Gulácsi visszavonul a magyar válogatottságtól – A végét sajnáljuk, de kívánjuk a legjobbakat!

Gulácsi Péter felnőtt korosztályban soha nem védett hazai klubcsapatban, még ifiként került ki 2007-ben a Liverpoolhoz, és azóta a nemzetközi terepen bizonyított. Az elmúlt időszakban inkább megosztó volt a személye mintsem élvezte volna a szurkolók teljes támogatást. Ennek ellenére ki kell jelentenünk, fantasztikus kapusról van szó. Nem csak volt, ma is az. Elképesztő az a teljesítmény, amit letett az asztalra, hiszen fiatalon villantott már Angliában is. A Hull City kapuját is őrizte tizenöt mérkőzésen keresztül valamint később az osztrák és a német Bundesligában is megállta a helyét. A magyar labdarúgás felemelkedésében vitathatatlan szerepe volt, így jár neki a tisztelet mellett a köszönet is.

Az biztos, hogy a politikai szerepvállalása és az amiben szocializálódott messze áll a magyar nemzeti gondolkodástól, de vele kapcsolatban azért lehetünk megbocsátóak, mert 18 éve nem él itthon, nem igazán lehet meglepődni, ha más "hangulatok" kerítették hatalmukba, mint a magyar nemzeti öntudat. Bár ezt megemészteni egyáltalán nem egyszerű. Az, hogy személye körül mi tapasztalható azt csak ő tudja, de azért is meglepő, hogy éppen most köszön el a nemzeti csapattól, mert azt tavaly legalább három alkalommal is megtehette volna. Miért kellett idáig várni? A másik ok, ami miatt ez egy kicsit nem várt bejelentés, hogy az RB Leipzig háza tájáról is eltérő infók jöttek az utóbbi fél évben Gulácsiról. Mivel remek formában véd, nehéz tőle elköszönnie a németeknek, azonban nyilvánvaló, hogy ez a szándékuk. Gulácsi kapcsán már az amerikai bajnokság is felmerült, és ha nyártól tényleg az USA-ban fog játszani, akkor valahol érthető a mostani döntése, de ismét meg kell jegyezni, hogy ezt fájó szívvel fogadjuk el.

Gulácsi Péter egyértelműen az a figura, akivel olyan nagyon nem tudod magad elképzelni, ahogy nagy bulikban vesztek részt és együtt jól fogjátok érezni magatokat, de nem ezekért kell szeretni egy sportolót. Tök mindegy, milyen figura, vagy mit gondol a világról, ha tiszteletre méltó, amit csinál. Őszintén szólva sokáig az volt, csak aztán jött ez a nyögvenyelős „A család az család kampány” és az a fránya tavalyi év, amikor már egyszer jelezte Rossinak, hogy nem kér a nemzeti mezből. Most meg végleg elköszön. Nagy kapus, sokat köszönhetünk neki, de ha az előbbi sorokat elemezzük még egy kicsit, akkor talán jobb is így. Mindenesetre a nemzeti oldalnak is kutya kötelessége most egy pacsit és köszönetet dobni Gula felé. A végét sajnáljuk, de kívánjuk a legjobbakat! És persze: