A palesztin merénylők kegyetlensége megrázta a világot, főleg, hogy izraeliek haltak meg német földön harminc évvel a holokauszt után. A kormány rádöbbent, hogy a rendőrség teljesen felkészületlen az ilyen típusú támadásokkal szemben, ezért eldöntötték, hogy titokban létrehozzák a világ egyik legjobb rendőrségi alakulatát, kódnevén a Kilences Számú Határőrcsoportot (Grenzschutzgruppe 9).
Willy Brandt kormányát letaglózták az események és a rendőri vezetés is belátta, hogy káoszba torkollott a túszszabadítási akció. Hans-Dietrich Genscher, az akkori belügyminiszter parancsot kapott, hogy a Szövetségi Határőrség keretein belül hozzanak létre egy elit alakulatot, amely képes lesz hasonló támadásokat kezelni. A hetvenes években szinte hetente történtek merényletek, repülőgépeltérítések és politikai gyilkosságok. A tettesek arab szélsőségesek voltak vagy ultrabaloldali terroristák, mint a Vörös Brigádok Frakciója, a RAF.
Genscher a lehető legjobb embert bízta meg a szervezéssel. Ulrich Wegener már 15 évesen katona volt és Berlinben harcolt a második világháborúban. Egy rövidebb amerikai hadifogság után hazament szüleihez Berlin szovjet szektorába. Amikor megalakult az NDK, a fiatalember röplapokkal tiltakozott a kommunista állam létrejötte ellen. Persze rögtön be is vitték és egy év börtönre ítélték. Ahogy kiengedték, el is hagyta az NDK-t és Nyugat-Berlinből az NSZK területére repült, majd elvégezte Baden-Württembergben a rendőrakadémiát, később pedig a Szövetségi Határőrség főiskoláját. Wegener azonnal munkához is látott.
Önkénteseket toborzott a határőrség kötelékéből és megkezdte a kiképzést. A kommandósoknak meg kellett tanulniuk bokszolni, ju-jitsut, felszerelésben úszni, képesnek kell lenni 15 km-t futni terepen, könnyűbúvárkodni és ejtőernyőzni. A lövészeteken napi több mint ezer lőszer fogyott. Egy pokrócra kiterítve három, darabokra szedett lőfegyver és muníció volt: ezeket időre össze kellett rakni, betárazni, majd célzott lövéseket leadni a lőlapokra. A mesterlövészképzés egyik eleme volt, hogy több célpont volt a lövész előtt és mindegyikhez társítottak egy akusztikus szignált. Amikor az megszólalt, csak az ahhoz tartozó célra volt szabad lőni. Volt, hogy 100 méter sprint és 10 fekvőtámasz lenyomása után kellett ezt teljesíteni. A feladat nehezítése érdekében hangszórókból utcai zajt, hangos zenét vagy más zavaró dolgot játszottak be.
Az ejtőernyős képzés alatt többek tandempilóta-oktatást is kaptak, így akár egy orvost is be tudtak vinni kétszemélyes ejtőernyővel a műveleti területre. Mindemellett folyt az angol nyelv elsajátítása. Szerszámismeret is volt: egy behatoláshoz gyakran nehéz eszközökre is szükség lehet, például lángvágóra, ennek kezelése is alap a GSG 9-nél. Megkezdődött az eszközök beszerzése, illetve legyártása is. Szükség volt speciális rohamsisakokra, amelyek méretük miatt nem akadályozzák az ejtőernyő nyílását, a perembe ugyanis nem akadhat be a zsinórzat. A merényletből okulva minden kommandós kapott méretre alakított ballisztikus mellényt, amelyben könnyű volt mozogni, és helyet kaphatott a rádió és tartaléktárak. A Walther és a Heckler und Koch cégek hangtompítóval ellátott fegyvereket gyártottak a GSG 9-nek.
A kiképzés partneregységek bevonásával is folyt, mivel az USA, Nagy-Britannia és Franciaország már rendelkezett különleges rendőri és katonai alakulatokkal. Ulrich Wegener elérte, hogy egy év leforgása alatt létrehozta a világ egyik legjobban kiképzett csapatát. Az első nagyobb bevetésre 1975. október 13-ig kellett várni, amikor arab terroristák eltérítették a Lufthansa Palma de Mallorcáról Frankfurtba tartó járatát. A szomáliai Mogadishuban a GSG 9 parádésan szerepelt és kiszabadította a gép utasait. Ezzel a terrorizmus elleni harc új fejezete kezdődött.
Fotó: gsgpolizeiblogspot
Facebook
Twitter
YouTube
RSS