Nagyot akart markolni az egykor vonalas, de tényszerű orgánumból egyre inkább “fake news gyárrá” változó Heti Világgazdaság, amikor a legutóbbi számában a teljes, kormányközelinek bélyegzett építőipari szférát igyekezett egyszerre korruptnak és értéktelen munkát végzőnek beállítani. A nagy erőlködés közben – mivel nem illett a felépített koncepcióba – csupán hárommilliárd forinttal vágták át az olvasóikat, a Magyar Nemzeti Bank jó hírének rovására.
Előbb legyen meg az ítélet, azután jöhet csak a tárgyalás. Ha máshonnan nem, a Tanú című örökbecsű alkotásból – Bacsó Péter filmjéből – tudhatjuk, így működött annak idején a kommunista igazságszolgáltatás. De ezt a fajta igazságot nemcsak a koncepciós perek bírái osztogatták akkoriban, hanem a pártállam minden más fórumán, ennek megfelelően a sajtóban is. A valóságot a sorok között kellett megkeresni, az elhallgatott és kitakart információban rejtőzött a valódi igazság. Súlyosan csalódnia kell annak, aki abban a hitben ringatja magát, hogy több évtizeddel a kommunista rezsim eltűnése után végre a múltba tűnt ez a kommunista újságírás gyakorlata. Nem így van. A kommunizmus ugyan a történelem süllyesztőjébe került, a vele járó felfogás és valósághamisító gyakorlat azonban a reneszánszát éli az ellenzéki sajtóban. Előbb az állítás, utána jöhetnek a tények. De ezek közül is csak azok, amelyek nem mondanak ellent az előzetesen felállított képnek. Hallgassunk el, és takarjunk ki mindent, ami felboríthatná a tárgyalás előtt már írásba öntött előzetes ítéletet.
Rengeteg példát lehetne találni erre, de az egyik legkiválóbbat a napokban a HVG szolgáltatta. A címlapra is érdemesnek talált összeállításában – Horthywood díszlettervezői – a hetilap már az első sorokban sietősen elmagyarázza olvasóinak, a cikket miként kell majd helyesen érteni. Előbb az ítélet: haverok építenek fel a hatalomnak rengeteg közpénzért ócska, történelmileg másolt díszleteket. Azután a tárgyalás, amelyből elegendő csak egyetlen elemet kiemelni, mert abban is úgy tükröződik a kommunista gyakorlat, mint cseppben a tenger. Az Eiffel Palace sokat tárgyalt ügye, a baloldali sajtó egyik gumicsontja, amit eklatáns példának látnak arra vonatkozóan, hogy miként talicskázzák ki a hatalmon lévők a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a közpénzeket. Pedig nem. Nem így van, hanem pont ellenkezőleg.
A HVG a jól bevált, több évtizedes gyakorlatot követve ebben az összeállításban sem mulasztja el megemlíteni a lassan már mantraként ismételgetett ítéletet: azt a véleményt, hogy aki annak idején eladta ezt a budapesti exkluzív irodaházat a jegybanknak, a valós értékénél jóval többet kapott érte. Ez az állítás persze eltekint attól a ténytől, hogy hiába rendelkezik egy ingatlan szakmailag alátámasztott értékeléssel, bármikor lehet rendelni egy ellenkező előjelűt is, amennyiben valakinek az érdeke úgy kívánja. A lényeg az üzenet: az MNB indokolatlanul nagy összeghez juttatott egy tűzközeli vállalkozót.
Ez az állítás az, amit fényesen cáfolt az a tény, hogy a jegybank később közel 9 millió euróval (azaz közel hárommilliárd forinttal) többért adta tovább az Eiffel Palace-t, mint amennyiért megvásárolta. Volt tehát olyan neves, nemzetközi piaci szereplő, aki ennyit adott érte, amiből az is egyértelműen következik, hogy a „tűzközeli” vállalkozó az eladáskor akár többet is kaphatott volna. Akkor mégis jól gazdálkodott a közpénzzel az MNB? Nem felelne meg a valóságnak a tárgyalás előtt meghozott ítélet? Ha megnézzük a tényeket, bizony nem. Ennek ellenére a megdőlt ítéletnek maradnia kell. Ez pedig a valóság elhallgatásával lehetséges. Ezt a módszert választja a HVG: a vállalkozó „kirívó hasznáról” szóló állítást ismétli, a cáfolatot jelentő későbbi értékesítésről pedig egy szót sem ejt. Ez így kerek, mert így nem csorbul a jól kitalált propaganda.
A HVG visszahozza a múltat. Visszahozza a kommunista újságírás hagyományát, azt a hagyományt, amely nem tisztelte a valóságot. A lap betűszava akár azt is jelenthetné: Hozzuk Vissza Gerőt! Itt az idő hát a HVG hetilap címének megváltoztatására. Az legalább megfelelne az igazságnak.
A vezető képen a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky út és a Nyugati tér találkozásánál álló, többszörösen elismert módon rekonstruált XX. század eleji palota, az Eiffel Palace látható.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS