Spanyolország – a nyugati hatalmak közül egyetlenként – katonailag is hajlandó lett volna támogatni a magyar szabadság ügyét 1956-ban – derült ki Ricardo Ruiz de la Serna spanyol jogász és történész előadásából. A madridi San Pablo Egyetem docense a XX. Század Intézet meghívására mutatta be a Franco vezette állam párját ritkító hozzáállását a magyar szabadságharc ügyéhez. A magyarok iránti rokonszenvet akár tevékeny segítséggel is kifejezte volna a katonából lett államfő, annak ellenére, hogy országa akkoriban éppen csak kilépett a nemzetközi elszigeteltségből.
Spanyolországot 1939 óta Franco tábornok irányította, aki a polgárháborúban legyőzte a szovjetek által is támogatott köztársaságiakat. A sokféle ideológiai hátterű köztársasági táborban jelen volt, és letette névjegyét a kommunisták nemzetközi csapata is; magyarországiak is csatlakoztak, sokan közülük azonban már a Szovjetunióból érkeztek. A történész rávilágított a Terror Háza Múzeumban tartott előadásában, hogy a Rákosi-zászlóaljban háromszáz magyar kommunista harcolt Rajk László irányítása alatt, és az egységben ott volt a majdani magyarországi kommunista diktatúra belügyi apparátusának, tehát a terror fő letéteményeseinek több prominens tagja, mint például Gerő Ernő Komintern-ügynök. Ők már Spanyolországban sem a humánus hozzáállásukkal szereztek hírnevet.
A polgárháború 1939-as vége után csak földalatti kommunista mozgalom létezett Spanyolországban, a törvény tiltotta a kommunista tevékenységet, és börtön, esetleg kivégzés járt érte.
„Franco nem volt demokrata, nem volt liberális, nem volt libertariánus (…) valóban szörnyű intézkedéseket hoztak a polgárháború után a kommunisták, szocialisták, anarchisták ellen”
– szögezte le Ricardo Ruiz de la Serna, ám hozzátette, hogy Franco pontosan ismerte a kommunisták működését, és ennek tudható be a szigor. Világnézete a spanyol katolikus konzervativizmusban gyökerezett, ami magába foglalta a határozott antikommunizmust is.
A spanyol–magyar kapcsolat
A polgárháborús győzelem után Franco nemzetközi elszigeteltségben maradt, amelyből a hidegháború miatt tudott kitörni mint akinek végig igaza volt a kommunistákkal kapcsolatban. Az 1952-es eucharisztikus világkongresszus, az amerikai hadsereg támaszpontjait beengedő 1953-as egyezmény, majd az 1955-ös ENSZ-csatlakozás – ez a három fő mozzanata volt az elszigeteltségből kitörésnek. 1956-ra tehát Spanyolország már elérte a nemzetközi elfogadottságot, de még nem volt tagja az európai közösségeknek és a NATO-nak.
„Az USA-nak voltak fenntartásai a Franco-rendszerrel kapcsolatban, még ha a kommunisták elleni küzdelemhez jól is jött neki”
– magyarázta a spanyol történész. Magyarországhoz viszont mindvégig rendkívüli viszony fűzte a tábornok Spanyolországát. Hazánk már 1937-ben tett diplomáciai lépéseket Franco kormányának elismerésére, és ez a polgárháború vége előtt, 1938-ban meg is történt. A spanyol vezető a Világ Igaza-díjjal kitüntetett zsidómentő diplomata, Ángel Sanz Briz révén figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket a háború végén. A háború után a Spanyolországban tevékenykedő Habsburg Ottónak köszönhetően tudta, mi folyik a „népi demokráciákban”, és a térségünket illetően mindig a kommunisták által elnyomott népekről beszélt.
Magyar menekültek és kivándorlók sokasága kapott spanyol tartózkodási engedélyt, illetve ösztöndíjat, egyetemi vagy kutatóintézeti állást, a spanyol rádió magyar nyelvű műsorokat sugárzott.
