Igen széles azon intézményeknek, szervezeteknek, cégeknek a listája, amelynek csak liberális tulajdonosa, vezetője lehet. Például sem Alföldi Róbert, sem a teljes Belpest máig nem heverte ki, hogy már nem ő a Nemzeti Színház igazgatója. Alapjában véve eleve csak liberális lehet színházigazgató, főrendező, híres színész, úgy általában nagy művész.
A nagy művész – különösen a nagy író – drámai hangon, de amúgy egyébként eszköztelenül tudja elmondani, hogy egyrészt tudatában van annak, hogy ő mekkora nagy alkotó, másrészt képes igényesen kifejteni, hogy mennyivel nagyobb lenne, ha nem magyar nyelven lenne kénytelen írni, vagyis nem ide született volna, ahol a diktatúra rettegésben tartja, mert 23 év után megvonták a milliós havi apanázsát és csak világnyelvek esetében fizeti ki az állam a művei lefordítását meg a kiadást.
A nagy írónak általában van egy dramaturg rokona valamelyik fővárosi színházban, és az egyik testvére minimum színész, esetleg modern festő – úgy általában náluk generációk óta mindenki tehetséges. A nagy író a szerző neve alapján pontosan meg tudja mondani egy könyvről, hogy az minőség-e vagy a zúzda. A nagy író ugyanis mindenkit ismer, aki minőséget képvisel. A nagy írónak sohasem kellett házalnia a műveivel, ugyanis a tehetségét még a kommunisták is elismerték.
Nem csoda hát, hogy a magyar írótársadalom minőségi része elkezdte tovább pakolni a már majdnem teljesen megpakolt bőröndjeit, hogy a berlini lakásába meneküljön, amikor híre jött, hogy a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) leányvállalata, az SQ Invest Kft. megállapodott a Libri Csoport 67,48 százalékos részvénycsomagjának adásvételéről. A tranzakcióval az eddigi közvetett kisebbségi tulajdonos MCC válik a hazai könyvkereskedelmi és kiadói piac meghatározó szereplőjének 98,41 százalékos tulajdonosává.
Ez az aktus a formális logika szabályai szerint ekvivalens egy nagyszabású könyvégetéssel. Esetleg azzal, hogy a diktatúra megtiltja a tehetséges íróknak – nyilván antiszemita indíttatásból –, hogy magánhangzókat használjanak a továbbiakban, sőt, a már kiadott könyveikben egyenként, saját kezűleg kell kikorrektúrázniuk mindegyiket.
Ez akkora rémdráma, hogy még az Index is címlapos anyaggal emlékezik meg róla; a 444-et, a Telexet meg sem merem nyitni. (De mégis bátor voltam: a Telex a genderkritikus könyveket említi a Libri kínálatában, illetve a “jobbratolódást”.) Ajánljuk továbbá Krusovszky Dénes (nagy) író Facebookon közzétett bátor, a logika fegyverét használó felszólamlását:
Tegyük hozzá azt is óvatosan, hogy az MCC pénzének nagy része a kormánytól kapott MOL-részvényekből származik. A MOL pénzének meg egy jelentős része az oroszokkal való ügyeskedésből. Tehát felmerül, hogy aki ezután a Libriben vesz könyvet, áttételesen Putyint is támogatja néhány fillérrel. Már bocs.
(Ez teljesen komoly szöveg, nem én találtam ki.)
Igazán nem akarok túlzásba esni a kritikámmal, de a nagy író akár azt is kimondhatta volna (csak visszafogott volt), hogy ezentúl a magyar könyvvásárló pénze ott lesz minden ukrán katonába fúródó golyóban és repeszben.
A kommunisták gyakorlatilag megszakították a magyar kultúrát 1948 után. A saját berkeiken belül vívtak egy minden szempontból belterjes kultúrharcot, amelyben a primitív középszer még a haladók között felbukkanó tehetségekkel is leszámolt. Az ő leszármazottaikat örököltük meg aztán a rendszerváltás után, illetve ők meg minden hatalmat a magyar kultúrában. Szétlopták a könyvkiadókat is, továbbra is perifériára szorítva mindenkit, akik nem ők. A tehetség hiányát eddig, a diktatúra tizenharmadik évéig sikeresen pótolták a megtartott hatalmi pozíciók, de most lecsapott a diktatúra ökle: egy nemzeti tehetségkutató alapítványnak is lesz könyvkiadója, egy nagy könyvkiadója. Ahol nem őket adják ki. Habár amilyen jó marhák vagyunk, valószínűleg a mondat helyesen úgy hangzik, hogy “nemcsak őket adják majd ki”. Persze az MCC-nek már korábban is volt tulajdonrésze a Libriben, de nevezettek reménykedtek benne, hogy külföldről talán jön egy kedves öreg mecénás bácsi és visszavásárolja nekik 100 százalékban a teljes könyvkiadást, mit a könyvkiadást, a teljes kultúrát!
Ha bármikor volt is kétségünk arról, hogy teljesen felesleges ezekkel az emberekkel bármilyen módon párbeszédet keresni, akkor ők az ilyen alkalmaknál készségesen megerősítenek bennünket: felesleges erőlködnünk. Olyan emberekkel van dolgunk, akik csak a javukra szóló 100–0 jellegű százalékos leosztást tudják elfogadni, elviselni. Minden az övék, bárki másnak semmi.
Egyébként pár napja jártam egy Libri könyvesboltban és tényleg voltak normális társadalomtudományos könyvek a polcokon. Furcsa is volt. Most már legyen nekik furcsa.
Vezető kép: MTI/Balogh Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS