Napló a kommunizmus természetéről
Szamuely és Lenin, akik ugyanúgy a törpe kisebbség nevében beszéltek többségről. A kommunisták még az egyharmadhoz is kevesek volt, mégis a kétharmad nevében beszéltek.
A kommunizmus születésétől fogva az erőszakra, mások megsemmisítésére épült. Karl Marx a hatalom megragadásáért a megsemmisítő harcot és a kíméletlen terrorizmust tűzte ki célul. Hogy gondolkodásában mi vezette idáig, kudarcai a szülői háznál vagy az, hogy a szigorú cenzúra megsértése miatt elbocsátották a Rheinische Zeitung laptól, nem tudom. Innen indult a kommunizmus pusztítása.
Az biztos, hogy a korai szakaszában verselgető Marx A kétségbeesett imája versében 1837-ben ezt írja: ,, Tán egy Isten mindent elragadott tőlem,/ Tán csak a sors átka és igája osztályrészem,/ Kerek e világot, minden örömét nélkülözöm!/ Mi maradt hát? Csak egy: a bosszú!” Kezdetben talán nem is gondolták, hogy később ez a bosszú gigantikus méreteket fog ölteni, ártatlan tízmilliók fognak bele pusztulni. Ennek előszelei már kikövetkezhető volt 1848-ban, amikor Friedrich Engelsszel megjelentették A kommunista párt kiáltványát, a Kísértet járja be Európát- a kommunizmus kísértete. Ebben Marx és Engels leszögezi, hogy minden eddigi társadalmi rendet erőszakosan meg kell dönteni. Meg kell dönteni a burzsoá uralmat a proletariátus által. A kommunistáknak meg kell szüntetniük a magántulajdont, a polgári lét legfontosabb alapját a családot… Marx tehát hangsúlyozta, sőt követelte az erőszak nagyobb szerepét a történelemben. Ezt végül a bolsevisták valósították meg 1917-től, amikor Lenin és Sztálin kiépítették proletárdiktatúra fedőnéven a totalitarizmust a Szovjetunióban.
Százmillió halott a kommunizmus terméke
Ez olyan jól sikerült, hogy A kommunista ideológia vörös könyve (Konrad Löw) szerint Vlagyimir Iljics Lenin 1917- 1924 között több mint 4 millió embert végeztetett ki. Joszif Visszarionovics Sztálin túlteljesítette, mert 1929-től- 1953-ig csaknem 43 millió ember esett áldozatul a kommunista terrornak. Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Pát vezére sem akart nagyon lemaradni szovjet elvtársaitól, mert ő egymaga 40 millió embert küldött a halálba. Nem beszélve a Világ proletárjai egyesüljetek szellemi követőitől Kubától Nicaraguán át, Kambodzsáig hasonlóan gyilkolásztak, milliókat küldve a halálba. Mindezeknek elvi alapjait írásaikban, műveikben Marx és Engels fektette le. Marx járt az élen a gyűlölet, a bosszú terén. Bár azt a genocídiumot, amit Sztálin művelt, azt kevesen szárnyalták túl. Meggyőződése ez volt:
Lehetetlen legyőzni az ellenséget anélkül, hogy ne tanulnánk meg teljes lelkünkből gyűlölni.
Jó megérzése volt a kommunizmus természetét illetően Otto von Bismarcknak, a Német Birodalom kancellárjának, amikor 1886-ban elmondta beszédét a Reichstagban.
Nos hát, hogy nevelt-e ki Marx gyilkosokat, nem tudom, de ahogy hallottam, a férfi, Blind, akinek a lövései okozta sebeket most is magamon hordozom, Marx neveltje volt.