A kommunista hatalombitorlástól kezdve Spanyolország megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, de Habsburg Ottó közreműködésével, 1949-ben újra kinyitott Madridban, és egészen 1969-ig működött a magyar antikommunista diaszpórát képviselő Magyar Királyi Követség. A menekült honfitársait előbb magánszemélyként, majd 1949-től a félhivatalos Magyar Királyi Követség vezetőjeként segítő Marosy Ferenc – de la Serna szavai szerint – rendkívül művelt, intelligens, kifinomult nemesember, a szó legvalódibb értelmében vett européer volt. Marosy befolyást szerzett a francóista hatóságok és egyes döntéshozók körében, és sok magyarnak segített; ilyen volt például a Spanyolországban 1951-ben letelepedő Kubala László, majd 1956-ban Puskás Ferenc.
Franco magyar emigránsokat és spanyol önkénteseket akart felfegyverezni
Marosy Ferenc – Habsburg Ottóval együtt – a legmagasabb körökig, egészen Alberto Martín-Artajo külügyminiszterig és José Félix de Lequerica ENSZ-nagykövetig eljutott. Marosy először október 26-án kereste meg a spanyol hatóságokat segítségért. Franco annak ellenére az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult Moszkva agressziója ellen tiltakozva, hogy Spanyolország ekkor még egészen új ENSZ-tag volt, hosszas csatlakozási egyezkedések után. A BT-határozat nem a szovjetek vétójoga, hanem az amerikai kormányzat túlzott óvatossága miatt hiúsult meg – fejtette ki de la Serna. Már októberben világossá vált, hogy kormányszintű spanyol politikai akarat van Magyarország megsegítésére. Az osztrák határon át, az első pillanatoktól kezdve humanitárius segélyeket küldtek, a sajtó terjedelmesen foglalkozott a magyarországi eseményekkel, miséket, nyilvános imákat tartottak a magyarokért, sőt, még tüntetések is voltak, pedig a Franco-rendszerre nem volt jellemző a társadalmi mozgósítás.
A november 4-i szovjet invázió hírére, még aznap éjjel felmerült a katonai segítségnyújtás is.
Önkéntes alakulat megszervezését tervezték, amelyben nemcsak a magyar diaszpóra tagjai, hanem spanyolok is harcoltak volna Magyarországon. Rövid idő alatt 13 ezer önkéntes jelentkezett, köztük egy diákcsoport a valladolidi egyetemről, benne a külügyminiszter két fiával, az alakulat parancsnokának pedig Agustín Muñoz Grandes, a tárcájáról ezért lemondó hadügyminiszter jelentkezett be, aki az orosz polgárháborúban a kommunisták ellen harcoló spanyolok tábornoka volt. Kétezer, Nagy-Britanniában tartózkodó magyar is kérte Spanyolországot, hogy juttassa el őket a magyar határra, mert harcolni akarnak.
Franco tízezer karabélyt, valamint páncéltörő fegyvereket, lőszert és gránátokat, pénzt, sőt amerikai hadianyagot ajánlott fel a Magyarországra küldendő harci alakulatnak.
Spanyolországból viszont nem volt közvetlen út Magyarországra, ezért a müncheni amerikai katonai légitámaszpontról lehetett volna közúton eljuttatni az önkénteseket és a felszerelést Szombathely környékére, a határra. Miközben azonban a Szabad Európa Rádió bátorította az ellenállást, és nyilvánosságra hozta az ÁVH ügynökeinek nevét, a Fehér Ház mindenféle beavatkozást megvétózott – mondta a spanyol történész, ennek okait is végiggondolva. A félelem egy újabb világháborútól, az USA európai befolyási övezetének szovjet elismerése, a szuezi válság mind a beavatkozás ellen hatott. Az amerikaiakra nézve ráadásul az sem lett volna hízelgő kép, hogy Spanyolország az egyetlen ország, amely tényleges segítséget nyújt a magyar hazafiaknak.
