Georg Spöttle: Zsoldosok, a háborúk dögkeselyűi? – A mosógép nem helyettesíti a géppisztolyt (2. rész)

Kongói krízis, legyilkolt belga ültetvényesek, Patrice Lumumba, Moïse Tshombe, szakadárok Katangában, kommunista lázadók Angolában… A hatvanas, hetvenes évek szalagcímeit uralták az afrikai események. A gyarmattartók rettegtek és folyamatosan vesztették el területeiket. A hidegháború alatt mind az USA, mind a Szovjetunió érvényt akart szerezni hatalmi érdekeinek. Amikor necces volt egy direkt beavatkozás, akkor jól jöttek az olyan zsoldosok, mint a híres Bob Denard.

Bob Denard 1929. április 7-én született a franciaországi Gironde megyében. Már gyermekkorában tudta, hogy katona akar lenni és a középiskola után jelentkezett a haditengerészethez. Első állomáshelye Francia Indokína volt, mivel akkor Laoszt, Kambodzsát és Vietnámot még Párizs birtokolta.

Az első komoly bevetésére nem is kellett sokáig várnia, mivel Algériában felkelések törtek ki. Az észak-afrikai muzulmán ország fiatalsága követelte a leválást Franciaországról és a teljes szuverenitást. Denard senkit nem gyűlölt jobban a kommunistáknál és úgy vélte, hogy a francia birodalom széteséséért ők a felelősek. Miután leszerelt a haditengerészettől, öt éven át Francia Marokkóban szolgált gyarmati rendőrként. Hazatérve egy párizsi mosógépüzletben helyezkedett el, ám a politika továbbra is izgatta és hamar rádöbbent: a mosógép nem helyettesíti a géppisztolyt.

Hasonlóan gondolkodó barátaival, akikkel együtt szolgált, merényletet tervelt ki az akkori miniszterelnök, a tulajdonképpen kommunista Pierre Mendès France ellen. Az ultrabaloldali nézetek valló politikus hívta vissza a francia csapatokat Indokínából és Észak-Afrikából. A merényletet még előkészítési fázisában leleplezték és a volt katonáknak bíróság előtt kellett felelniük. A bíró nyilvánvalóan szimpatizált velük és mindössze néhány hónapot töltöttek rács mögött. Denard-t szabadulása után azonnal beszervezte a francia titkosszolgálat, és Algériába, majd Marokkóba küldték hírszerzési terepmunkára.

A Belga Királyság is komoly problémákkal küzdött Kongóban. Az afrikaiak fellelkesülve az algériai, marokkói és indokínai felszabadítási mozgalmak sikerén fellázadtak. A tüntetések hamar átcsaptak véres lázadásba. Belga állampolgárok százait gyilkolták le bozótkésekkel, nemierőszak és fosztogatások voltak napirenden. A kommunista Patrice Lumumba a szocialista országok és a nyugati baloldal támogatásával hatalomra került, ám ennek nem minden kongói örült. Főleg nem Moïse Tshombe, helyi politikus, aki azonnal azon kezdett dolgozni, hogy az ország déli részét, ahol elképesztő mennyiségű ásványi kincs van, elcsatolja Kongótól.

Már csak egy ütőképes hadseregre volt szüksége, amelyik nyugatbarát. Jean Schramme belga ültetvényesnek ekkor már volt egy jól felszerelt magánhadserege, amely alkalmas volt a feladatra. Schramme, hogy fegyveresei számát növelje, toborzásba kezdett, majd Bob Denard csatlakozott a katangai zsoldossereghez. A cél az volt, hogy Katangából kisöpörjék a kommunista Szimba-lázadókat és a belgák szépen visszaszivárogjanak. Denard egy saját franciákból álló egységet vezetett „Les Affreux”, azaz „A Borzalmasok” néven.

Patrice Lumumbát a zsoldosok elfogták egy politikai fellépése alatt, majd egy erdős részen agyonlőtték és holttestét elégették. Mindössze egy foga maradt meg, amelyet a franciák idén július elején adtak vissza családjának egy párizsi megemlékezésen.

Bob Denard és csapata továbbállt Nigériába, mivel ott is kitört egy jól fizető polgárháború. A britek sem akartak szó nélkül megválni a legtöbb kőolajat rejtő nyugat-afrikai országtól. Gabon, Guinea, Rhodézia… Denard és csapata jó zsoldért remek munkát végzett a nemzetközi kommunizmus ellen. Ahol az állam nem tudott vagy nem mert lépni, ott jól jött a harcedzett csapata.

Idősebb korában úgy vélte, hogy jól jönne egy saját ország, ahol nem üldözik és nem adják ki egy államnak sem – persze legyenek ott szép nők és pálmafák. Amikor a nyíltan kommunista Ali Soilih a Comore-szigeteken átvette a hatalmat, Denard úgy látta, meglehet a saját kis paradicsoma, mindössze a kommunistákat kell elintéznie – és semmi más nem volt a világon, amit ennél jobban szeretett.

Folytatása következik!