Akkor mit mondjunk Lenin és Sztálin magyarországi tanítványaira? Az 1919-es véres kommün szellemi vezetői – Szabó Ervin, Kun Béla, Szamuely Tibor, Lukács György, Jászi Oszkár, Pogány József- már 1918-ban megszervezték az első politikai gyilkosságot, Tisza István miniszterelnök lelövését, amit először a Galilei-Körös, kommunista Szabó Ervin (máig nevét viseli a fővárosi könyvtár) és Duczynska Ilona tervelt ki, amit végül Pogány József, későbbi kommunista hadügyi népbiztos hajtott végre katonáival. Mindezt gróf Károlyi Mihály miniszterelnök nem akadályozta meg. Hiszen tudott róla, ő is kommunista volt. Hazaárulóink sorában az elsők között van. Herczeg Ferenc így írt róla:
...Midőn Tisza István forró vére pirosra festette a magyar földet, Károlyi elhebegte a részvét néhány sunyi frázisát, de óvakodott attól, hogy észre vegye a gyilkosokat, akik az ő háta mögé rejtőztek…
Herczegnek, a nagy magyar írónak mindig is az volt a véleménye Gróf Károlyi Mihályról:
...sohasem volt demokrata, ő csak egy lecsúszott arisztokrata volt… Az ezer éves Károlyi családra szégyent hozott, a nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe került...Soha addig az ország nem látta még a kétes egzisztenciáknak olyan elszánt rohamát, mint aminőt gróf Károlyi Mihály vezetett a közélet magaslatai felé. Ezek az emberek Károlyival egyetemben a szabadságot csak az anarchia alakjában tudták megérteni…
Nem ismerős? Magyar Péterrel és a környezetével, a Tisza Párttal együtt, megint kétes egzisztenciák, figurák, megbukott pártocskák (Momentum, Párbeszéd, MSZP, SZDSZ…) volt kommunisták, szélsőséges liberálisok, globalista alakjai a ( Kéri László, Petschnig Mária Zita, Surányi György, Bajnai Gordon...) tűnnek fel a hatalom megragadása érdekében. Nem különös? A történelem ismétli önmagát, 2026-ban is. De térjünk vissza az 1919-es Tanácsköztársaság megalakulására, ami a magyar kommunisták ősbűnéhez sorolható. Károlyi Mihály legfontosabb ténykedése az volt, hogy a magyar hadsereg vezetését Linder Bélára ( később derült ki, szerb ügynök volt) bízta, aki Károlyi támogatásával leszereltette Közép-Európa legerősebb hadseregét, a székely és magyar hadosztályokat. Gyakorlatilag védtelenné tették Magyarországot. A tehetetlen Károlyi 1919. március végén átadta a hatalmat a kommunistáknak. Herczeg Ferenc erről így ír:
...Utolsó kormányzói aktusa egy pusztuló ország tűzfényében mutatja a pirománt. Károlyi március 22-én kiáltványával a nemzetet összekötözött kezekkel kiszolgáltatta a bolsevizmusnak. Egyszerűen kivégezte Magyarországot, amelyet nem tudott tovább hatalmában tartani. Úgy bánt el az országgal, mint a huszár, ki agyonlövi kedves paripáját, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.
Az már csak különösen viszolyogtató, hogy Gróf Károlyi Mihály, a köztársaság első miniszterelnöke egy teli bőrönd kék bankjeggyel átszökött a csehekhez, Beneshez, tovább elárulni a hazát. Aztán szökött a szerbekhez buzdítva őket, hogy foglalják el Dél-Baranyát, Pécset, hogy meggyengítse Magyarországot. A Hit, illúziók nélkül könyvében végig hazudott, azt vallva, hogy hazafias érzelemből tette, amit tett. Akkor miért járatta le Magyarországot, végzett aknamunkát Párizsban és Londonban, ha szerette a hazáját? Micsoda aljas ember volt! Kun Béláék sem csináltak mást. Követték Lenin elvtárs utasításait, vaskos, több milliós anyagi támogatással. A komcsik a 133 nap alatt a terrort soha nem látott mértékben fokozták. Az első vörös uralom áldozatairól pontos kimutatást dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes végzett. A hivatalos iratok szerint a Lenin fiúk, a Cserny különítmény, a Vörös őrség több mint hatszáz embert végzett ki. Sok áldozatról nem készült kimutatás. Ki tudja, hány ember halt meg még erőszakkal.? Valójában tíz ember kormányozta 133 napon át Magyarországot. Érdemes a dicsőség táblára kitenni a nevüket, mert nekik, kommunistáknak köszönhetjük a Trianoni békediktátum féktelenségét, a Történelmi Magyarország kétharmadának és lakosságának elvesztését. Íme a nemzetvesztők: Kun Béla, Szamuely Tibor, Vágó Béla, Lukács György, Pogány József, Szántó Béla, Vántus Károly, Bokányi Dezső, Landler Jenő és Alpári Gyula népbiztosok. Ja, és ne feledjük Károlyi Mihályt, aki védtelenné tette Magyarországot.
A komcsik. liberálisok, most globalisták, nemzetellenesek mindig külföldön keresnek támogatókat. Onnan kapnak pénzt, akár eurómilliókat Brüsszeltől, meg különböző háttérhatalmi pénzügyi intézetektől, -persze nem Magyarország érdekében- száz éve meg Lenintől (ő nyugati bankoktól kapta a pénzt), a világ kommunista forradalmának megálmodójától. Lenin Válogatott Műveiben (Szikra, 1949) üdvözli a magyar bolsevistákat, a Tanácsköztársaságot. Ezt írja Kun Béláéknak dicsérően:
… a maguk diktatúrája kíméletlenül szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását tételezi fel a kizsákmányolók, a kapitalisták, a földbirtokosok és uszályhordozóik ellenállásának elnyomására. Aki ezt nem értette meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezéreinek vagy tanácsadóinak tisztségétől (Pravda, 1919. május 29.)
Világos beszéd. Ezt tette később Sztálin legjobb tanítványa Rákosi Mátyás és bandája, majd Kádár János az 1956-os forradalom leverésével és a kíméletlen megtorlással. A 40 év szovjet megszállásáról nem írnék, mert azt jól ismerjük. De a kommunisták időről-időre való átalakulásáról, az átöltözésről mindig elfeledkezünk. Erről kell beszélni, hogy időben felismerjük őket. Demokratikus ruhákban tetszelegnek a rendszerváltozás utáni baloldaliak. Ígérgetnek mindent, amiből semmi sem valósult meg. Ami megvalósult az a rablás és hazánk kifosztása. Visszatértek a Lenin-fiúk, Rákosi-és Kádár eszmei-és vérbeli rokonai, a balliberális kommunisták, akik ismét tönkre akarják tenni Magyarországot. Most az Európai Parlamentben árulják el hazájukat -Magyar -Tarr fiókák, Dobrev Kláráék, Molnár Csabáék...- azzal, hogy minden lépésükkel országunk ellen cselekednek: támogatják a háborút, a migrációt, aljas módon szövetkeznek a globalista magyargyűlölő erőkkel, akár az ukránokkal is, hogy a magyaroknak minél rosszabb legyen. Ismét itt bontakozik ki szemünk előtt a nagy árulás. Nincsenek erkölcsi aggályaik az ezer éves keresztény Magyarországgal szemben, hogy szemrebbenés nélkül hátba szúrják a magyarokat. S ennek ellenére van támogatottságuk.
Miféle emberek ezek? Tudjuk, hogy Budapest egy része mindig is támogatta a felforgatókat: 1919-ben vörös rongyokba öltözött az ország, 1944-ben balról a jobbra, a nyilasok vitték a megsemmisülés felé hazánkat, majd egy újabb átöltözés, újra a bolsevisták garázdálkodtak negyven éven át kivéreztetve Magyarországot. Most újra felocsúdtak az erőszakos rombolók, készülnek a csepp kis szuverenitásunkat kiárusítani. De addig nekünk, a nemzeti oldalnak, a morális felelősséggel bíróknak is lesz ebbe beleszólásunk. Érdemes Csurka István 1986-ban írt, a kádári kommunista diktatúrában papírra vetett, Az elfogadhatatlan realitás esszéjét. Tanulságos a jövendőbe látása, pontosan a mai embernek szól:
Együtt élni a realitásokkal ma önfeladást jelent. Olyan súlyos korlátozottságok halmazát, ami már végzetes lehet az emberi természetre nézve. A realitás az, hogy az ember beteg? Európa nagyon beteg?
Csurka ezt akkor írta, amikor még senki sem tudta, hogy összeomlik a kommunista rendszer és lesz a magyaroknak újra feltámadás. Az író nem fogadta el a realitásokat, hogy nem dönthető meg a világ legerősebb hadseregével rendelkező rendszer. Nem ugyanez a helyzet ma Európában. Egy kicsiny, de lélekben erős ország szembe száll a realitásokkal, a többség akaratával, akik világégést akarnak, össze akarják keverni Európa népeit és el akarják tüntetni a nemzeteket, a nemzeti identitást. Ezzel a túlerővel szembeszáll egy magyar államférfi, Orbán Viktor, aki ezzel az őrültséggel szemben meg akarja védeni hazáját, hazája érdekeit. Csurkához hasonlóan a magyar miniszterelnök is előre látja a rossz európai döntések, a globalizmus oltárán megvett politikusok tévelygéseit, nemzetük elárulóit, gyávaságuk következményeit, akár a migráns, a gender, a woke vagy a háború kérdésében.
Tehát soha nem szabad feladni a Rossz elleni harcot, ahogyan Ronald Reagan amerikai elnök mondta, a Gonosz Birodalma elleni harcot. Nem részletezem, hogy kik tartoznak a gonoszok, a világ- és a hazai rosszak táborába. Ismerjük őket. Egyszóval nem szabad elfogadni a látszólagos realitásokat. Azért, mert most Európában a többség hülye vagy gazember, az nem jelenti azt hogy a kisebbséggel szemben igazuk van. Csurka ezt így fogalmazta meg:
A realitás elfogadása – megmerevedés. A világ belebénul az elfogadott realitásba...Ma már a romlott Nyugaton nem készül új életprogram, nem születik új társadalmi minta, ma már a Nyugat nem kezdeményező fél...éppen ezért a kétszínű realitás elfogadása számunkra az elsivárosodás és a végső katasztrófa
