennek egyik új oldalát vizsgálja legújabb írásában Borbély Zsolt Attila. Mint írja, a terület elvesztésében benne van a magyarság önsorsrontása is, az, ahogyan a haszonért lemondanak a hagyományokról, az identitásról.
Tavaly júniusban hallhattuk először azt a mellbeverő ötletet, hogy a "Dracula-tematikában" szeretnének Disneylandet építeni a legmagyarabb megye székhelyén. Nemzetben gondolkodó embereknek nemcsak ezen volt alkalmuk hüledezni, hanem azon is, hogy a sóbánya katasztrófája után a parajdiak jelentkeztek, vigyék inkább hozzájuk a turisztikai attrakciót. Az rendben van, hogy a megmaradáshoz munkahelyek kellenek, de azért felvetődik az a kérdés is, hogy milyen áron – fogalmaz írásában Borbély Zsolt Attila.
Ha a Dracula-park Székelyföld szívébe telepítésének kezdeményezője a román hatalom lenne, amely e régiót egyházi és katonai síkon több mint száz éve fojtogatja, nem lenne miért csodálkozni. De hogy e terv mögött a rendszerváltás utáni erdélyi magyar gazdaságtörténet egyik leginkább példaértékű termékének, a Csíki sörnek a kitalálója, Lénárd András áll, az sokkoló.
A Csíki nemcsak egy korrekt, jó ár-érték arányú sör, hanem identitáserősítő, otthonosságérzést növelő nedű. Mindaddig, amíg ki nem derült, hogy komoly veszteséget halmozott fel, ideális példa volt arra, hogy az önelvűség, a saját erőre támaszkodás, a gazdasági önállóságra törekvés meghozza a maga gyümölcsét. Hogy lehetséges magyar kommunikációval, magyar szimbolikával, magyar látványelemekkel, csak magyarokat célzó marketinggel felépíteni egy sikeres székely brandet. A Csíki sör megnevezésnek mindmáig nincs román fordítása, román kocsmákban is magyar nevén emlegetik. És ezzel együtt találkozni lehet vele ma is megannyi román többségű városban, Fogarastól Brassóig. De még Bukarestben is előfordult pár évvel a járvány előtt, hogy egy kézműves sörökre összpontosító vendéglátóhelyen a rendkívül kedves és rokonszenves pultos, bár majd beletört a nyelve, de kimondta, hogy Csíki sört ajánl nekünk, mint érdekességet.
Érdemes abba is belegondolni – az ügy katasztrofális szimbolikus üzenete mellett –, hogy kiket fog Székelyföldre vonzani e látványosság. Magyarokat aligha, s ha meg igen, annál rosszabb, hiszen eltereli a figyelmet e régió valódi értékeiről. A külföldi turisták mellett a hegyen túli románok utaznak majd oda, ami sok magyar szerint is pozitív jelenség a gazdasági felhajtóerő miatt. Van viszont egy másik dimenzió is.
Székelyföldön gyakran hallani azoktól, akik látnak is, nemcsak néznek, hogy a román turista – tisztelet a kivételnek – nemcsak a pénzét hozza, hanem az arroganciáját, a teljesen indokolatlan otthonosságérzetét, a viselkedéskultúráját is. A székelyföldi román tömegturizmus néplélektani kára és asszimilációs hatása sokkal nagyobb, mint a gazdasági előnye.
Keményfi Kornél alaposan dokumentált tavaly nyári írásában mutatta be, miként sikerült a román ideológiai propagandának a maga szolgálatába állítani Bram Stoker Dracula című regényét, miként vetítették rá a könyvben szereplő székely arisztokratára (!) a rettegett „karóba húzó” havasalföldi Vlad alakját.
Borbély Zsolt Attila teljes írását ITT olvashatják.
