Magától jelentkezett ügynöknek a Széchényi-díjas történész

Milyen egy jó, rendszerváltás után is ünnepelt sztártörténész? A többek között Széchenyi-díjas Hanák Péter önszántából kutakodott, s jelentette fel idősebb társait, ezért alkalmazta is a rendszer a Kosáry Domokos-féle polgári történészkör elleni harcban. A PestiSrácok.hu és a Hamvas Intézet közös riportsorozatának negyedik részében feltárul, hogy kezdődött a sikeres történész pályafutása...

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

Az Őze Sándor által jegyzett Történészek az állambiztonság célkeresztjében(itt teljes egészében elolvasható) az úgy nevezett polgári, avagy antimarxista történészi kör megfigyelésével, az ellenük folytatott küzdelemmel foglalkozik. A megfigyelt ellenségek között találjuk többek között Kosáry Domokost és Benda Kálmánt. A ma is meghatározó történészek központ figurái voltak annak a Teleki Intézetnek, amely igencsak szúrta a kommunista állambiztonság szemét. Ahogyan egy 1949-ben készült jelentés végén írták: „Az egész intézet reakciós góc”. A történet harmadik kulcsszereplője Hanák Péter történész, akit a rendszerváltás előtt és után is ünnepeltek. Főleg utóbbi a visszatetsző: igazán tevékeny ügynök volt, a Kosáry-féle kör (átmeneti) tönkretételében komoly szerepet játszott. (Hanák neve egyébként a feleségével kapcsolatos botrányról is ismert lehet. Hanák Katalin 1990-ben azt nyilatkozta, hogy magasföldszinti lakásában egy idegen bőrfejű az utcáról felnyúlva késsel megsebesítette. Az ügyből nemzetközi botrány lett. Emlékeztetőül néhány újságcím: „Félrevezette a hatóságot (Népszabadság); Hanák Katalint nem támadták meg (Pesti Hírlap); Fantázia szülte merénylet (Magyar Hírlap); A vizsgálat lezárult, de ne felejtse el! (Kurír); Nem támadták meg Hanák Katalint – eljárást indíthatnak ellene (Népszava)” - idézet a Beszélő honlapjáról)...

Hanák Péter, a hazaszerető, kiváló férfi, vibráló szellem

„Most pedig itt állunk szakmánk egyik legkiválóbbja, Hanák Péter ravatalánál – kezdte búcsúbeszédét Ligeti György szociológus 1997-ben a Farkasréti temetőben (itt elolvasható). - Fantasztikus vitalitásával, hatalmas tudásával, vibrálóan élénk szellemével és kiapadhatatlan érdeklődésével ő mindig és mindenütt jelen volt munkánkban, vitáinkban és mindennapi életünkben. Jelen volt mint a Történettudományi Intézet egyik alapítója, mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Akadémia Történettudományi Bizottságának elnöke, azaz szakmánk belső életének és nemzetközi kapcsolatainak tervezője és irányítója...”. Később ezt mondta a történész sötét múltjáról: „1956 előtt ő is osztozott sokunk tévelygéseiben, de a hatvanas évek elejétől kezdve döntő része volt abban a folyamatban, amely a történetírást az agit-prop. tevékenység egyik ágazatából fokozatosan ismét tudománnyá tette... Alig ismertem embert, akiben a magyar hazaszeretet, népszeretet (és népismeret) mindkét oldali nyomással és kétellyel dacolva ilyen természetes, szinte örömteli egységbe forrt a tudatos, művelt, poliglott európaisággal. Az ő makacs és lefegyverző ragaszkodása az utópiához, azt gyanítom, éppen ezen a belső kiegyensúlyozottságon nyugodott” Szép, gyönyörű szavak, de van az éremnek egy másik oldala is.

Önmagától spicliskedett, fel is vették ügynöknek

„A Kelet-európai Tudományos Intézetben /volt Teleki Pál intézet/ hónapok óta több gyanús momentum merült fel – írja egy 1949-es belügyi jelentés. - Az intézet munkatársainak nyugati orientációja közismert volt. Pártunk szükségesnek tartotta, az intézetnek alapjaiban való megváltoztatását, átszervezését és vezetőségének leváltását. Addig is, amíg ez a hosszabb lejáratú terv kivitelezése meg nem történik, néhány fiatal marxista történész elvtársat nevezett ki a Tudományos Tanács az intézethez. /Hanák Péter, Spira György/. Ezek az elvtársak rövid ott tartózkodásuk alatt több gyanús megnyilvánulást figyeltek meg. /Erős nyugati kapcsolatok, rejtélyes öngyilkosság, rendszerellenes beállítottság/. Gyanújukat különösen alátámasztotta, mikor egy alkalommal Hanák Péter átvizsgálva az egyik jobboldali történész kollégájának fiókját /dr. Kenyeres László/ egy naplót illetőleg feljegyzést talált, melynek hangja és tartalma teljes mértékben a fennálló rendszer szólt és látható módon terjesztésre, nyomtatásra készült”. Hanák „természetesen” azonnal jelentést írt és mellékelte a levelet, amelyet Kádár János belügyminiszteren kívánt „Hatóságunkhoz eljuttatni”. Ezután szervezték be az önként jelentkező lelkes kutatót kutakodót.

