Ha Fekete-Győr Andrásból hőst és mártírt faraghat a libernyák sajtó, amiért megtámadta a Parlamentet védő rendőröket és ezért vádat emeltek ellene, akkor itt az ideje föleleveníteni és átértékelni a 2006 őszi népfelkelés egyik elfeledett epizódját, Goró Oszkár esetét. Nem tanulságok nélküli, ami a Fidelitas egykori alelnökével történt, akit Fegyőr tetténél kevesebbért, egy rendőrök felé hajított üres sörösdobozért hurcolt meg a balliberális sajtó és a Gyurcsány-rezsim, derékba törve karrierjét. Napokat töltött rács mögött egy gyilkossal összezárva! Tizennégy év után most maga az érintett eleveníti föl a PestiSrácok.hu-nak a korabeli eseményeket.
Fekete-Győr András 2018 decemberében füstbombát dobott a Parlament épületét békésen védő rendőrökre. Erről maga az érintett számolt be „hőstette” után nem sokkal. Bár az egyenruhások békések voltak, nem provokálták a túlóratörvény ellen tüntetőket, a szélsőbaloldali zavargók egy része dobálta, lökdöste, szidalmazta a rendőröket. A támadók egyike volt Fegyőr, aki bocsánatkérés helyett még indokot is talált tettére: azért dobált, mert „düh van az emberekben”. Fekete-Győr ellen a napokban emelt vádat az ügyészség hivatalos személy elleni erőszak miatt. A Momentum elnöke ezek után sajtótájékoztatón panaszolta el, hogy azért akarja őt elhallgattatni a hatalom, mert pártját veszélyesnek tartja. A többi balliberális párt és lakájsajtójuk azóta is mártírként kezeli a rendőröket dobáló Fekete-Győrt. Holott börtönbe se zárták, házi őrizetbe se került, haja szála sem görbült. És nem is fog, hiszen most nem 2006 őszét írjuk, és nem Gyurcsány-, hanem Orbán-kormány van.
Nos, nézzük, mit tettek a balliberálisok, mikor egy fideszes politikus keveredett hasonló helyzetbe!
2006 szeptember 18-át írjuk. Egy nappal korábban szivárgott ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonőszödi beszéde, amelyben zárt ajtók mögött, az MSZP-frakciónak bevallotta, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este, nem csináltak semmit négy évig, és hogy „trükkök százaival”, a költségvetési számok meghamisításával és egyéb módszerekkel verték át az egész országot a kampányban, hogy hatalmon maradhassanak. Országszerte tüntetések kezdődtek. Budapesten több tízezer ember vonult a tévészékház elé egy petíció beolvasását követelve. A köztévé vezetése ezt megtagadta. Néhány tucatnyian megtámadták az épület elé vezényelt rendőröket. Válaszul a rendőrség vízágyúval tömegoszlatásba kezdett. Válogatás nélkül ütötték, aki eléjük került, s ennek során egy rendőr tonfával eltörte Kisberk Szabolcsnak, a Hír TV tudósítójának a kezét. Ezt látva a Kisberk közelében álló Goró Oszkár, a Fidelitas akkori alelnöke, a XV. kerületi Fidesz frakcióvezetője fölkapott a földről egy üres sörösdobozt és a kegyetlenkedő rendőr felé dobta.
A dobást rögzítette a Hír TV élőben forgató stábja. A felvételt aztán véres kardként lobogtatva mutatta be pár nappal később Lendvai Ildikó, az MSZP akkori frakcióvezetője, aki ezzel próbálta alátámasztani, hogy a Fidesz maga is a „rendbontók” oldalára állt. Lendvai „kődobálónak” nevezte Gorót, s aztán a teljes balliberális média is ezt a valótlanságot terjesztette. A Fidelitas alelnöke ellen vendetta indult a balliberális sajtóban, amely akkor még nagyjából a nyilvánosság 80-90 százalékát jelentette (köztévé, RTL Klub, ATV, Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, közéleti hetilapok többsége, összes megyei napilap, Origo, Index, Hír24 satöbbi). Hajdú László, a XV. kerület akkori MSZP-s polgármestere (jelenlegi Gyurcsány-párti országgyűlési képviselője) büntetőfeljelentést tett. A rendőrség körözést adott ki Goró Oszkár ellen. A hatalmas politikai nyomás hatására és hogy csökkentsék a károkat a közeledő önkormányzati választáson, a Fidesz és a Fidelitas kizárta őt soraiból, s felszólították, adja vissza XV. kerületi képviselői mandátumát. Tehát nem hőst és mártírt faragtak belőle, miként a mostani ellenzék Fekete-Győrből, hanem vállalták a politikai felelősséget.
Ezek után Goró Oszkár önként jelentkezett a rendőrségen, ahol őrizetbe vették (!), s kezdeményezték előzetes letartóztatásba helyezését. Több napot töltött rács mögött, végül házi őrizetbe került. A bíróság 2012-ben egy év tíz hónap – két esztendő próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte közérdekű üzem működésének megzavarása és csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt.
Most pedig átadjuk a szót Goró Oszkárnak, aki a PestiSrácok.hu megkeresésére maga elevenítette föl emlékeit a tizennégy évvel ezelőtti eseményekről:
„Mentegetni nem szeretném magamat, mert nem helyes rendőrt megtámadni, hiszen elvileg a védelmünkért vannak, de akkor, azon az estén az a rendőr vagy rendőr egyenruhába öltözött, azonosítójel nélküli személy kegyetlenül viselkedett. Visszaélt a hatalmával olyanokkal szemben, akik csak békésen figyelték az eseményeket. Óriásit ütött Kisberk Szabolcsra. Mint utóbb kiderült, a Hír TV riporterének eltört a keze. Abban a pillanatban nem arra gondoltam, hogy ezzel esetleg árthatok magamnak, vagy a Fidesznek, hanem hogy elvonjam a figyelmét a rendőrnek, ezért egy üres, kilapított sörösdobozt hajítottam a rendőr felé.
A helyzet akkor forradalminak tűnt. Azt hittem, nem lesz másnapja a Gyurcsány-kormánynak. Nem sejthettem, hogy a Szabadság téren történteket előre megtervezték. A hatalom célja az volt, hogy a rendőröket maguk mellé állítsák, legyenek köztük áldozatok, de legalábbis sérültek, hogy aztán másnaptól az egyenruhások dühét, revánsvágyát felhasználhassák megtorlásra. A tévészákház közelében volt annyi rendőr, amennyivel szakszerűen felléphettek volna, és távol tarthatták volna a tömeget az épülettől, ám nem ez volt a cél. A cél az volt, hogy a rendőrök a téren folyamatosan kisebbségben legyenek és megsérüljenek.
Óhatatlan a kérdés: mi a különbség az ő és a Momentum elnöke dobálózása között. Goró Oszkár erről a következőket mondta:
Egy nagy különbség van az én esetem és Fegyőré között. Amíg ő és társai heccből dobálták meg a rendőröket sunyin, a tömegben elbújva, addig én egy hatalmával visszaélő, kegyetlenkedő rendőrrel szemben léptem fel. A rendőrök 2006 őszi fellépése és a mostani belorusz rendőri intézkedések és kegyetlenkedések között nem sok különbséget lehet találni. Ezzel szemben Fegyőrék az elmúlt években olyan rendőrökkel »hadakoztak«, akiknek békésen kellett tűrniük a randalírozók atrocitásait.
Én vállaltam a következményeket, megfizettem az árát az eldobott sörösdoboznak a karrieremben és sok minden másban. Ezzel szemben Fegyőrt a saját pártja, közege »hősként« kezeli. Jól látható a ballib sajtó kettős mércéje. Ha a sajátjaikról van szó, elbagatellizálják a bűnöket, sőt diktatúrát kiáltanak – az ellenfeleiket viszont ugyanannyiért keresztre feszítik.
Mit üzennél az önsajnáltató Momentum-elnöknek? – kérdeztük Goró Oszkártól.
Viselkedjen férfiként! A liberálisoknak valamiért nagyon nehéz elfogadniuk, hogy nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak. A tettekért vállalni kell a felelősséget! Ha Fekete-Győr komolyan gondolja a kormányra kerülést, a politikát, és nemcsak a hatalom bármi áron való megszerzése a célja, akkor mutasson példát, vállalja tettei következményeit! Most nincs mitől félnie, hiszen a rendőrség kesztyűs kézzel bánik vele és az egész ellenzékkel.
Az ellene folytatott büntetőeljárásról is kérdeztük az egykori Fidelitas-alelnököt.
Bár önként jelentkeztem a rendőrségen, mégis azonnal rabosítottak és köztörvényes bűnözök közé zártak három napra. A Gyorskocsi utcába kerültem. Előbb egy drogcsempésszel, majd egy, a feleségét leszúró gyilkossal és egy maffiózóval kerültem egy cellába. Vajon mit szólt volna Fekete-Győr András, ha őt is bezárják, és ilyen figurák közé kerül? Mit szólt volna az ellenzék? Na és Brüsszel?
Bár a háromnapos őrizet után az ügyészség kezdeményezte előzetes letartóztatásomat, a bíróság végül házi őrizetbe helyezett. Szerintem azért, mert a bíró el akarta kerülni, hogy engem is összeverjenek, mint a többi letartóztatottat. Annak ugyanis nagyobb visszhangja lehetett volna, ha egy önkormányzati képviselőt hagynak helyben a börtönőrök.
Én is nagyjából ugyanazt a sablon-ítéletet kaptam, mint mindenki. Egy kalap alá vették az üres sörösdoboz-dobálót a rendőrsorfalra botokkal támadókkal. A közérdekű üzem működésének megzavarását is rám húzták, amihez elegendő „bizonyítéknak” tartották, hogy ott voltam a tüntetésen. Végül a zavaros és ellentmondásokkal teli igazságügyi szakértői vélemény ellenére egy év tíz hónap – két esztendő próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítéltek 2012-ben, de előzetes mentesítésben részesültem, vagyis mentesültem a büntetett előélet joghátrányai alól.
Goró Oszkár Székelyudvarhelyen született 1976-ban. A forradalom előtt, 1989-ben szökött Magyarországra a családjával. Eredeti végzettsége szerint földmérő mérnök. 1998-ban lépett be a Fidesz XV. kerületi szervezetébe, 2oo2-ben lett helyi képviselő, 2oo6-ban pedig a kompenzációs listán került be a képviselő-testületbe. Kíváncsiak voltunk, a Fideszből való kizárása után mi lett a sorsa.
2010-ig független képviselőként dolgoztam a XV. kerületben. Úgy érzékeltem, elkerülendő személy lettem, s nem maradt számomra hely a politikai életben, sőt, a szakmámban sem tudtam újra elhelyezkedni, az állásinterjúkon magyarázkodnom kellett a 2oo6-os események miatt. Ezért eldöntöttem, egy időre külföldre megyek, magam mögött hagyom a múltat. 2o11-ben Londonba költöztem, egy ideig bártenderként dolgoztam. Később több kinti magyarral együtt a Karib-tengeren lévő Szent Márton-szigetére utaztunk, szintén dolgozni. Ezután bejártam Közép- és Dél-Amerikát, ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki hazájában, Tajvanon ismert utazó-blogger, és tucatnyi, Magyarországot és Erdélyt bemutató, népszerűsítő cikket is publikált már. Azóta két gyönyörű gyerekünk született: Csanád és Villő. Jelenleg Tajvanon élünk, angolt tanítok gyerekeknek. Az a célom, hogy mire a kisfiam iskoláskorúvá válik, családommal hazaköltözzünk Magyarországra, hogy Csanád magyar iskolában kezdhesse meg tanulmányait. Mindkét gyerek nagyon jól tud magyarul, ám a magyar öntudatuk nagyban függ majd attól, milyen környezetben nőnek fel, milyen irodalmat és történelmet tanulnak, lesznek-e magyar barátaik, lesz-e mélyebb kötődés a Székelyföldön és az anyaországban maradt rokonsággal.
Eltelt lassan tíz év úgy, hogy a karácsonyokat és a nyarakat leszámítva nem vagyok otthon, szóval már nagyon hiányzik minden, főleg a családom, a barátaim, a magyar és a székely konyha, a borok, és persze a normális, elviselhető időjárás. 🙂 Napi szinten követem a hazai közélet eseményeit, és természetesen maradtam, aki voltam: jobboldali, fideszes. Azt látom: nincs alternatíva, sajnos nincs jobb. Ami van, az ellenzék: alkalmatlan gittegylet, akiknek semmi elképzelésük sincs az ország, főleg a nemzet jövőjéről. Csak egy dolog tartja össze őket: a hatalom megkaparintása minden áron. Ilyenekre pedig még akkor sem szabadna szavazni, ha éppenséggel baloldali vagy liberális ideológiát követnék.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS