Fokozódó nemzetközi helyzet, fokozódó hazaárulás
MZP és Bütyök kalandja folytatódik
Nehéz elképzelni, hogy zsinórban kétszer is nagy szerencsénk legyen a baloldal személyzeti politikájával. Előbb idevezényeltek egy hibbant, monomániás prédikátort, hogy legyőzze a Fideszt, majd amikor vele kudarcot vallottak, akkor a következő projektre kiválasztották azt a figurát, akinél betegebb pszichéjű nyomorultat elképzelni is nehéz. Magyar Péter varázsa már jó ideje kopik, a láncait letépő őrültre rá kellett küldeni a tartótisztjét is, hogy vigyázzon rá, most pedig a jelek szerint olyan hazaárulást hozott össze a deep state magyarországi irodája és az üdvöskéjük, hogy azt még egy kis időbe telik feldolgoznunk.
Márky-Zay Péter a legkönnyebb útra lépett rá azután, hogy szilánkosra alázódott ország-világ előtt; ő nemcsak úgy tesz, mintha nem fogta volna föl, hanem minden bizonnyal tényleg nem jutott el a tudatáig, hogy kiterjedt tömegek tartják komplett idiótának. A kiterjedt tömegeknek ráadásul elég sok igazságuk van ebben. Márki-Zay a mi jutalmunk azért, hogy elviseltük őt, mert most is folyamatosan ott sertepertél, ahol már 2022-ben megcsinálta a maximális károkozást. Nem csoda, hogy a magyarországi baloldalt az egyes választásokra kitaláló menedzsercsapatnak másfél évig tartott megszülni a folytatást. 2023 őszén ültek össze ezek az SZDSZ-es pénzemberek többek között Kapitány István és Bod Péter Ákos társaságában, hogy felskicceljék a 2026-os tervüket.
Egy új politikai formáció létrehozását határozták el, amelytől formailag távol kell tartani az elbukott baloldali pártokat, és azokat csak külső támogatóként szabad felsorakoztatni. Ennek megfelelően, mára bejelentette a választástól való távolmaradását a Momentum, a Párbeszéd és a Humanisták is (mindketten), de az MSZP is végleg elengedte a létezés kérdését. Bod Péter Ákos már azon a 2023 októberi intervenciós programegyeztetésen meghirdette a megszorító gazdaságpolitikát, ami nélkül el sem tudja képzelni a hatalomgyakorlást a baloldal. Bütyköt csak később választották ki erre a szerepre.
Az ő bevonása jelzi, hogy már a nemzetközi háttérhatalom se tudja elképzelni, hogy ne fideszes politikus nyerjen Magyarországon. Ám jó érzékkel sikerült belenyúlniuk – hiába, mindenki magából indul ki – a fellelhető legvisszataszítóbb lehetőségbe.
Nem tudják, mi van vidéken
Alaposan megszervezték tehát a spontánnak álcázott Tisza-projektet, amelyben kulcsfigura volt az impexes vörösbárók és a globalista nagytőke világában is otthonosan mozgó Kapitány István, aki személyében is kiváló jelképe a két rablóközeg összefonódásának. Mindez hónapokkal a kegyelmi ügy előtt történt, tehát semmiféle elemi felháborodás vagy társadalmi igazságosság, esetleg gyerekek épsége iránti aggódás nincs ebben, hanem hideg számítás szerint rakták össze az újabb tervet Orbán megbuktatására.
Természetesen megint kívülről, külföldi érdekért, külföldi pénzből. Organikus kialakulás – ez az, ami annyira nem megy, hogy reményeket sem táplálnak iránta. Ide Kun Béláék óta mindig ejtőernyőzni kell a hazaáruló ügynökbandát.
És éppen ez a hagyományosan gyenge pontjuk, hogy a végtelen mennyiségű pénz, a titkosszolgálati szervezési tapasztalat mellett nincs meg a hitelesség, nem tudnak gyökereket ereszteni a társadalomba. A magyarországi baloldal irigyli is a Fideszt, meg le is akarja rántani maga mellé a koszba. Legkésőbb Gyurcsány óta azon feszülnek, hogy valaki köré olyan személyi kultuszt építsenek teátrális húzásokkal, meg főleg az ügynökmédia elsöprő propagandaerejével, amilyen Orbán Viktort övezi. Figyelmen kívül hagyják, hogy ezt az elismertséget nem odrajzolták Orbán köré, hanem szervesen és folyamatosan alakult ki a '90-es évektől kezdve. Ráadásul kizárólag pojácákat castingolnak ki vele szemben, hiszen alapfeltétel, hogy alkalmazottat keresnek, és nem főnököt.
