Márki-Zay egy kommunista ukrán költő szoboravatásával hajt fejet a kommunizmus áldozatai előtt
A Márki-Zay Péter vezette Hódmezővásárhelyen szerdán szoboravatásának lehettünk szemtanúi. No, a városnak nem a magyar történelem jeles alakjaira esett a választása, pedig lett volna bőven kikből válogatni, hanem egy ukrán költő, Leszja Ukrajinka mellett tette le a voksát. Az időzítés nem véletlen, hiszen az orosz–ukrán háború nélkül nem került volna sor a szoboravatásra, mert hiába mondják azt, hogy Ukrajinka a világirodalom költői közül való, a fő érv, hogy szobrot állítottak neki Hódmezővásárhely közterületén inkább – finom fogalmazva – egy politikai „gesztus” Márki-Zayéktól Zelenszkijék felé. A baloldali politikust pedig az sem zavarta, hogy a kommunista ideológiát valló költő szoboravatására éppen azt a napot választotta, amelyen a sötét rendszer áldozataira emlékezünk.
Hódmezővásárhelyen a szerdai napon olyan dolog történt, amelyre az orosz–ukrán háború nélkül biztos nem került volna sor: felavatták Leszja Ukrajinka ukrán költő mellszobrát. Hogy mégis miért épp mellette döntött az hódmezővásárhelyi képviselő-testület? A válasz egyszerű: nem a munkássága, hanem sokkal inkább ukrán származása miatt. Mert Magyarországon az ellenzék politikusainak már ennyi is elég önmagában az elismeréshez és magasztaláshoz.
Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere nem véletlenül kezdi azzal, hogy a világon már, legalábbis az ő tudomásuk szerint (!) ez a tizedik Leszja Ukrajinka szobor. A polgármester felsorolásba is kezdett, hogy mégis hol található meg a költőnőnek a szobra Ukrajnán kívül: Kanadában, Grúziában, Fehéroroszországban és Oroszországban. Utóbbi kettővel a polgármester megpróbálta teljes mértékben alátámasztani a szoborállítás szükségességét, mert ha ott vannak, akkor nálunk miért ne lehetne.
Persze, Márki-Zay állítását meg is lehet fordítani: Moszkvában (a polgármester állításával ellentétben nem Szentpéterváron) Leszja Ukrajinka emlékmű eltávolítását nem tartotta szükségesnek az orosz kormány, ami azt jelenti, hogy a kultúra megtartása – legalábbis egyelőre – fontosabb, mint az azzal történő politikai leszámolás, amely Ukrajnában már a háború kezdetén végbement és azóta is folyik. Emlékezzünk csak arra, hogyan próbáltak szabadulni az ukránok az neves orosz szerzők műveitől, mert abban az orosz imperializmus melegágyát látták és látják!
És akkor jöjjön a java!
Az ukrán költő a Kommunista Kiáltvánnyal is megajándékozta az ukránokat
Leszja Ukrajinka volt az, aki lefordította oroszról ukránra a Kommunista Kiáltványt! Vagyis a szoboravatás időpontját olyan „jól” sikerült megválasztani a baloldalnak, hogy az a kommunizmus áldozatainak emléknapjára esett! Arra a napra, amelyen annak az ideológiának az áldozatairól emlékezünk meg, akiknek a fő bűnük az volt, hogy nem akarták megtagadni hitüket és nem voltak hajlandóak betagozódni egy velejéig romlott, diktatórikus rendszerbe. Mégis, Márky-Zay úgy találta, hogy a legjobb nap Leszja mellszobrának felavatására február 25-e, amely napon éppen a kommunizmus áldozataira kellene megemlékeznünk.
A polgármester azzal próbálta menteni a menthetetlen helyzetet, hogy Leszja valójában csak 1902-ben fordította le ukránra a Kiáltványt, egy olyan időben, amikor még nem követelt halálos áldozatokat az ideológia. Mert Márky-Zay szerint:
Egészen más Lenin és Sztálin után kommunistának lenni. És egészen más volt azután kommunistának lenni, mielőtt bármilyen bűnt követett volna el a kommunizmus.
Szép mentés? Korántsem. Ugyanis a tény attól még tény marad (a kommunista pedig kommunista), ahogy az is, hogy gyalázat egy olyan személy szobrát felavatni e napon, aki bármiféle részt vállalt a kommunista eszmék terjesztésében.
És képzeljük el, hogy egy kommunista és feminista költőnek a szoboravatása után Márki-Zay, Fegyir Sándorral, Ukrajna budapesti nagykövetével karöltve megkoszorúzza a kommunizmus áldozatainak emlékművét. Az meg már csak hab a tortán, hogy egy mindez egy olyan helyzetben történik, amikor is az ukránok, Zelenszkijjel az élen önhatalmúlag döntenek arról, hogy a hazánk számára fontos Barátság-kőolajvezetéket nem indítják újra.
Ilyen gerinctelen és hazaáruló magatartást is csak a magyar ellenzék tud tanúsítani, ahogy arra már korábban is volt példa.
