Dobrev Klára hamar felejt. Az elmúlt napokban kitört megfigyelési ügy kapcsán a következőt posztolta: „Most is szükségünk van erős Európára. Meg kell védeni a magyar embereket az orbáni önkénytől. Attól a politikától, amit eddig csak fehérorosz, vagy afrikai diktatúrákban láttunk.” Úgy fest, nem nyitotta ki otthon a szemét, pedig ő igazi megfigyelőkkel élt együtt, egy valódi diktatúrában. Úgy, hogy a rezsim vezetésében a családjának elég nagy szerepe volt, ő meg abból a tőkéből és kapcsolati hálóból építette fel magát. Előző cikkünkben felidéztük Dobrev nagybátyjának, ifjabb Apró Antalnak a történetét, aki az állambiztonság tisztjeként nyugati diplomaták beszervezésével, megfigyelésével és bezsarolásával is foglalkozott. Most jöjjön egy másik hasonló történet, de ez már a kétezres években történt. Ez az az ismert hazugság-vizsgálós ügy, ami után közfelháborodásra felmentették Gyurcsány Ferenc embereit. A vád szerint az Apró-Dobrev-Gyurcsány klán orosz tiszteket hozott Magyarországra, hogy ők is segítsenek a nemzetbiztonsági tiszteken végrehajtott poligráfos vizsgálatokban. A szakmai kapcsolat természetesen régi: cikkemben bemutatom azt a Bollók Sándor őrnagyot, aki a hazugság-vizsgálati kísérletek egyik hazai vezetője volt, és a KGB iskolájában védte meg disszertációját. Később polgármester, majd állami kitüntetett lett… Mert a Hálózat így működik.
2019-es, eredeti írásom:
Amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége és Szilvásy György titokminisztersége alatt a magyar nemzetbiztonságiakat az orosz FSZB embereinek segítségével hazugságvizsgálat alá vetették, akkor csak megismétlődött a múlt.
A hetvenes években a KGB emberei voltak jelen akkor, amikor a poligráfos vizsgálattal kísérleteztek. Bollók Sándor őrnagy titkos disszertációját egyenesen a KGB iskolájában védte meg, a rendszerváltás után Balatonmáriafürdő polgármestere lett, ma az MTA köztestületi tagja! Őt 2009-ben Érdemkereszttel tüntette ki ugyanaz a banda, amely a kétezres években jogilag talán nem követett el hazaárulást, de a mi erkölcsi nézőpontunkból igen. Tavaly felmentették őket. Egy velejéig gusztustalan történet következik.
Az egészben az a legdühítőbb, a legidegesítőbb, hogy nem írhatom le: hazaárulók. Hiszen a kegyes bíróság felmentette őket, így jogilag – ezek szerint – nem lehetnek azok. Tehát: Galambos Lajosék nem hazaárulók! Mégis, mióta ismerem a kémpert, és annak részleteit, azon gondolkodom, ha erkölcsi szempontból ez nem hazaárulás, akkor mi az? Mit kellett volna még tenniük ezen kívül? Visszahívni az orosz hadsereget? Hogy a kádári kígyó tényleg a farkába harapjon?
De ne siessünk, kezdjük az elején.
A hét közepén nálunk, a PestiSrácok.hu-n hozta nyilvánosságra kollégám azt a kémperes vádiratot, amelyből kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc dicstelen miniszterelnöksége alatt, az ő régi barátja és elvtársa, Szilvásy György titokminisztersége idején az orosz titkosszolgálat (FSZB) embereinek segítségével poligráfos vizsgálatot végeztek a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjein. Pontosítsunk, hiszen csúcstalálkozó történt: az FSZB helyettes vezetőjével Galambos Lajos, a hivatal főigazgatója tárgyalt. „A titokminiszter, II. rendű vádlott [Szilvásy] szóbeli rendelkezésére tekintettel az orosz fél által együttműködésre kijelölt X. Y. ezredessel megegyeztek, hogy két fő szakember érkezik kb. 7-10 napra a vizsgálatok elvégzésére” – írták a vádiratban. Majd: „A feladat végrehajtása keretében a Hivatal főigazgatója, I. rendű vádlott [Galambos] a Hivatal állományában osztályvezetőként dolgozó szakpszichológust arra utasította, hogy állítson össze poligráfiás vizsgálatokhoz kérdéssorokat és a vizsgálat során működjön együtt azok elvégzésében az általa konspirációs céllal bolgár pszichológusként megjelölt, de valójában az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatához tartozó személyekkel.”
Végül: „A poligráfiás vizsgálatok úgy zajlottak, hogy az adott személy vizsgálata alatt az egyik idegen szervezethez tartozó személy bent tartózkodott az irodában és az alanyokkal való kommunikáció nélkül, a vizsgálathoz szükséges gépi hátteret kezelte”. Így a vádirat, ezek szerint az oroszok egyszerű „gépkezelőként” működtek közre. Valóban?
Akkor nem is történt hazaárulás, menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló. Ünnepeljük Szilvásyék felmentését. Inkább dühöngeni lenne kedvünk.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága tavaly bízott meg azzal, hogy készítsek egy hosszabb tanulmányt a politikai pszichiátriáról, az elmúlt fél évben teljesen elmerültem az őrült diktatúra hagymázas világában, amikor épelméjű, igazságkereső embereket vádoltak skizofréniával, és tettek tönkre, tapostak el – ha tudták.
Kutatásom során találkoztam egy olyan állambiztonsági disszertációval, amelynek szerzője, Bollók Sándor pszichiáter (akkor éppen őrnagy, később alezredes, ma a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja) arról írt, hogyan honosították meg a poligráf vizsgálatot a hetvenes években. Szigorúan titkosan, részben ügynökökön, hálózati embereken tökéletesítve.
Bollók Sándort 2009-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki – már Bajnai Gordon idején. Az idős ex-elvtárs (elnézést, a „pszichológiai tudományok kandidátusa”) azok közé a narcisztikus, egykor nagy hatalmú emberek közé tartozik, aki nem bírja ki, hogy ne írja meg saját életrajzát. Ennek megfelelően a Wikiwandon saját magát buktatja le, hiszen bár újbeszélül, de leírta teljes életrajzát. De most szigorúan titkos disszertációjáról lesz szó:
„A szocialista haza védelme az imperialista kémszervezetek cselszövései ellen – ez az állambiztonsági szervek legmagasabb rendű kötelessége és felelőssége – írta bevezetőjében Bollók. – Különösen fontos a tudományos módszerek alkalmazása az állambiztonsági szervek hálózati személyeinek tanulmányozásában és ellenőrzésében, mivel a hálózat ma a felderítési és elhárítási feladatok megoldásának legfontosabb eszköze,
és az marad a jövőben is.”
És milyen igaza volt!
Bollók disszertációjából kiderült, hogy a poligráfos próbakísérleteket a Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szakának hallgatóin végezték el, aztán tizenhét „hálózati személy” következett. „Az első esetben egy nőről volt szó. […]
A hálózati személy ellenőrzését a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának egyik munkatársával végeztük el 1972-ben és 1973-ban.”
Szóval: a szovjet állambiztonság munkatársával. Miért is lenne meglepő?
Maga Bollók is a Szovjetunióban védte meg titkos disszertációját, amelyet a KGB főiskoláján bíráltak el, egészen pontosan a „F. E. Dzerzsinszkij Állambiztonsági Főiskola Tudományos Tanácsa”.
Az Apró-Dobrev klán második generációja
És milyen szerepet játszott ekkoriban az Apró-Dobrev klán? Apró Antal a kádári rezsim egyik legfontosabb kádere volt, 1973-ban éppen megkapta a Szovjetunióban az Októberi Forradalom érdemrendet. Lánya, Apró Piroska ekkoriban már a szófiai kirendeltségen dolgozott. Összeismerkedett a későbbi impexes Petar Dobrevvel, lányuk 1972-ben megszületett. Ifjabb Apró Antal? Ekkor már évek óta az állambiztonság tisztje. Ennyit a klánról.
Bollók őrnagy is zavartalanul átmentette magát
Bollók és néhány kollégája (akikkel – mint erről néhány korabeli cikkben az állambiztonsági hátteret elhallgatva büszkélkedtek is – bevezették a hazugságvizsgáló használatát a Magyar Népköztársaságban) a rendszerváltás után is a BM-nél maradtak, egyikük a rendőrség kriminálpszichológiai laboratórium vezetőjeként dolgozott. Mert nálunk ez így ment.
Mi történt Szilvásy György, illetve Gyurcsány Ferenc idején? Egyszerűen a régi módszerekhez (és talán a régi emberekhez, talán tanítványaikhoz) nyúltak.
„Hazugságvizsgálat, akkor hívjuk a szovjeteket.” „Oroszokat, Gyurikám, oroszokat”. „Mindegy, érted te.”
Nagyjából ez történhetett, de az elképzelt jeleneten csak sírva röhöghetünk. Azt meg nyugodtan szánalmasnak és felháborítónak nevezhetjük, hogy az ügy vádlottjait egyszerűen felmentették. Értjük ennek az üzenetét.
Galamboséknak papírjuk van arról, hogy nem hazaárulók. És szerintünk?
Kitüntetést a kommunista őrnagynak
A Magyar Nemzet 2009-ben ezt írta Bollók Sándor kitüntetéséről: „Tizennyolc Somogy megyei személy kapott kormánykitüntetést a március 15-i nemzeti ünnepen: közülük tizenketten kötődtek vagy kötődnek a Somogyért Egyesülethez, amelynek alapítója és egyben elnöke Gyenesei István, a második Gyurcsány-kormány független tagja. A >tizenkettek< közül a legmagasabb kitüntetést – a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata – Bollók Sándor, az ÁNTSZ marcali intézete tiszti főorvosa, Balatonmáriafürdő község korábbi polgármestere és Molnár József Béla, Böhönye község nyugalmazott polgármestere kapta.” A konzervatív napilap akkor a politikai döntésen volt felháborodva (nem mintha a többi kormány nem így osztogatná a kitüntetéseket), de most már tudjuk, ki volt valójában a díjazott.
Emésszük csak meg: az állambiztonság őrnagya, a KGB akadémiáján disszertáló, saját hazája állampolgárain a poligráfot próbálgató Bollók a rendszerváltás után „köztiszteletben álló főorvos”, majd polgármester lehetett. Aztán Érdemkeresztet kapott. A kémper vádlottjait pedig felmentették.
Tudjuk, hogy ebben az országban nagyon sok mindent meg lehet úszni. De ezt? Ezt is? Tényleg?
Ha humorizálni szeretnék (nem akarok), akkor tulajdonképpen egyszerű világban élünk. Ha Galambos Lajos meg akarja írni a memoárját, simán előveheti Bollók disszertációját, elég néhány szót átírnia. „A hálózati személy ellenőrzését a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatának egyik munkatársával végeztük el 1972-ben és 1973-ban 2007-ben.”
Szürreális? Máshol az lenne. Nálunk csak papírforma.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS