Pesti Srácok

A „hálás” ukránok Trumpot támadják az egy hetes rakétaszünet miatt

A „hálás” ukránok Trumpot támadják az egy hetes rakétaszünet miatt
Zelenszkij mosolya lefagyóban, az ukránok kivégezték önmagukat a vezetésével, a háború nem az ő szabadságukért zajlik.
Fotó: Aaron Schwartz

Donald Trump amerikai elnök megkérte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy egy hétig ne támadja Ukrajna energetikai infrastruktúráját. Putyin beleegyezett és be is tartotta a szavát, most mégis Trump a hibás az ukránok szerint.

Szép dolog a hála, az ukránok most sokadszorra mutatták meg, hogy milyen jók ebben. A kegyetlen téli hidegre való tekintettel Donald Trump felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt és megkérte, hogy egy hétig ne támadja az ukrán energiainfrastruktúrát. Az oroszok ezt betartották, ahogy lejárt az egy hét, újra beindultak a támadások, ahogy közben a fronton sem állt meg az élet. Egy kis szusszanás volt ez a fagyoskodó embereknek, de miután az amerikai elnök kimondta a tényt, hogy Putyin betartotta a szavát, az ukránok egyből nekiestek. Bár az ukránok Trumpnak köszönhették ezt az egy hetet, aki merte mondani az igazságot, ezért – hála helyett - most őt is gyűlölettel emlegetik és arra utalgatnak, hogy az amerikai elnök csak gúnyolódott rajtuk.

TRUMP, Donald; ZELENSZKIJ, Volodimir
A „hálás” ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij Donald Trump amerikai elnökkel 
Fotó: Alex Brandon

Trump segített, mégis dühösek rá az ukránok

A valóság hajlítása nem új keletű dolog, ám a normalitáshoz szokott ember mindig meglepődik rajta, akkor is, ha a belpolitikában találkozik vele, és akkor is, ha a világpolitika mutatja ezt az arcát. Ahelyett, hogy a borzalmas háborúban ezt a pillanatot megbecsülnék az ukrán politikusok, a The Kyiv Indepent beszámolója szerint többen is kifakadtak. Zelenszkij pártjának egyik bólogató kutyája, Ruszlan Horbenko így fogalmazott:

Putyinnak csak időre volt szüksége, hogy újratöltse a rakétákat, feltankolja a repülőgépeket, és a levegőbe emelje őket.

Valahogy sosem elég ezeknek az embereknek, Európától is mindent elvárnak, azt is, hogy az összes pénzünket elküldjük neki, sőt, a fiataljaink feláldozását is azért, hogy az ukrán hatalmi elit túlélhesse a következő időszakot. Úgy látszik, hogy valóban mindenki fölött állónak gondolják magukat egyesek és egy emberi gesztus sem hozza ki belőlük a hála minimális kis szikráját sem. Pedig talán egyszerűbb lett volna annyit üzenni Donald Trumpnak, hogy „köszönjük szépen”!

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.