40 éve történt a csernobili atomerőmű-katasztrófa

Felidézték: negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án robbanás történt a Csernobil melletti atomerőmű 4-es blokkjában. Egy kísérlet során a reaktor instabillá és irányíthatatlanná vált, a fejlődő hő előbb gőzrobbanást okozott, majd tűz keletkezett. A reaktorban lévő több száz tonna grafit napokon keresztül magas hőmérsékleten égett, és május 6-áig több tonna radioaktív elem került a légkörbe.

A radioaktív anyagok a reaktor égése során kibocsátott apró koromrészecskék, légköri aeroszolok révén tudtak nagyobb távolságokat megtenni, terjedésüket pedig a légköri folyamatok határozták meg - írták.

Az atomkatasztrófa után Magyarországot négy hullámban érte el a szennyezőanyag

Az elemzés szerint a baleset napján, 1986. április 26-án az általában nyugatias alapáramlás helyett egy Fekete-tenger felett kialakult ciklon szélrendszere a szennyezőanyagot északi irányba szállította, így először a skandináv országokban vették észre a radioaktív anyagok mennyiségének növekedését. Később ez a ciklon elvonult, és április 29-én a térség időjárását már egy mediterrán ciklon határozta meg, amelynek hatására Ukrajna irányából rövidebb úton, egyenesen Közép-Európa felé áramlott a levegő. Május első napjaira Csernobil felett az áramlás északira fordult és felerősödött, így a szennyezés nagyobb területen oszlott el, nagy szerencséjére a sűrűn lakott kijevi térségnek.

Magyarországot négy hullámban érte el a szennyezőanyag. A baleset után a radioaktív anyagok először Skandinávia irányába indultak el, majd onnan visszafordulva érkeztek a Kárpátok közelébe. A Csernobilból származó radioaktív anyagok így északról visszafordulva érték el Magyarországot, és először április 30-án Szombathelyen ugrott meg az aeroszolokból mért sugárzás mértéke.

A tanulmányban megjegyezték: a radioaktív anyagok "kihullása" a levegőből nagyságrenddel nagyobb volt ott, ahol a záporok és zivatarok porszívóként összegyűjtötték a sugárzó aeroszol részecskéket. Az első, nagyobb radioaktivitással bíró, északról érkező légtömeg részben Magyarország felett "találkozott" a délkeletről északnyugat felé mozgó zivatarokkal, ennek hatására az ország nyugati határánál, illetve Ausztriában, az Alpok keleti oldalán jelentős mennyiségű szennyező anyag mosódott ki az intenzív csapadékkal, a felhő maradék része pedig nyugat felé húzódott.

Május 1-jére már a Kárpát-medence fölött is nagy koncentrációban volt jelen radioaktív aeroszol, ami ezúttal keleti irányból közelítette az országot. A nagy számban kialakuló záporok, zivatarok hatására jelentős mennyiség ki is ülepedett a belső országrészeken, de térbeli eloszlása rendkívül szeszélyes volt, mert már nem szervezett zivatarrendszerekről volt szó. A szennyezés mértékéről azt írták, Pécsen például április 30-áról május 1-jére közel ötszázszorosára nőtt a légköri radioaktivitás.

Május 2-ától a csapadék csökkenésével csökkent a kiülepedés is, ezáltal egyenletesebbé, egyben magasabbá is vált a radioaktív elemek légköri koncentrációja.

Május 3. után dél, délkelet felől érkezett a harmadik hullámban további szennyezett levegő, különösen a Dunántúl fölé, de az ülepedés ismét inkább a délnyugati, nyugati szomszédoknál volt jelentős. Május 5-étől ismét változott az uralkodó áramlás, amivel még további szennyezés érkezett kelet felől, de egyre csökkenő koncentrációban.

Az erőműből összesen kibocsátott veszélyes anyag körülbelül 0,02 százaléka hullott Magyarországra április 29. és május 5. között, a kiszabadult radioaktív sugárzásnak pedig 0,06 százaléka érte el Magyarországot, ami töredéke az ukrán és fehérorosz területeket érő szennyezésnek - írta a HungaroMet.