Pesti Srácok

Elképesztő beismerés a manipulációs kerekasztaltól: akármekkora előnyt mérnek a Tiszának, a választáson nyerhet a Fidesz

Elképesztő beismerés a manipulációs kerekasztaltól: akármekkora előnyt mérnek a Tiszának, a választáson nyerhet a Fidesz
A szavazóurnánknál dől el minden (Illusztráció)

Akármekkora előnyt mérnek a Tiszának, a választáson nyerhet a Fidesz. Elképesztő beismerés a manipulációs kerekasztaltól - mutat rá a Magyar Nemzet.

Akármekkora előnyt mérnek a Tiszának, a választáson nyerhet a Fidesz. Elképesztő beismerés a manipulációs kerekasztaltól - mutat rá a Magyar Nemzet.

ELKÉPESZTŐ manipulációk
Elképesztő eredményt hozhat az elfogult és manipulált közvéleménykutatás (Illsuztráció: MI)

Egészen szokatlan fordulatot vett a hazai közvélemény-kutatási vita, miután a Telex interjút közölt a 21 Kutatóközpont vezetőjével a Medián legfrissebb felméréséről. A kutatás szerint a biztos pártválasztók körében húsz százalékos előnyt élvez a Tisza a kormánypártokkal szemben. A beszélgetés azonban nem megerősítette, hanem inkább relativizálta ezt az adatot.

Elképesztő a valóság

Róna Dániel úgy fogalmazott: bár szerinte a Medián mérése hiteles, az abban kimutatott előny egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Tisza biztosan meg is nyeri a választást. Érvelése szerint a mozgósítás, az egyéni jelöltek ereje, a részvételi hajlandóság és a választókerületi sajátosságok mind olyan tényezők, amelyek akár teljesen átírhatják a listás előny jelentőségét.

A vita azonban túlmutat egyetlen interjún. A háttérben hetek óta zajlik a polémia a januári Medián-adatok körül, amelyek kapcsán több elemző – köztük Deák Dániel – azt állította: a nyilvánosságra hozott számok nem fedték pontosan a teljes népesség körében mért adatokat.

 

Kilencvenszázalékos részvétel? – irreális számok a vitában

A januári felmérés kapcsán az egyik legtöbbet idézett adat a részvételi hajlandóság volt. A kutatásban szereplő 1176 főből 1038 válaszadó állította, hogy biztosan elmenne szavazni. Ez közel 90 százalékos részvételt vetítene előre – ami a rendszerváltás óta tartott országgyűlési választások adatai alapján rendkívül magas arány.

A kritikusok szerint ez önmagában kérdéseket vet fel a mintavétel és a válaszadói torzítás kapcsán. A választási tapasztalat ugyanis rendre azt mutatja: a közvélemény-kutatásokban jelzett részvételi szándék és a tényleges urnákhoz járulás között jelentős különbség lehet.

 

Húsz százalék vagy tíz? – számháború a kategóriák között

Róna Dániel az interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy nem mindegy, melyik kategóriát vizsgáljuk. A biztos pártválasztók körében mért húszszázalékos előny a választani tudók csoportjában már „csak” 13 százalék. A 21 Kutatóközpont saját méréseiben pedig 10 százalék körüli különbség mutatkozik.

  • A Medián mintájában a megkérdezettek közel 90 százaléka jelezte biztos részvételét, ami a hazai választási történetben példa nélküli lenne.
  • A Medián szerint a biztos pártválasztók körében 20 százalék a különbség, a választani tudóknál 13 százalék, míg a 21 Kutatóközpont méréseiben 10 százalék.
  • Elemzői becslések szerint a Tiszának legalább 5 százalékkal kellene listán a Fidesz fölé kerülnie ahhoz, hogy reális esélye legyen a parlamenti többség megszerzésére – ráadásul a 3,5 százalékos hibahatár tovább szűkíti a mozgásteret.

A kutató szerint a magyar választási rendszer sajátosságaiból adódóan a listás előny önmagában nem garantál győzelmet. Egyéni körzetek, jelöltállítás, területi eltérések és mozgósítási képesség dönthetik el a mandátumeloszlást.

Róna végkövetkeztetése az volt: még jelentősnek tűnő előny esetén sem beszélhetünk behozhatatlan különbségről.

A vita ezzel új szintre lépett. Miközben a baloldali sajtó korábban ünnepelte a húszszázalékos különbséget, az interjúban elhangzott érvek inkább azt hangsúlyozták: a számok értelmezése korántsem egyértelmű. A mozgósítás, a kampánydinamika és a részvétel döntő tényező lehet.

Az ügy tágabb kontextusában egyre élesebb a vita a közvélemény-kutatások szerepéről. A kritikus hangok szerint a mérések nem pusztán tükrözik, hanem alakíthatják is a politikai közhangulatot. Mások viszont arra figyelmeztetnek: a választási rendszer sajátosságai miatt a listás arányok és a parlamenti mandátumok között nem mindig húzható egyenes vonal.

A jelenlegi helyzet tehát paradox: miközben egyes felmérések jelentős Tisza-előnyt mutatnak, maguk az elemzők is elismerik, hogy ez önmagában nem jelent biztos választási győzelmet. A végső válasz – mint mindig – az urnáknál születik meg.

 

 

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.