Szigorúan ellenőrzött teadélutánok

Mielőtt folytatnánk Hanák és Kosáryék közös történetét, nem árt tisztázni, miért is volt veszélyes ez az intézet. Egyrészről azért, mert a Teleki Pál, majd egészen rövid ideig Kelet-európai Tudományos Intézetnek nevezett helyen tartották a híres teadélutánokat. Ezeken az éppen csak tűrt rendezvényeken összegyűlt a hazai értelmiség színe-java. „Olyan személyiségek tartottak előadásokat, mint – a hazai történészeket nem is említve – Cs. Szabó László, Gratz Gusztáv, Hamvas Béla, a hazalátogató Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Kodály Zoltán, Carlile Aylmer Macartney, Márai Sándor, Moór Gyula, Passuth László, Hugh Seton Watson, Szent-Györgyi Albert, Szent-Iványi Domokos, Thienemann Tivadar, Tristan Tzara és Zilahy Lajos” – írta Romsics Ignác Kosáry Domokos és a Teleki Intézet 1941-1949 című munkájában (itt elolvasható). Vagy ahogyan Őze Sándor (a Hamvas-dolgozat szerzője fogalmazott): „A hetente tartott Revue-teák, amelyek a háború utáni Budapest nagy értelmiségi közösségét vonzották a Telekiről Kelet-európai Tudományos Intézetre átkeresztelt intézménybe az idegen nyelven kiadott lap (Revue d’ Historie Comparée) külföldi kapcsolatait is életben tartották”. Utóbbit is kiemelkedően veszélyesnek tartották. A rendszer logikáját ismerte természetes volt, hogy szét kellett bomlasztani a társaságot, tönkre kellett tenni a tudományos műhelyt (Kosáryt és Bendát is angol kémnek vélte az állambiztonság).

Hanák lebukott, de még ő követelt elégtételt

„Az intézeti vezetők és a szerkesztők leváltásáról, valamint az intézet „átszervezéséről” a Magyar Tudományos Tanács már 1949. február 25-én döntött – írta Romsics a már előbb említett munkában. - A határozat keresztülvitele, vagyis Kosáryék eltávolítása érdekében a kommunista történészcsoport nem válogatott az eszközökben. A gleichschaltolás (kb.: a pártirányítás kialakítása - a szerk.) folyamata a fennmaradt állambiztonsági iratok alapján elég pontosan rekonstruálható. Az első feljelentés, amelyet Vígh Károly és az újonnan az intézetbe került fiatalok közül Hanák Péter, Sándor Pál és Spira György jegyzett, 1949. április 4-én érkezett ellenük”. A Hamvas Intézet munkafüzete szerint ezután vették fel a belügyesek a kapcsolatot „Hanák elvtárssal”, akinek segítségével a többiek fiókját is átkutatták. Hanák azonban nem volt túl ügyes, hiszen a jelentés szerint Kosáryék később észrevették a kutakodást. S mivel a kérdéses időpontban csak a fiatal kolléga tartózkodott bent, természetesen „rá esett a gyanú”. Kérdőre is vonták, mire ő felháborodottan tagadott és elégtételt követelt Kosárytól (jól bevált taktika azóta is: legjobb védekezés a támadás). Ekkor már az állambiztonság is belátta, hogy Hanák egyedül kevés, ezért a lehallgatókészülékek beszereléséhez el kezdték beszervezni az intézet portását is.

Hanákék remek munkát végeztek, meg is lett a jutalma

A bomlasztás sikeres volt. Még abban az évben megszüntették az intézetet, s Hanákék megkapták a jutalmukat. „A Kelet-európai Tudományos Intézetet 1949. szeptember 13-án … feloszlatták, a Történettudományi Intézetet pedig október 24-én „átszervezték”. Az „átszervezés” részeként Kosáryt, Bendát és négy munkatársukat elbocsátották. A többiek viszont maradhattak” - írja Kosáry. Vagy ahogyan Ligeti Hanák temetésén méltatásként mondta: „jelen volt mint a Történettudományi Intézet egyik alapítója”. Hát igen, jelen volt... Benda Kálmán és Kosáry Domonkos további sorsával a következő részben foglalkozunk.