Georg a Donbaszban – Egy polgármester pisztollyal (2. rész)

Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő, a PestiSrácok.hu vloggere és műsorvezetője az utóbbi napokban rendszeresen jelentkezik Donbaszból helyszíni haditudósítással. Ezúttal ismét Mariopul polgármesterével, Oleg Morgunnal járta be az ukrán tüzérség által porig rombolt városrészeket. 

Oleg Morgun polgármester megmutatta a színházat is, melyet porig rombolt (a szó legszorosabb értelmében) az ukrán tüzérség. „Tudom, most még nem a szórakozás a legfontosabb, de az emberek igénylik a kultúrát. A háború előtt mindig telt házas volt a színház és a koncerttermek. Van építőanyag, szorgos kezek és munkagépek szóval nekiláttunk. Sajnos csak a szép régi homlokzatot tudtuk megőrizni, minden más elpusztult. Nézzük a jó oldalát, most egy nagyon modern technikával ellátott színházat kapnak a mariupoliak. Jövő ilyenkorra szeretnénk is megnyitni. Kultúra nélkül nincs város, nincs élet.” – fogalmazott a polgármester.

Mint egykori rendőrt engem a bűnözéssel kapcsolatos hírek is érdekelnek, leginkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen a háború utáni napokban a helyzet. Oleg Morgun válaszában kifejtette:

Érdekes mód alig történik bűncselekmény. A sok szenvedés csak a jót hozta ki az emberekből. Néha a vendégmunkások berúgnak, elcsattan pár pofon, de ennyi. A járőrök beszélnek a főnökeikkel, azok pedig helyre teszik őket, hogy vagy normálisan viselkednek, vagy mehetnek haza. Jó, hogy rákérdeztél a rendőrségre, mert ugye nagy tervek vannak azzal is. Most még a Donyecki Népköztársaság Rendőrparancsnoksága vagyunk, de már nem sokáig. Hivatalosan is az orosz rendőrséghez csatlakozunk. Jönnek kiképzők, jobb felszerelés és egy európai szintű rendőrséget szeretnénk felépíteni. Legyen rendőrségi alapképzés és persze főiskola is Mariopulban. Ez szívügyem, mint volt rendőrfőnöknek.

Az ukrán tüzérség nem kímélte a lakóépületeket sem

Van bőven tennivalója ennek a remek embernek, de nem is baj, hogy rendőr, hiszen ott mindig gyors döntések, gyors reakciók születnek. Egy városvezetőnél ez szintén fontos. Elköszönünk, beül a porlepte terepjárójába és vidáman int nekünk. “Oleg Morgun polgármester remek ember” – nyugtázom magamban, majd irány az új városrész… és itt jön a döbbenet. Mintha Dél-Franciaországban vagy egy spanyol nyaralóhelyen járnánk. Az új házak azoknak készültek, akik elvesztették mindenüket. Szép új lakóépületek, játszóterekkel, szabadtéri edzőteremmel és egy aranyos iskolával. A boltok, a bank és a postahivatal is megtalálható itt. Hatalmas Kamazok hozzák folyamatosan az építőanyagot és a markolók alapoznak, szóval folyik a munka továbbra is keményen. Hetvenötezer családnak kell új otthon, mert vannak, akik még a romos épületekben laknak, amelyek statikailag nem megbízhatóak. 

A távolban ott magasodik az Azovstal gigantikus gyárkomplexuma. Bemenni nem lehet, mert rengeteg fel nem robbant lövedék, robbanócsapdák és aknák vannak mindenütt. Ha vége az aknamentesítésnek, lebontják a gyárat és egy új ipari és fejlesztési park kerül a helyére. Nem is baj, mert a helyiek gyűlölik, hiszen innen jöttek a halálos lövedékek, az aknagránátok és sokan három évig a pincében és az óvóhelyen laktak. Lefotózom a gyárat, de valahogy megborzongok. „Davaj kamerád, húzzunk innen”, int az egyik orosz kollégám. Jó ötlet, ez egy gonosz hely és még meghívtak a helyi iskolába is, ahol a diákokkal és tanárokkal beszélgethetünk. A szörnyűségek gyára gyorsan eltűnik a mögöttünk kavargó porban.

Folytatjuk!

Kiemelt fotónkon Georg Spöttle és Oleg Morgun polgármester látható