Megkezdte a francia parlament szerdán annak a törvénytervezetnek a vitáját, amellyel rehabilitálnák azt a több ezer embert, akit 1982-ig homoszexualitás vádjával elítéltek, valamint elismernék az állam felelősségét az üldöztetésükben.
Ez egy szimbolikus törvényjavaslat, amelynek célja, hogy jóvátegye az akkori társadalom által elkövetett hibát
– mondta az AFP hírügynökségnek Hussein Bourgi, a tervezetet beterjesztő szocialista szenátor. A javaslatot a baloldali pártok mellett a centristák és a jobbközép Köztársaságiak is támogatják. A szöveg azt javasolja, hogy Franciaország ismerje el, hogy diszkriminációs politikát folytatott a homoszexuálisokkal szemben 1942 és 1982 között a büntető törvénykönyv két cikkelye alapján, amelyek közül az egyik specifikus beleegyezési korhatárt állapított meg a homoszexuális kapcsolatokra vonatkozóan, a másik pedig súlyos szankciót írt elő két azonos nemű személy által elkövetett közszeméremsértés esetében.
Ezeknek a törvényeknek sokkal súlyosabb következményeik voltak, mint azt ma el tudjuk képzelni. Megtört embereket, akik közül egyesek elvesztették a munkájukat, másoknak el kellett hagyniuk a várost, ahol éltek
– hívta fel a figyelmet a szenátor. A törvényjavaslat szerint független bizottságot is létrehoznak, amely az egykori elítélteknek 10 ezer euróig terjedő kártérítést állapíthat meg.
A törvénytervezet benyújtását a Le Monde című napilapban Les années clandestines (Illegalitásban töltött évek) címmel tavaly közölt riportsorozat ihlette, amely arról a korszakról szólt, amikor a homoszexualitás három év szabadságvesztéssel volt sújtható. A szenátus kutatócsoportja szerint 1945 és 1982 között több mint 10 ezer embert ítéltek el homoszexualitás miatt, kilencven százalékukat letöltendő szabadságvesztésre. Az elítéltek harmada házasságban élt, negyedüknek gyereke is volt. A homoszexualitás büntethetőségének eltörlése ellentmondásos történet Franciaországban, ahol Európában elsőként szüntették meg még 1791-ben a homoszexualitással kapcsolatos szabálysértési tételeket. A francia forradalom vívmányát aztán a náci Németországgal kollaboráló Vichy-rezsim megkérdőjelezte, és 1942-től ismét büntethetővé tette, majd 1945-ben a második világháború utáni első kormány azt megerősítette, 1960-ban pedig a parlament tovább szigorította a törvényi szabályozást. A homoszexuálisokkal szembeni diszkriminációs intézkedéseket Francois Mitterrand államfővé választását követően, 1982-ben a baloldali kormány törölte el.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Kallos Bea
Naprózsa
2023-11-22 at 20:56
Minden probléma megoldva, más gondotok már nincs is ugye, “franciák”?
Helyetekben nem erőltetném már ezt arra a kis időre, míg a muzulmán uraitok nem kezelik helyén ezt a problémátokat némi tetőről ledobálással…
triacus
2023-11-22 at 18:31
@Ungarn über alles !:
“visszamenőleges törvénykezés ?”
Ha jól értelmezem ez – nagyon eltúlozva – olyasmi akarna lenni, mint a rendszerváltáskor kis hazánkban volt a kárpótlási törvény, vagy a holokauszt-túlélők kártérítése.
Csak ahogy végigolvastam a törvényeket, itt nem arról van szó, hogy a felnőtt, konszenzuson alapuló homoszexuális párokat üldözték volna – mint az 1960-as években New Yorkban – hanem az akkori beleegyezési korhatár a casus belli.
Ungarn über alles !
2023-11-22 at 18:08
akkor ez mi, vagy hogy is van ? visszamenőleges törvénykezés ?
Orientál
2023-11-22 at 17:40
Macron ott az az elnök? Hát okkor ez a gender balliberális zöld buzi nyomulás nem meglepő.
bl
2023-11-22 at 16:47
Az elítéltek harmada házasságban élt és negyedüknek gyermeke is volt, azaz lehet nem is voltak azok, csak ugye a szexuális sokszínűség felütötte a fejét. Főleg 68 után.
triacus
2023-11-22 at 16:44
És még egy érdekesség: a felnőttek konszenzuson alapuló vérfertőző kapcsolata ugyancsak 1791 óta legális Franciaországban (de többek között Belgiumban, Bulgáriában, Olaszországban, Japánban, Hollandiában, Oroszországban, Szerbiában, Spanyolországban is) és mostanság gondolkodnak ennek szigorításán.
Nahát
2023-11-22 at 16:31
Soros Alexka számára ez a prioritás.
triacus
2023-11-22 at 16:22
A francia forradalomig – pontosabban 1791-ig – a szodómia súlyosan bűntetve volt Franciaországban (a legutolsó két embert – Jean Diot-ot és Bruno Lenoir-t – 1750-ben égették el máglyán). Az 1791-es büntető törvénykönyv nem rendelkezett a homoszexuális kapcsolat büntetéséről (összehasonlításképp: Olaszországban 1890-ben, Dániában 1933-ban, az Egyesült Királyságban 1982-ben, az USA-ban 2003-ban “dekriminalizálták” a hasonló kapcsolatokat).
1832-ben jelent meg a beleegyezési korhatár, ami kezdetben 11 év(!!!) volt, ezt 1863-ban felemelték 13 évre. 1942-ben a nácikkal kollaboráló Vichy kormány ezt a korhatárt homoszexuálisoknál felemelte 21 évre (Francia Büntető Törvénykönyv: 334., majd 1945-től 331. §), heteroszexuálisoknál 15 évre. Ez a 21 éves korhatárt 1974-ben lecsökkentették 18 évre, majd 1982-ben 15 évre egységesítették.
Ez a 1942-es/1945-ös Büntető Törvénykönyvi 334./331. § kb így hangzik:
“Hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel és 60 franktól 15 000 frankig terjedő pénzbírsággal büntetendő, aki szerénytelen vagy természetellenes cselekményt követ el huszonegy év alatti azonos nemű személlyel.”
Tehát: nem arról van szó, hogy 1942-től 1982-ig üldözték volna a privát homoszexuális kapcsolatban levő felnőtteket.
kanigunda
2023-11-22 at 15:22
No, ez tényleg a másik véglet.
És nem Magyarországon volt ez???
Hát ez meg hogy lehet?