Hány hét a világ? – 5 év Máté T. Gyula nélkül

Gonosz dolog az időszámítás. Rajongott Petőfink fenti kérdésére bizony nem tudnék válaszolni – engedtessék meg, hogy most eltekintsek a verselemzéstől, holott lenne ott jócskán keresgélni való – tartok tőle, az elmúlt öt évvel sem tudnék elszámolni. Nem csak hetek, de hónapok hosszú sora hiányzik a leltárból.

Ócsai Rita írása

A Kedves Olvasó – aki vélhetően a Kávé mellé hiánya miatt tévedt ezen írásra – bizonyosan tudja, milyen az, ha minden áldott, avagy áldatlan reggelen még egy cinkos összekacsintás sem köszön vissza ránk. A rideg valósággal meg a paplan alatt is kellemetlen összebújni. Inkább onnan is menekülni kell, hátha a következő másodperc hoz valami értelmezhetőbbet, emberibbet, bármit, ami egy kicsit is szívet melengető.

Gyulának minden valószínűség szerint most is szép, szórakoztató, biztató, mosolyt fakasztó szavai lennének, keresem ezeket én is jó ideje, csak nehezen találom. Idézek inkább Tőle, írjon végre Önöknek Ő közvetlenül újra, íme egy, az utolsó „apokrif” bejegyzései közül:

Többen jelezték mostanában, hogy nem úgy írok, ahogyan korábban. Igazuk van. Azonban nem én változtam, hanem a világ. Nem látom sem értelmét, se kedvemet, hogy elviseljem visszásságait.
Mint minden hasonló helyzetben, tanácsért Józsi csepeli boltoshoz fordultam.
Ő egy pragmatikus ember, azt mondta: elolvastad az étlapot, becsuktad. Miért nem jöttél el?
Józsi utána elmagyarázta azt is, hogy sokféle boltos vagy vendéglős van. Ő a saját személyiségéből kiindulva nem szocializálódott arra, hogy embereket átejtsen.
Ez pénzügyileg helyenként kényelmetlen döntés, de az ember erkölcsöt is felvesz néha-néha. Esetleg folyamatosan viseli, tisztesen. Mert holnap is ki akar nyitni.

Mindenki sajátosan értelmezte eme nemes intelmeket, láttunk már ennél vidámabb királydrámát is… Nos, Gyula becsukta az étlapot, zárta sorait. Józsi, a csepeli boltos felülvizsgálta tanácsát, lehúzta a rolót, s sem köz-, sem magánhaszontalan egyedek kedvéért sem nyitja ki a kaput. Micu pedig az igaz macskák álmát alussza a páfrányok alatt.

Hát ez nem sikerült valami vidámra, bocsássák meg nekem! Ajánlom figyelmükbe Gyula korábbi írásait szívderítésül, épp a napokban nevettem jót jóstehetségén az utolsó (2018.03.05) interjújában elhangzottak kapcsán Soros-birodalmi megjegyzéséről, Alex, mint trónutódló lehetőségéről… Hittük is, meg nem is… Ő pedig tudta. Tűpontosan, olyan éles logikával, amilyen csak az Ő kiváltsága volt.

Köszönöm, hogy kicsit velem borongtak, ígérem, nem teszek ilyet többé.

Az élet olyan, mint a zongora. Nehéz. Viszont állítólag viszonylag jó a hangzása.

Hallgassák a szép hangokat, lássák meg a gyönyörködtetőt, kedveljék a kedvelni valót: legyenek jól! Gyula mindig velünk lesz, a kávé is illatozik. Találkozunk még.

Öt éve eltávozott kollégánk nagy sikerű, Kávé mellé című PestiSrácok-blogja IDE KATTINTVA érhető el.

Fotó: Horváth Péter Gyula