Szintet lépett Magyar Péter a hergelésben, amikor a műemléki minisztériumokban tombolt
A magyar politika új műfajt kapott. Szintet lépve már nem elég a sajtótájékoztató, a Facebook-live vagy a parlamenti performansz. Most jön az éjszakai városnézés politikai hisztériával leöntve.
Magyar Péter hétfő éjjel gyakorlatilag idegenvezetővé avanzsált, és „tárlatvezetés” keretében mutogatta híveinek a gonosz birodalmának épületeit a budai várban. Szintet lépett a botránykormányzás Magyarországon..
A hangulat valahol félúton mozgott a történelmi városnézés és egy internetes dühterápia között. A kommentfolyam közben már szinte fáklyát és vasvillát követelt, Magyar pedig élvezettel mutatta a „luxust”, a „hatalom palotáit”, meg az „elzárt világot”. A politika lassan nem programokról, hanem épületnézegetésről szól.
Szintet lépni csak okosan? Nem úgy néz ki
A műsor egyik csúcspontja az volt, amikor Magyar Péter Rogán Antal minisztériumát mutogatta, mintha az valami Bond-főgonosz-fészek lenne a Vár oldalában. A probléma csak annyi, hogy az épület a Vöröskereszt történelmi központjának korabeli rekonstrukciója, ami minisztériumi épület. Nem egy titkos luxuspalota, nem egy leválasztott mini-Vatikán, hanem ugyanannak az állami komplexumnak az egyik része.
De hát a valóság gyakran útban van a dramaturgiának.
A következő állomás a Belügyminisztérium volt, amelyet Magyar a luxizás végső bizonyítékaként próbált bemutatni. Csakhogy itt is van egy apró kellemetlenség: az épület eredetileg a történelmi Pénzügyminisztérium palotája volt, amelyet korhű rekonstrukcióval újítottak fel, majd állami funkciót kapott. Vagyis nem aranycsapokkal felszerelt oligarchaszálló épült, hanem egy műemléki rekonstrukció történt.
Persze ezt nehéz lenne olyan indulattal előadni éjfél után telefonkamerába.
Három dolog, ami kimaradt a „tárlatvezetésből”
- Rogán minisztériuma műemléki rekonstrukció eredménye ,
- a Belügyminisztérium épülete műemléki rekonstrukció eredménye,
- az állami reprezentáció nem tegnap kezdődött Magyarországon.
A legszebb mégis az egész groteszk hangulata volt. Mintha egy ország politikai vitája odáig jutott volna, hogy ki melyik folyosón dolgozik, hány négyzetméteren, és milyen csillár alatt írja alá a papírokat.
Közben a rajongótábor egy része már úgy viselkedik, mintha minden kőburkolat mögött személyes sértés lapulna. Magyar Péter pedig ráérzett erre az indulatra. Nem csillapítja, hanem tematizálja. Nem hűti, hanem hergeli. Az éjszakai „tárlatvezetés” valójában politikai düh-show volt, turistacsoportnak álcázva.
A nagy kérdés pedig már csak az: ha egyszer valóban kormányra kerülnek, vajon hol működik majd Magyar Péter Belügyminisztériuma? Egy puritán jurtában a rákosmenti sztyeppén? Vagy majd hirtelen kiderül, hogy a történelmi paloták mégsem annyira vállalhatatlanok, ha már az embernek oda is kell költöznie?
