Későbbre vártuk, de letisztult a kép: Gyurcsány Ferenc a baloldalon mindenkit bedarált. Haldoklik az MSZP, elvérzett a Jobbik, megbukott a Momentum, az LMP már nem létezik, a Párbeszéd pedig eddig sem volt. Fekete-Győr megszégyenült, Jakab pofont kapott az élettől, Karácsony pedig gyáván megfutamodott. Gyurcsány Ferenc viszont harmadvirágzását éli, Dobrev Klára pedig öles léptekkel halad az Európai Egyesült Államok megálmodóinak kitartottjaként. Életbe lépett a B-terv: Karácsonyt idő előtt dobni kellett, mert kikészült, ahogy Budapest is vállalhatatlan állapotba került. Márki-Zay még elbohóckodhat egy darabig azzal, hogy megpróbál hidat építeni és a „csalódott jobboldali szavazókkal” a baloldalra ezen átkelni, de ami nem sikerült Vonának egy húszszázalékos párttal, az neki még kevésbé fog egy nullással.
A képlet semmit nem változott: értelmes célok szerint cselekvő jobboldallal áll szembe a továbbra is önmagával bíbelődő baloldal. A jobboldalnak van vezetője, víziója, társadalmi támogatottsága, ellenben a baloldallal, ami önmagába fordulva matekozik azon, hogy ki tudná legyőzni a Fideszt.
Pillanatfelvétel a magyar politika térképéről
Orbán kormányoz, Gyurcsány fenyegetőzik és a háttérből dirigálja a baloldalt.
Emlékszünk még 2018-ra? A pillanatfelvételnek nagyon hasonló kontúrja van.
Az elmúlt hét pontosan olyan volt, mint a 2018-as választások előtti egy hónap: szereplőválogatástól volt hangos a baloldal. Botka vagy Mesterházy, Vona vagy Karácsony, Szél Bernadett vagy a nagy visszatérő Bajnai – hangzott akkor a nagy kérdés. De nem is emlékszünk már mindenkire, aki akkoriban előmászott a nagy ellenzéki mocsárból, hogy gyurcsánytalanítsa a baloldalt. (Ez máig senkinek sem sikerült.)
Mindenesetre Karácsony-féle árnyékkormány akkor is volt, ahogy miniszterelnök-jelölti álvita is az RTL-Klubon.
Most ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a Demokratikus Koalíció már van annyira erős, hogy ne „csak” egyedül mérettesse meg magát, hanem vezesse is a baloldalt, illetve az, hogy Karácsony most a startvonalig sem jutott el. A főpolgármesterség, amit kezdetben mindenki lépéselőnynek hitt, végül lépéshátránnyá vált.
A nagy kampányban Budapest gazdátlanná vált, az utcákat ellepte a szemét, összeomlott a közlekedés és egyre élhetetlenebb lett a város – ez okozta végül Karácsony vesztét.
Mondhatni, hogy két szék közé ült, de inkább fedi a valóságot az, hogy egy fenékkel akart megülni két lovat. Mindezt úgy, hogy – a képzavarnál maradva – még lovagolni sem tudott.
(Apropó! Kínzó kérdés, de fel kell tenni majd valamikor: honnan volt több százmillió forint erre a cirkuszra?)
Márki-Zay Péter lesz az új Vona Gábor?
Márki-Zay lett az, ami Vona akart lenni…
…azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Vona mögött volt egy húszszázalékos párt, míg MZP mögött csak a nagy semmi van. (Legalábbis péntek estig csak a Momentum állt be mögé, ami inkább tűnik most hátránynak, mint előnynek.) Ezért is fogja bölcs türelemmel, de jéghideg elszántsággal Gyurcsány Márki-Zayt is bedarálni.
Emlékszünk még Vona Gábor öndefiníciójára? 2016-tól egész a bukásáig arról beszélt, hogy egyedül a Jobbik tud nyitni az úgynevezett jobboldali és az úgynevezett baloldali szavazók felé, ezért arra biztatta sajátjait, hogy építsenek hidat.
Ismerős, ugye? Márki-Zay is hídépítő akar lenni.
Habár abszurd azt gondolni, hogy bárki is jobboldali lehet, aki Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét igazságbeszédnek vagy a volt miniszterelnököt a korrupcióellenes harc éllovasának tartja. Ez a magyar valóság.
https://www.facebook.com/domotor.csaba.gov/videos/4662468360442600
Beszédes az is, ahogy egy évvel ezelőtt vélekedett Márki-Zay Gyurcsányról:
Forrás: Dömötör Csaba Facebook-oldala
Nos, a Jobbik esetében Vona Gábor a hidat megépítette, ám átkelni már Jakab Péter kelt át, a másik oldalon pedig Gyurcsány ölelő karja várta. Meg is fulladt a nagy ölelésben.
Márki-Zay nagyjából ugyanerre számíthat. Ha rálép a hídra, akkor esélye sem marad visszatérni a jobboldalra. Várja őt is Gyurcsány, aki majd jól a keblére szorítja.
Karácsony meg fog bukni, mint főpolgármester?
Miközben Jakab és Fekete-Győr felsült, addig Dobrev járta az országot és kampányolt. Miközben Karácsony és Márki-Zay egymással eljárta az „egyet előre, egyet hátra” kezdetű nótára koreografált táncot, addig Dobrev járta az országot és kampányolt. Miközben a két „versenyben maradt” férfi már pozíciókat osztogatott, addig Dobrev járta az országot és kampányolt.
Dobrev Klára továbbra is megy, mint a gőzhenger.
Mi jöhet ki ebből? Meglátjuk…
MTI/Balogh Zoltán
Mindenesetre Karácsony Gergely addig-addig bukdácsolt, míg végül csak elbukott. Ezek után sanszos, hogy bukni fog, mint főpolgármester is. Eddig, ha állást kellett adni egy-egy DK-s potentátnak, megadta; ha volt egy ötlete Gyurcsánynak, Karácsony végrehajtotta. Most viszont tovább romlott a főpolgármester helyzete. A fővárosi közgyűlésben a legnagyobb frakciója annak a DK-nak van, amely ellen Karácsony Gergely egy hónapig kampányolt, a saját szövetségesei pedig mára elfordultak tőle – ennek bukás lesz a a vége a városházán is.
A színpad berendezése és a színdarab mondanivalója maradt és maradni is fog, a szereplők azonban előjöhetnek még egy-két meglepő monológgal. Jakab morgolódhat esetleg egy jóízűt, Tóth Bertalan az MSZP élén (plusz a társelnök Kunhalmi Ágnes) akár megbukhat, Fekete-Győr pedig mondhat még az eddigieknél is nagyobb hülyeséget. Szóval, annak ellenére, hogy a baloldal ismét Gyurcsánytól Gyurcsányig ér, lehetnek még komikus, zavarba ejtő jelenetek.
(Megjegyzés: ha csak az elmúlt egy hetet nézzük, akkor könnyen megtörténhet az, hogy mikor a nyájas olvasó e sorok végére ér, valamelyik ellenzéki politikus lemond, megbukik, tovább bukik, előre lép, hátra lép, megszégyenül vagy csak egyszerűen elgurul… és akkor meg kell írni még egy bekezdést. A lényeg azonban marad: Orbán kormányoz, a baloldal pedig ismét Gyurcsánytól Gyurcsányig ér.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS