A szakmai tudás és a kifejezés varázsának együttes hatása - Interjú Medveczky Ádám karmesterrel

Medveczky Ádámot nemrég Prima Primisima díjjal jutalmazták. Számos szakmai díjjal kitüntetett, zenész felmenőkkel rendelkező művésztől megtudtuk, mit gondol tanításról és dirigálásról, hogyan vélekedik a politikáról, és nem utolsó sorban a Jóisten is szóba került.

AYHAN GÖKHAN - 061.hu

Nem rég Prima Primissima díjban részesült. A hivatalos elismeréseken kívül melyik díjra a legbüszkébb?
A leglényegesebb számomra az emberek szeretete és kötődése hozzám, a munkásságomra fordított figyelmük. Mindig jósággal és megértéssel vettek körül a kollégáim és a zenekedvelő közönség. A legfontosabb kitüntetések között tartom számon, amikor az Operaház zenekarától csodálatos kísérőszöveg mellékletével aranypálcát kaptam ajándékba.

Ruha István, Rubinstein, Szvjatoszlav Richter, - hogy csak a legnagyobbakat említsük, akikkel közös pódiumon szerepelt. Esetleg barátság is kialakult a művészekkel?
Tíz éven át az Állami Hangversenyzenekar üstdobosa voltam, és a zenekar tagként számtalan világhírű művésszel léptem fel együtt. A jó munkatársi viszony mindig megvolt, azonban a barátsághoz több idő és elmélyülés kellett volna. Ugyanakkor a zene társas művészet, az emberekhez való közelséget a zenén keresztül tudtam és tudom megteremteni a mai napig.

A zene meglehetősen sok odafigyelést igényel. Sajátított el valamit az emberi kapcsolatok megértéséhez, kezeléséhez a zenéből kiindulva?
A szakmai tudáson kívül a zenéhez rendkívül magas fokú alázat szükséges. Nem kerülhetek az előadandó mű fölé, nem tiporhatom szét a darabot öncélú ötletekkel, háttérbe szorítva a zeneszerző kottában jelzett elképzeléseit. Ez a hozzáállás elvezet a toleranciához, az emberekkel szembeni érzékenységhez. Belső hitemből is fakad az emberek iránti nyitottságom.

Rengeteg mestertől tanult. Édesanyjának, Érsek Máriának, aki az Operaházban volt korrepetitor, mit köszönhet?
Az egész zenei bölcsőt, azon belül az operairodalmat általa ismertem meg. Látta bennem az ambíciót, hogy lehet belőlem korrepetitor vagy karmester, noha ütőhangszereket tanultam. Édesanyám nagynénje a korszak nagy operaénekesnője, Bartók és Kodály műveinek hű tolmácsolója, Basilides Mária volt, noha nem ismertem, szintén hatással volt rám.

Gyerekkorában az irodalomhoz is vonzódott. Nem bánja, hogy végül nem abban teljesedett ki a tehetsége?
Nem, teljesen elégedett vagyok a pályámmal. A zene határozta meg az életemet, bár szerettem színházba járni, a mai napig olvasni. Az olvasás nem pótolható. Akkor döbbenek rá erre, amikor például a kedvenc gyerekkori könyveim hősei, Sándor Mátyás vagy Monte Christo grófja köszön vissza a képernyőről, teljesen másképp, mint képzeltem előtte a figurát. Olyan érzés fog el, mint a kottából ismert darabok láttán, ha egy idegen, vad rendezésben látom viszont a színpadon. Egyszerre kiábrándító és illúzióromboló. Sajnos egyre gyakrabban tapasztalok hasonló rendezést. Több évtizede a rendezők világát éljük. Korábban zenei szempontból rendezték meg az operákat, nem a rendező elképzelései, ötletei alapján. Nem vagyok annyira konzervatív, hogy a jó operarendezést ne díjaznám, azonban látni kell, hogy sok a félremagyarázás, az indokolatlanul használt megoldás az egyes darabokban.

Hosszú ideje tanít a Zeneakadémián. Hasonló elvárásokat támaszt a növendékekkel szemben, mint karmesterként a zenészekkel? Mit mondana, szigorú tanárként ismerik?
A karmesterség is pedagógia, és tanítás közben szinte ugyanaz történik: az ember irányít, vezényel. Nem választanám külön a kettőt. A tanításban elsősorban az alaposságra, a makulátlan igényességre törekszem. A karmester munkája elvont, hangokkal nem kifejezhető fogalom, ezért tanítani is roppant nehéz, körülményes feladat. Azt vallom, hogy a művészi tevékenység fontos, ha nem legfontosabb célja, hogy valamit átadjon, közvetítsen a külvilág felé. A szakmai tudás tanítható, a művészi kisugárzással születni kell. Rendkívül alapos vagyok, de nem hinném, hogy a rettegett tanárok között tartanak számon a diákok. Osztályozni sem nagyon szeretek, úgyis az élet dönti el, ki hol, merrefelé kap állást, annál kegyetlenebb vizsgát nem ismerek. A tanárnak nem az a feladata, hogy a növendékeken gyakorolja a maga hatalmi tébolyát, illetve hogy saját magát helyezze előtérbe. Annak idején a MATÁV-ot és a Győri Filharmonikusokat vezettem, az Operaházban zenei igazgató voltam, és mindig az az alapállás vezérelt, hogy segítsek az embereken, velük közösen érjek el sikereket, eredményeket. Soha nem bocsátottam el senkit. Más azzal vádolhatna, hogy gyenge kezű voltam, én inkább azt mondanám, hogy humánus.

A karmester szakmában is megfigyelhetőek stílusok. Ön melyik stílus mellé tette le a pálcáját?
Sokat köszönhetek Kórodi Andrásnak, aki felvett a karmesterképzőre, és tapintatos tanítási módszerének hála minden felesleget levett rólam. Ferencsik Jánossal dolgoztam a legtöbbet, az ő vezénylési stílusát érzem leginkább magaménak. Az olasz stílus az apró mozdulatokat szereti, míg a német stílus a nagy egységeket részesíti előnyben. Herbert von Karajan például ebben a stílusban vezényelt. Hozzám az olasz technika áll közelebb. Összességében azt gondolom, hogy a zene határozza meg a stílust, döntő jelentősége annak van.

Korábban nyilatkozta, hogy nincs autója és nem ért a számítógéphez. A túl sok modern dolog elnyomná az olyan klasszikus értékeket, mint a zene?
Nem, szó nincs erről, egyszerűen az időmből volt kevés. Fiatalon a munkám, az otthonteremtés foglalkoztatott. Ügyetlen vagyok ezekben a dolgokban és valójában nem is érdekelt soha a technika.

Közéleti kérdésekben is gyakran megnyilvánul. A politika nem fertőzi meg a művészi tisztánlátást?Nem gondolom. Mindig a nemzeti meggyőződésem mellett foglaltam állást, soha nem titkoltam a jobboldaliságomat. Ha az ember valahova tartozik, hangot ad az általa képviselt ideálnak.

Pályája során minden darabot elvezényelt, amit szeretett?
Lehetetlen lett volna. Idáig hetvenöt operát és balettet vezényeltem. Több olyan szerzeményt ismerek alaposan, amit még soha nem dirigáltam, példaként említhetem a Nabuccót, a Don Carlost vagy a Trisztán és Izoldát.

Tervezi, hogy idővel valamelyik sorra kerül?
Soha nem tervezek. A lehetőségeket általában felkínálják, és vagy élek velük vagy nem. Ritkán választok kedvtelésből darabot. Annak idején vezető karmesterként alkalmanként meghatározhattam a repertoárt, mára viszont mások döntésére, ízlésére bízom magam.

Vallásossága is közismert Önről. Ha a Jóistennek adhatna koncertet, melyik művet dirigálná és miért?
Őszintén mondom, nem tudnék választani, mert én minden koncertemet a Jóistennek ajánlom. Legyen az Beethoven-szimfónia, Mozart-nyitány vagy Strausstól a Denevér, teljesen mindegy, más felfogással nem tudnék színpadra lépni. Komolyan veszem Liszt Ferenc mondását, hogy egy előadóművész ne úgy álljon a közönsége elé, mint elítélt a bírái elé, hanem mint egy pap a gyülekezet elé. Igyekszem szépet, jót, értékeset alkotni, ebben a szellemben tenni a dolgom. Előfordul, lévén én is esendő, hogy nem sikerül, viszont a szándék megmarad.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula