Ne ítélkezzünk! Szervezzünk ingyenes integrációs kurzust Ukrajnának, mint Abdulnak Berlinben!
Legyünk megértőek, Ukrajna egy fiatal, felhevült állam, aki egyedül érkezett és nem ismeri az európai szokásokat. Ahonnan származik, ott így szoktak ismerkedni, ezért nem tud különbséget tenni a csajozás és a nemi erőszak között. A befogadó állomáson integrációs kurzust kell számára szervezni, utána biztos nem fog több bűncselekményt elkövetni!
Ukrajna nem csupán elzárta a Barátság-kőolajvezetéket, hanem megsértődött a válaszintézkedések miatt. Sőt! Volt annyira pofátlan, hogy feljelentette Magyarországot és Szlovákiát az Ukrajna és az EU között 2014-ben megkötött társulási megállapodás megszegése miatt. Simán bepanaszoltak minket azzal a szöveggel, hogy fenyegetjük Ukrajna energiabiztonságát. Önérzetes kis lator.
Ami amúgy igaz, természetesen fenyegetjük Ukrajnát. Válaszlépésként. Lehet persze azzal érvelni, hogy úgy kezdődött, hogy visszaütöttünk, de még ez sem igaz. Csak kilátásba helyeztük, hogy visszaütünk.
Ukrajna pont úgy viselkedik, mint Abdul, a Berlinbe frissen megérkezett, huszonéves afgánszír migráns. Kapott szállást, beíratták egy német nyelvtanfolyamra, majd hagyták szabadon garázdálkodni, aminek késelés, drogozás és nemi erőszak lett a következménye már aznap délután. Abdul ugyanis nagyon nem találja a helyét a nyugati civilizációban, viszont magányos és traumatizált, ezért mások kifosztásában és megerőszakolásában keresi a vigaszt. A német bíróság pedig – annak rendje és módja szerint – felmenti, hiszen nehéz, mi több, nyomorúságos gyermekkora volt, illetve szegényke nem volt tisztában az európai szokásokkal. Azt hitte, itt is az a módi, hogy amikor ránk jön a férfiúi gerjedelem, akkor az első nőre rávetjük magunkat. Sajnos Abdul hallgatott az ösztöneire, de ezért nem kérhetjük számon őt! Talán, ha nagyon szigorúak vagyunk, kötelezhetjük egy integrációs kurzus elvégzésére.
Ukrajna Európa Abdulja. Igazából senkinek nem volt rá szüksége a kontinensen, de mivel megtámadták, ezért be kellett fogadnunk. A mimózalelkületű elitünk nekiállt érzékenyíteni az európai társadalmakat, hogy milyen jó lesz, mert saját gyermek helyett gondoskodhatunk Ukrajnáról. És ez kölcsönösen előnyös lesz, hiszen miközben mi végre megélhetjük az anyaság örömeit, addig Ukrajna elvégzi a szar melókat, szeleteli a gyrost és takarítja a retyit. Ráadásul fiatal és izmos, az idős nők és a magányos homokosok párt találhatnak.
Az együttélés árnyoldalait pedig próbáljuk meg elfogadni! Illetve erre való az integrációs kurzus, aminek keretében elmagyarázzuk Ukrajnának és Abdulnak a kölcsönös örömszerzés folyamatát. Hogy nemcsak adni, hanem kapni is jó. Meg fordítva. Illetve nem árt megkérdezni a kiszemelt célszemélyt is a tilitoli előtt, és onnantól nem nemi erőszakról, hanem dugásról beszélhetünk.
Reménykedjünk benne, hogy Ukrajna az integrációs kurzus elvégzése után képes lesz felfogni, hogy nem minden az övé és nem diktálhatnak kizárólag az ösztönei! Be kell illeszkednie Európába, ha nem akar hazamenni! Meg kell értenie a kölcsönösség és a tisztességes csere fogalmait: pl. ők átengedik az orosz olajat, akkor kapnak cserébe áramot, gázt és üzemanyagot.
Nem szabad siettetni őket, hiszen nagyon messziről jöttek, egy nagyon elmaradott, primitív és erőszakos világból!
Vagy van egy jobb ötletem! Be se engedjük őket Európába addig, amíg meg nem tanulnak európaiként viselkedni! Lehetséges, hogy ez sokáig, akár évtizedekig is el fog tartani. De mindenképpen szükség van rá, hiszen Ukrajna most bizonyította be, hogy nem érti az európai szokásokat, nincs tisztában a törvényekkel. Ráadásul tök jól megvagyunk Ukrajna nélkül. De ha nagyon akarják, elhelyezhetjük őket Albániában, egy ideiglenes befogadó állomáson.