Sőt, amikor a háttérhatalom által kipécézett jelölt túlságosan elhitte magát, és önjáró lett, végül felbukkant mellette Kapitány. Látszólag leendő miniszterként és beosztottként, a háttér ismeretében már tudjuk, hogy Magyar Péter pórázát tartó tisztként.
Az életükbe való illetéktelen belekotyogástól ösztönösen fázó magyarokon ezért nem tudnak átmenni, mert a projektjeikről süt a hiteltelenség, így a tábor végül rendre leszűkül a hagyományosan orbánfóbiás rétegre. Ebből a szempontból mindegy, hogy a futóbolond és monomániás Márki-Zay, vagy a nárcisztikus egomán Magyar Péter, esetleg személyesen a fő összekötő Bajnai Gordon bohóckodik a pódiumon.
Önálló ember vs. fogott ember
Ha viszont a Fideszre néz az ember – legyen az támogató vagy ellenség –, nyilvánvaló, hogy ott ki vezet. Orbánt mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy ő a Fidesz és a Fidesz vezette kormányok legfőbb döntéshozó szintje. Mindenki tudja, hogy ő nem valami szivarzsebből pislog kifelé, itt nem láthatatlan csoportok marionetteznek a háttérből. Pont erről szól az a folyamatos, hervasztó putyinozás, amit a minden választáskor külföldi zsoldban próbálkozó baloldal szajkóz fáradhatatlanul: Orbánt arra a csicskaszintre akarják lerántani, ahol ők töltik a mindnnapjaikat.
Orbánnak a külpolitikai összefüggések és az EU-s beavatkozások, trükközések, lopások lereagálása jelenti a kényszerpályát, mindenkori látszólagos ellenfeleinek viszont a tartótisztjük utasításai.
Nem véletlenül hangoztatja a miniszterelnök, hogy ő nem a hivatalos kihívóival küzd, hanem azoknak a gazdáival. Ezek a gazdák és tartótisztek pedig ugyanúgy nem tudják megfogni, átérezni a titokzatos magyar néplelket, ahogy az ügynökeik sem tudnak eljutni a nép szívéig. A küldött embernek ugyanakkor szót kell fogadnia akkor is, amikor olyan elképesztő utasításokat zúdítanak rá, mint most Bütyökre. Igaz, az önmagán kívül semmi iránt sem érdeklődő emberen nem látszódik nyoma, hogy nehezére esne bárkit és bármit elárulni.
Olyan hazaárulásadagot dobott most egy csomagban, hogy az még a fideszesek előítéleteit is meghaladta. A körbejáró feltételezés szerint kiárusította Ukrajnának és Horvátországnak a magyar energiabiztonságot, egyszerre dolgozva az oroszországi olajimportunk ellehetetlenítéséért, valamint beígérve a horvátoknak a MOL által megszerzett INA visszaadását. A patológiás nárcisztikus bármit feláldoz ÉN-ért.
Ilyen nyíltan már rég játszott össze bárki a Magyarországgal ellenséges erőkkel, rég nem árulták el ilyen kiélezett helyzetben ennyire markánsan a nemzeti érdeket. Habár aki a saját családjával bármit megcsinál, attól naivitás bármire számítani a nemzeti érdek ügyében.
Meg kell még emésztenünk ezt a látványt. És az utóbbi három és fél évtizednél sokkal bonyolultabb idők érkezése közben ilyen szempontból is nagyságrendekkel szigorúbb figyelmet kell fordítanunk a nemzetbiztonságunkra. Az ellenségnek ugyanis végtelen mennyiségű pénze van, idehaza pedig – bármilyen más országhoz hasonlóan – mindig terem olyan szar ember, aki pénzért, illetve súlyosabb esetben csillogásért eladja mindazt, amire az életünket építjük.
