"A sátán papja" - nyilas háborús bűnösből lett kommunista ügynök az elfelejtett "író"
J. Balogh Mihály a nagy túlélők egyike volt: bár háborús bűnösként (!) részt vett az Üvegház elleni hírhedt nyilas razziában és gyilkosságokban, a kommunista diktatúra az együttműködéséért cserébe kimentette. A halálos ítélet helyett életfogytiglanit kapott és börtönspicliként szolgálta az állambiztonságot, volt, hogy papként küldték az áldozatra, akiből a gyónás útján próbálta kiszedni a titkokat. Ez a velejéig romlott figura olyan eredményesen dolgozott, hogy 1955-ben kiengedték. Ezután kint jelentett és szélhámoskodott, többek között "létrehozott" egy Kódextörténeti Intézetet is. Egyik áldozata a sátán papjának nevezte, azok közé tartozott - vannak, voltak ilyenek jó páran - akik mindent túléltek.
Ők azok, akik mindig az éppen hatalmon levő mellett állnak, és amíg az a csúcson van, hajlandóak a vérüket is ontani a hatalomért. A legjobb színészek, szélhámosok, ügyeskedők és nem egy esetben politikai prostituáltak is. Mindig a talpukra esnek.
A Rákosi- és Kádár-korszak állambiztonsági szerveinek volt nyilasokkal, szélhámosokkal való kapcsolatának vizsgálata felvillantja előttünk a magyar történelem legsötétebb bugyrait. Kisebb vagy nagyobb háborús bűnösökkel találjuk szembe magunkat, akiknek – az együttműködésért cserébe – a titkosszolgálatok majdnem mindent elintéztek és elnéztek. Az 1945 után külföldre menekülő Kutasi Kovács Lajos volt nyilas újságíró miután vállalta a kádári titkosszolgálattal való együttműködést <Mező Gábor cikke itt olvasható>, nyilas múltjának elhallgatása mellett 1972-től kezdve magyarországi folyóiratokban publikálhatott, és még a könyveit is kiadták. A Hamvas Intézet Arc és Álarc című folyóiratában megjelent tanulmányomban egy hozzá hasonló múltú személy életútját ismertetem. Egy olyan emberét,
akit egyik volt cellatársa a történelem leghitványabb vamzerének nevezett, mert egy csajka túros csuszáéért képes volt őt besúgni a fegyőröknek. Egy másik fogolytársa pedig egy teológiai vitájuk alkalmával a sátán papjának nevezte.
J. Balogh Mihály a magyarországi holokauszttal és a nyilas korszakkal foglalkozók előtt leginkább az Üvegháznál 1944. december 31-én végrehajtott nyilasrazziából és Tál Lajos büntetőügyéből lehet ismerős. Az ekkor elkövetett háborús bűncselekmények miatt 1949-ben első fokon halálra, majd kegyelemből életfogytiglanra ítélték.
A börtönben egy rendkívül jól működő besúgó vált belőle. Eredményes munkájáért cserébe az állambiztonság elintézte, hogy 1955-ben szabadon engedjék és kint is tovább foglalkoztatták. Ekkor indult el a szélhámos karrierje, melynek az 1958 végén történt közbiztonsági őrizetbe való helyezése vetett véget.
Szélhámosságai közül a legnagyobb publicitást az 1957-ben „létrehozott” Kódextörténeti Intézet kapta. Ezzel az átveréssel még a Népszabadság is foglalkozott. 1958. május 30-án jelent meg a titkosszolgálati forrásokat is felhasználó leleplező cikk. 1957 októberében, könyvtárosberkekben az a hír terjedt el, hogy szakképzett könyvtárosokat keresnek a Törökországban található magyar vonatkozású kódexek nyilvántartására. J. Balogh e hónap végén adta le a jelentését a Kódextörténeti Intézetről. Ebben az állt, hogy dr. Bárczi Gézával 1957 tavasza óta több alkalommal adtak be kérvényt a magyar nyelvemlékek újbóli kiadására.
Az különösebben nem zavarta, hogy Bárczi nem akart vele együttműködni, és az egész projektet elhibázottnak, őt pedig szakmailag alkalmatlannak tartotta.
„<…> ilyen formában kódexeket kiadni nem lehet és nem szabad. A másolás pontosságát nem ellenőrizhettem, de az első párhuzamos szöveg az átbetűzésnek és az olvasásnak olyan személyes egyvelege, hogy ilyesminek a meg jelenése a legsúlyosabb kritikát hívná ki. A mai magyar nyelvre való átültetés és a hozzá fűzött jegyzetek annyi tévedést tartalmaznak, a régi magyar nyelv oly hézagos ismeretét és a filológiai munkának úgyszólván teljes hiányát árulják el, hogy ez a részleg is csak igen gyökeres és szakszerű átdolgozás után válhatna kiadásra éretté.”
Ki volt valójában J. Balogh Mihály? A hozzá hasonlóan ügynökként tevékenykedő egykori cellatársa fogalmazta meg a legjobban: J. Balogh egy „moral insanity”, azaz betegesen erkölcstelen személy volt. Dr. Kapotsy Béla, a budapesti amerikai nagykövetség életfogytiglanira ítélt munkatársa picit durvábban fogalmazott a rá állított börtönspiclivel kapcsolatban: szerinte a sátán papjával találkozott.
Maga J. Balogh egy 1949-ben Habsburg Ottónak (!) címzett és Dobi Istvánnak is elküldött levelében ezt írja magáról:
„Minden cselekedetemben népem őszinte szeretete vezérel. Ez késztet írásra most, még akkor is, ha szavaim, miként a Mindszenty József úr, bíboros, esztergomi érsekhez intézett felhívásom is, a pusztába kiáltó, elszálló, eredménytelen szavai is lennének csupán. Soraim vétele után Fenséged nem mondhatja sem Isten, sem ember előtt, hogy nem volt a magyar népből valaki, aki figyelmeztette volna akcióinak hazaáruló voltára, és nem volt senki, aki megmutassa azt az utat, amelyen jóvá teheti szerencsétlen népünkkel szemben elhangzott gyalázatos rágalmazásainak megvetendő bűntényét.”
A gátlástalan átváltózóművész teljes történetét a Hamvas Intézet Arc és Álarc című folyóiratának decemberben megjelent duplaszámában olvashatja. Itt megrendelhető, több nagyobb könyvesboltban megvásárolható.
