Fulladás

Niedermüllerék hűségesküt tettek az amerikai nagykövetnek – adta hírül a PestiSrácok.hu. Ahogyan elnézem ezt a fényképet, ezt a tülekedést, amint Niedermüller Péter DK-s polgármester beleragad, beleliheg az új amerikai nagykövet, David Pressman nyakába, bizony letagadhatatlan az a szolgalelkűség, a feltétel nélküli kiszolgálása idegen érdekeknek az ott dörzsölődő László Imrén, Baranyi Krisztinán át Szaniszló Sándorig, mint egykor szellemi vagy vérbeli elődeik a szovjet elvtársak s…ét nyalták.

Niedermüller közösségi oldalán dicsekedett el azzal, hogy végre egy képre kerülhetett az amerikai politikussal. David Pressman amerikai nagykövet fogadásán ott voltak a többi között Márki-Zay Péter, Iványi Gábor, Szabó Tímea és az összes baloldali polgármester is. Ez a fotó kísértetiesen emlékeztet egy 32 évvel ezelőtti (1990) fogadásra, amikor is az Egyesült Államok budapesti nagykövete fogadást adott zugligeti rezidenciáján, a rendszerváltás hajnalán, szintén csak liberálisoknak, ál-antikommunistáknak.

Mező Gábor a PestiSrácok.hu A hálózat rovatában publikált kutatásaiból tudjuk, hogy Mark Palmer hogyan képzelte el a rendszerváltást az amerikai és a magyarországi hálózat segítségével. Palmer a nyolcvanas években Magyarországra érkezve először a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagjaival, a két későbbi SZDSZ-essel, Kis Jánossal és Rajk Lászlóval ült le. Egész ittléte alatt az SZDSZ-t támogatta. 1989 végén váltott: Soros, Munk és Lauder tanácsára üzletember lett. Médiavállalkozásával Csehországban, Ukrajnában és Romániában is a piac fontos szereplője lett, Magyarországon Baló Györggyel próbálkoztak, de Horn Gyula nem kért belőlük. Nem akart egy SZDSZ-es, amerikai tévét. Partnere volt még a Wallis, azaz Bajnai Gordon. Utóbbi tüntette ki 2009-ben.

Nos, ezen a fogadáson a többi között részt vett Pető Iván, Rajk László, Kis János, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Demszky Gábor, azaz a kemény mag.

Palmer CIA-s volt? Ki tudja. Az biztos – Mező Gábor kollégánk szerint –, hogy a „békés átmenet” és a „békés átmentés” egyik kulcsfigurája volt, az SZDSZ erős háttérembere, ahogyan azzal már szinte nyíltan kérkedett. Ő volt az, aki személyesen megfenyegette a radikális rendszerváltás kevés, de annál kitartóbb hívét, mondván: itt már minden meg van beszélve.

(Lásd Huth Gergely és Mező Gábor Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmjében Molnár Tamás, a legendás Inconnu Művészcsoport alapítójának nyilatkozatát, aki a 301-es parcella kopjafáit a rendőrséggel dacolva faragta meg társaival, és akit elmondása szerint az amerikai követ beszélt le egy 1989. június 16-i demonstrációról Nagy Imre újratemetése apropóján.)

Lapítsatok, kussoljatok, asszisztáljatok! Persze nem mondhatta ki az azóta nyilvánvalót: az amerikai hatalom és pénzügyi hálózat összeállt a régi káderek és ÁVH-s főtisztek gyerekeivel, a külkeresek, jogászok, közgazdászok és ál-filozófusok csapatával (Pető Iván, Konrád György, Rajk László, Heller Ágnes, Demszky Gábor, Surányi György stb.), akiknek vezetői csak névleg voltak antikommunisták. Ahogyan az amerikaiak meg csak névleg demokraták.

Mark Palmer, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át 2009-ben Bajnai Gordontól, a rendszerváltás érdekében 1986–1990 között végzett tevékenységéért. Fotó: Népszabadság

A rendszerváltáskor a szabaddemokraták bevontak ingadozókat is. Így került a meghívottak listájára például Kupa Mihály – az Antall-kormány rövid ideig regnáló pénzügyminisztere –, aki aztán meghálálta az amcsi és az SZDSZ-es simogatást, mert a 2002-es országgyűlési választásokon részese volt a jobboldali győzelem félresiklatásában.

Nem véletlenül, ezek a fotók sokat mondanak. Például Niedermüller fotója azt, hogy folytatni fogjuk a haza elárulását bármi áron, mert csak így tudunk hatalomba kerülni. Demokratikus választásokon a kommunisták sohasem tudtak hatalomba kerülni, csak a szovjet fegyverek árnyékában, mint 1948-ban Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Péter Gábor, Farkas Mihály pajtások, vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után Kádár János, Apró Antal, Münnich Ferenc, Marosán György és Biszku Béla elvtársak. Bocsánat, azért van kivétel: méghozzá Horn Gyula, a pufajkás és pártja, a szocialisták 1994-ben, amikor az MSZMP-nómenklatúra, a média 98 százalékát uraló kommunista sajtó lejáratta a parlamentáris demokráciát, a szabadon megválasztott Antall József kormányát s ezzel félrevezette a magyar választókat. Így tudtak győzni a komcsik és a liberálisok, az MSZP és az SZDSZ, de ezt is hatalmas nyugati média-, politikai és anyagi támogatások révén.

Az tény, hogy amikor Kun Béla, Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk ivadékai hatalomra kerültek, iszonyú mészárlást hajtottak végre a magyar nép között. A kommunista rémuralom, a Katonapolitikai Osztály (Pálffy György…), az ÁVO, az ÁVH (Zöld Sándor, Rajk László, Péter Gábor…), Kádár pribékjei 1945-től 1965-ig nem kegyelmeztek. Erről a megkínzottak és megalázottak sok száz emlékezése részletesen beszámol. Magyarország bolsevizálásában a szovjet NKVD és KGB élszerepet játszott; erről írt Fehérváry István, a Börtönvilág Magyarországon és a Szovjetvilág Magyarországon című könyvek szerzője. A repülős hadnagyot tizenöt év kényszermunkára ítélték el a Magyar Közösség koncepciós perben Rákosiék hóhér bírái. Azok közé a sok tízezer letartóztatott, internált, kitelepített, börtönviselt katonatiszt, értelmiségi, munkás, paraszt közé tartozott, akik túlélték a borzalmakat.

Dr. Susa Évával, az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala főigazgatójával beszélgettem 2016-ban és az akkori kutatások adatai szerint 1945–1963 között a büntetés-végrehajtási intézményekben kivégzettek, elhaltak és jeltelen sírokban eltemetettek közül háborús bűnösként 292-en, politikai okból 479-en, köztörvényesként 168-an kerültek bitófa alá. Tudjuk azt is, hogy számos hazafit, forradalmár végeztek ki „köztörvényesként”, hogy szépítsék a statisztikát. Például Pongrátz Gergelyt távollétében, a nemrég elhunyt Wittner Máriát köztörvényesként ítélték életfogytiglanra. A főigazgató asszony adatbázisa még 159 embert említ, akik tisztázatlan körülmények között hunytak el. A kegyetlen megtorlások terén Európában csak Szovjetunió előzte meg a magyar kommunistákat.

A kirakatperek, a kíméletlen kivégzések, a halottgyalázó temetések pontos számát máig nem tudjuk, hiszen 1945 után az állítólagosan felszabadult polgári Magyarországon szabadon ítélkezhettek előbb az NKVD, majd a KGB magyarországi börtöneiben a szovjet katonai bírák, ahol kínoztak, agyonvertek embereket és ezekről a helyekről szállítottak el a málenkij roboton kívül (400 ezer) politikai rabokat (100 ezer embert) Szibériába, a GULAG táboraiba.

De miért is jutott mindez eszembe?

Sógorom máig nem nyugszik abba bele, hogy megtudja, hová temették édesapját és nagyapját. Sunyi bőrkabátosok címmel írtam (megjelent: Ötvenhat lövészárkai című könyvemben) erről a családi – nem egyedülálló – tragédiáról, amikor is koholt kémkedés vádjával, koncepciós perben sógorom édesapját, K. Gézát, a 29 éves MÁV-főtisztet 1953. augusztus 17-én kivégezték a Fő utcában, és ugyanezen a napon, ugyanott felakasztották nagyapját, K. Vince honvédőrnagyot. G. sógorom soha nem láthatta édesapját, hiszen a kivégzés után született meg. K. Gézáné soha nem tudhatta a kivégzés igazi politikai hátterét, és hogy hol nyugszanak. A Rákosi- és Kádár korszak gyilkosságsorozatait titokzatosság vette körül. A tettesek igyekeztek minden nyomot eltüntetni. Beszélgetésünkkor ezt mondta sógorom édesanyja: „Elvették törvénytelenül, sunyi módon az ötvennyolc éves édesapám és a huszonkilenc éves férjem életét. Ezért a gyilkosok nem feleltek, még jelképesen sem bűnhődtek. Ezt sohasem tudom elfelejteni, megbocsátani.”

Most viszont újabb fejlemény történt csaknem hetven év után. Kapom a hírt, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában hosszú kutakodások után G. sógor bizonyítékot talált arra, hogy miként próbálta eltüntetni a kommunista rendszer a gyilkosságokat. Az ingyenes családtörténeti és leszármazási feljegyzésekben való nyomozás eredménnyel járt. Ugyanis előkerült egy halotti anyakönyvi kivonat, amit évek óta próbált megtalálni G., azaz, hogy hol lehet valójában eltemetve az apja. Senki nem tudott semmit mondani , mert a kivégzettek adatait megmásították, eldugták, hogy ne legyen nyoma a kommunista bűnöknek. S lám, beírták – lopva beszúrták – a fiatal MÁV-főtiszt kivégzését az 1959-es halálesetek közé, és a halál okának cinikusan „fulladást” írtak be. Nem azt, hogy felakasztották. Hány és hány ilyen magyar családdal történhetett meg ez a gazemberség.

A történet furcsaságai közé nemcsak a halál okának meghamisítása tartozik, de az is egyedülálló, hogy a folytatólagosan elkövetett hűtlenség okának – még a régi papírokon – az USA számára végzett kémkedést tüntették fel.

Miért írtam meg? Mi a köze a mosolygós Niedermüller képnek az amerikai nagykövettel a fulladáshoz? Az, hogy a „dollárbaloldal”, a „guruló dollár” kommunista, liberális művészei fennállásuk – 1919, a Véres Kommün – óta, a Rákosi- és a Kádár-rendszeren át pénzért árulták a hazát és szívesen vettek részt a magyarság ellehetetlenítésében, abban a bizonyos „fojtásban”, amely elvinné tőlünk az oxigént. Most már csak az az elgondolkodtató, hogy a több mint száz éve tartó illuzió – miszerint majd az amerikaiak segítenek, küldik a felmentő csapatokat… – mikor fog teljesen szertefoszlani. Addig is ezeknek a gyilkosoknak szellemi, vérbeli utódpártjait, akik egykor a szovjet bolsevizmust szolgálták ki, továbbra is pártolják sok milliárd dollárral külföldről. Ezért nem lehet csodálkozni, hogy választói bizalom nélkül 1 százalékos globalista pártok képviselői csücsülhetnek a magyar országgyűlésben.

Fotó: Facebook/Niedermüller Péter