Pesti Srácok

Gyurcsány „pótfia” balhézott Kötcsén

Gyurcsány „pótfia” balhézott Kötcsén

Gyekiczki Márton érdi balliberális önkormányzati képviselő volt az, aki „az ország kiárusítására” hivatkozva balhézott Kötcsén szombaton a miniszterelnök érkezésekor. Gyurcsány nemrég önmagáról Gyekiczki „pótapjaként” beszélt. Érdekes, hogy éppen a fiatalember vádol másokat kiárusítással: a balliberális képviselő édesapja a privatizáció idején Kuncze Gábor belügyminiszter kabinetfőnöke volt - írja a Magyar Nemzet.

„Az ország kiárusítására” hivatkozva balhézott a miniszterelnök kötcsei megérkezésekor a Demokratikus Koalíció ifjúsági szervezete, a Demokratikus Lendület. A kiscsapat vezéralakja Gyekiczki Márton érdi önkormányzati képviselő, DK-s politikus volt.

Gyurcsány Ferenc pártelnök július 20-án így írt róla:„Gyekiczki Mártonnak évek óta egyfajta pótapja is vagyok. Kitűnő fickó, sok okot ad büszkeségre. Mint kiderült, ő jelenleg a legfiatalabb önkormányzati képviselő az országban, ráadásul DK-s színekben. Na ne higgyék, hogy én indítottam el ezen az úton. Örömmel tettem volna, de e tekintetben már kész volt. És sem elindítani sem eltántorítani nem lehetett. Tudja mit akar. Nem miattam lett DK-s, hanem mindazért, amit képviselünk. Megingathatatlanul hisz az igazában és elszántan száll az elveiért harcba, olykor a hangos vitáktól sem retten vissza. Marci nagy reménységünk.”

A repülőteret külföldi kézbe kiárusító, az országot az IMF felé eladósító politikusnak a kötcsei akció is nagyon tetszett, megdicsérte érte az érdi képviselőjüket. Nem csak ezért érdekes, hogy éppen az ifjúgyurcsányista politikus vádol másokat kiárusítással. Édesapja, a néhai Gyekiczki András a Bibó István Szakkollégium igazgatója volt, majd többek között az SZDSZ-es Kuncze Gábor és Demszky Gábor mellett is dolgozott. Gyekiczki előbbi mellett a privatizáció hőskorában kabinetvezetőként, utóbbinál irodavezetőként tevékenykedett, méghozzá az úgynevezett Hagyó-időszakban. A fővárosnál ekkoriban az Állami Számvevőszék alaptalan kifizetéseket talált.

Figyelemreméltó, hogy az SZDSZ-es munkatárs a 4-es metró beruházás kapcsán kijelentette: 21 milliárd egy 370 milliárdos beruházásnál nem sok tanácsadókra. Gyekiczki András szerint átlagos összegről van szó, amelyben hétmilliárd mérnöki tevékenységre ment el. Azt pedig az ÁSZ ellenőrei sem írták le az anyagban, hogy szerintük mennyi lenne az ideális tarifa – tette hozzá az RTL 2010-es beszámolója szerint.
PestiSracok facebook image
(MN / Kiemelt kép: Facebook)
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.