„A magyar forradalmárokat cserben hagyták”
– zárta előadását a történész.
„A szabadságharcosok leckét adtak a világnak bátorságból és méltóságból (…) Azt gondolom, hogy a Nyugat nem tett meg eleget.”
Hungaricus viator
2023-12-07 at 09:44
Én még 1975 ben a szüleimmel 17 évesen voltam Spanyolországban. A hazai állapotok után ott találkoztam először légkondicionált pontosan közlekedő vonatokkal, valódi választékot kínáló üzltekkel, nem szocteál szálláshelyekkel. Feltűnt,hogy a könyvesbolt kirakata politikailag is sokszìnű olvasnivalót kínál. Imponáló volt a biztonság, késő este is, a tisztaság a rend. Az árak a magyar túrista számára sem voltak riasztóak. Velünk magyarokkal kitüntetetten szivélyesek voltak. Ez még Franco “diktatúrája” alatt volt.
Darida Károly
2023-11-29 at 16:26
El Gringo
2005-ben jelent meg Dr. Anderle Ádám, a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének professzora könyve, A magyar-spanyol kapcsolatok ezer éve címmel. A könyv 144-154. oldala között bővebb ismertetés van 1956-os forradalom kapcsán, levéltári dokumentumok, főlegg a Marossy iratok alapján. Érdemes elolvasni. A könyv 2007-ben spanyol nyelven is megjelent.
beleskepitány
2023-11-29 at 13:21
Csakafidesz, én sem a komcsik alatt, sem a falangisták alatt nem akarok élni. Szerencsére falangisták alatt nem is fogok. De azért ne feledjük azt sem, hogy 23 ápolónőt mészároltak le a katonái Villaviciosa de Asturias területén megtorlásból. Nem fogom szeretni sem őt, sem a rendszerét, akármilyen antikommunista volt.
Péter Pál Gonda
2023-11-29 at 13:15
Akkor volt igazán aranykor Spanyolhonban amikor Franco tábornok vezette az országot.
Azóta pusztulás és nihil uralkodik (ott is).
csakafidesz
2023-11-29 at 12:04
Barcelona, Santa María del Mar temploma, amelyik hatalmas gótikus templom és már Kolumbusz idejében megvolt szörnyű pusztulást szenvedett. A polgárháború idején a papokat beszögezték a gyóntatófülkékbe és fegyújtották a templomot. (A kincseket előtte kihordták.) Az üvegablakok a hőtől szétrepedtek és az egész templom restaurálása 1990-ig tartott.
csakafidesz
2023-11-29 at 11:58
Beleskapitány 2023-11-29 at 06:28
Jobb volt Franco alatt élni, mint a “létező” szocializmusban. Franco lényegében beengedte a kapitalista cégeket és Spanyolország megkésett iparosodása felgyorsult. Igazából Spanyolország ma sem igazán ipari ország, jövedelmének nagyobb része adódik a mezőgazdaságból és idegenforgalomból. De azoknak akik lebecsülik: A spanyol átlagjövedelem jóval a magyar bérszint felett van.
chatillon r
2023-11-29 at 11:52
a spanyol komcsik és a csatolt szélbal a spanyol polgárháborúban iszonyatosan brutális volt. francó csak felvette a kesztyűt és végzett velük. a magyar szabadságharc jól jött az usa-nak propaganda célból a magyar nép sorsa különösebben nem érdekelte
egresi istván jános ernő
2023-11-29 at 11:48
Egy kicsit a múlthoz:
Franco nacionalista spanyol katona, diktátor és politikus volt, aki azért lépett fel, mert a köztársaság vezetése átkerült a kommunisták/sztálinisták, anarchisták és más “haladó” erők kezébe, jött a papok, az apácák, a konzervatívok tömegeinek a kínzása, gyilkolása (ami a későbbi megtorlást nem mentesíti).
Ha nincs Franco, Spanyolország ma az “európai Kuba” lenne. Tudom, igénybe vette Hitler és Mussolini segítségét, de nem véletlen, hogy a francia és az angol kormány – ennek ellenére – semleges maradt (később jött Chamberlain ismert, müncheni utazása Hitlerhez).
A balliberális oldal (Spanyolországban is) – hamisan -, de igyekszik Franco tábornokot “fasisztának” beállítani, hogy “mosdassa” a “haladókat”.
Franco tábornok éppen a kereszténység, a vallásos emberek, a konzervatív értékek érdekében fordult szembe a bolsevizálódott köztársasággal.
odu
2023-11-29 at 09:34
Valószínűleg a méltatlanul elfelejtett és elhallgatott Rácz Sándor látta jól a lényeget, a fegyveres harcnak semmi esélye nincs.Az viszont nagy tévedés volt, hogy szadista gyilkosok ellen politikai/gazdasági harcot lehet vívni.
Realextate
2023-11-29 at 09:14
Érdekes, hogy Franco hajlandó lett volna támogatni egy vegytisztán proletár-felkelést és harcot.
Merthogy 56 Budapesten abszolút nagyvárosi proletár felkelés volt, országosan meg összenemzeti népfelkelés és szovjetellenes szabadságharc – de semmiképpen sem forradalom.
Forradalom (szocialista forradalom) meg akkor lett volna, ha győz a népfelkelés és az új polgári, nagytőkés, nagybirtokos (azaz a helyreállított, 1945 előtti társadalmi és gazdasági) berendezkedés majd (kurvára) nem tetszett volna a nincstelen, pesti prolinak.
Amit majd simán vérbe fojtottak volna, ahogy ez már csak szokásos.
ViAM
2023-11-29 at 08:42
“Franco pontosan ismerte a kommunisták működését, és ennek tudható be a szigor…” Nemcsak tudta, hanem gyakorlatban meg is gátolta őket. Igaza volt.
K
2023-11-29 at 08:34
Minek külföldi támogató.
–Külföldi támogató nélkül nem lehet “háborút” nyerni??????……-dehogynem…:
–A törökök az első világháború után Trianonhoz hasonló “békediktátumot” védtek ki KATONAILAG, és nem kaptak “segítséget” külföldről.
–Egyszer már Magyarországnak is el kellene jutnia értelmileg-erkölcsileg odáig, hogy meg tudja magát védeni.
bl
2023-11-29 at 08:08
A kommunistaságok természetes módon tudnak illeszkedni a kereszténységhez, hiszen mindkettő szolidaritást hirdet. A Latin-amerikai országok nemcsak a szegénységük és irigységük(irigyelték az USA gazdagságát) hanem a kereszténységük okán is kiváló terepei voltak a kommunista eszmék térnyerésének. Ha ennek nem állítottak volna mesterséges(diktatórikus) gátat, akkor letarolta volna ezen országokat és az áldozatok száma több nagyságrenddel nagyobb lett volna.
Beleskapitány
2023-11-29 at 06:28
Azért mielőtt szentté avatnánk megkérdezhetnénk a baszkokat és a katalánokat is, hogy milyen frankó volt nekik alatta… A falangizmus nem volt frankó.
Hazafi
2023-11-29 at 05:58
A magyarságot a középkortól kezdve MINDIG cserben hagyta a fenséges Nyugat. Sőt, pl.a törököket segítették egyes európai királyságok, amikor mi élet-halál harcot folytattunk ellenük.
csakafidesz
2023-11-29 at 03:12
Királytigris 2023-11-28 at 21:13
Franco is, Horthy is úriemberek voltak akiknél az adott szó becsülete is megvolt. Franco a szovjet dominanciát megismerhette a Polgárháború idejéből amikor az NKVD kínzókamrákat állított fel Barcelonában és a spanyol nemzeti bank aranyával elhajóztak az oroszok valamerre.
csakafidesz
2023-11-29 at 03:05
Tossa de Mar gyönyörű főterének közelében egy öreg fotós kirakatát szemléltem. A nyitott ajtón keresztül láttam ahogy az öreg integet. Először franciául próbálkozott. (Ahogyan a katalánoknál ez szokás. Franciául kezdi a pincér, a taxisoför és a buszvezető is..) Utána angolul csevegtünk majdnem egy órát, a harmincas évektől a hatvanas évekig terjedő csodás fotógyűjteménye fölött. Hírességek tucatjait, közöttük Franco képét is mutatta. Francisco Francot az emeleti ablakból fotózta ahogy végiggördül a kocsija az utcán. Érdekes fotós perspektíva volt egy Zeiss Ikon fényképezőgéppel. Francoról beszélgettünk, és az öreg sok mindenre rávilágított az akkori események kapcsán. Azóta nem tekintem Franco-t fasisztának. Kétségtelen, hogy tekintélyelvű kvázi-diktatura volt, hasonló Horthy Miklós rendszeréhez, de nem volt fasiszta rendszer. Kora normái szerinti eszközökkel, halálos ítéletet is alkalmazó bíróságokkal támasztotta alá a hatalmát, de a baloldali felforgatókon kívül nem üldözött senkit. (Anno Habsburg Ottó megkérdezte tőle, hogy átengedik-e Spanyolországon a zsidóknak népes csoportját Lisszabonba ahonnan Amerikába hajóznak. Franco azonnal igent mondott. Letelepedni senkit nem enged, semmilyen nációt, de átengedi a menekülőket, ha azokat Portugália fogadja.)
Kakuk Marci
2023-11-29 at 02:24
Franco idejében egy magasrendű szellemiségű, becsületes, rendezett, katolikus ország volt. Ma egy himi-humi, zavaros, hitetlen züllött szivárvány posvány a szétesés szélén.
apro_marosan_petergabor
2023-11-29 at 02:20
Franco a mai napig vörös posztó a kommunisták szemében. A bolsevik-libero média mindent elkövetett haláláig, s még inkább halála után szélsőjobbossá démonizálása és fasisztává minősítésére.
Franco meggyőződéses katolikus, kemény konzervatív hazafi volt, aki pontosan tudta mit jelent a kommunizmus és kik a kommunisták. S megmentette országáta kommunizmustól, de a II VH-tól is!
Nem véletlen találta meg a hangot a II VH előtti Magyarországgal, hiszen mi is megtapasztaltuk 1919-ben 3 hónapig, mit jelent a kommunista terror.
Ez a spanyol történész nem az agymosottak klubjához tartozik.
bl
2023-11-28 at 22:04
A spanyol polgárháború idején a kommunisták olyan követséget is működtettek, ami kinézetre pont úgy nézett ki mintha követség lenne, aztán ha bementél nem jöttél ki élve. Hány papot öltek meg a polgárháborúban a kommunisták? Ahogy a francia forradalom idején egy egész megyét kivégeztek aljas, állatias, gyerekeket, nőket nem kímélő módon, ugyanúgy jártak el a szellemi örökösök a kommunisták is. A mai vezetőknek meg senki se bűnös, csak Franco. Frankó.
Királytigris
2023-11-28 at 21:13
Az USA kétszínű politikát folytatott az 1956-os Magyar Szabadságharccal kapcsolatban.
A Szabad Európa rádión uszított, ellenállásra buzdított, miközben ragaszkodott a jaltai egyezményhez, és ezzel szabadkezet adott a Szovjetuniónak. A Szovjetunió meg nem avatkozott be a szuezi válságba.
A történések meg azt igazolják, hogy ebbe Frankót nem vonták be. Frankó becsületből cselekedett, de a politika nem becsület kategória.
Schenkhyalfonz
2023-11-28 at 21:01
Cara al Sol.