Elsőfokú ítéletet hirdettek a tescós rablóként elhíresült Süveges Péter és társai ügyében pénteken a Fővárosi Törvényszéken. Noha az ügyész három vádlott tekintetében kérte a tényleges életfogytiglan kiszabását, a bíróság ezt csupán a negyedrendű vádlott Darányi Lajos tekintetében látta indokoltnak.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok
Ítéletet hirdettek a tescós rablók ügyében. Csupán a negyedrendű vádlott kapott tényleges életfogytiglant. Süveges és a hetedrendű vádlott Iván Tibor 30 év múlva feltételesen szabadlábra kerülhet. A másodrendű Körmöczi Gábor és a harmadrendű G. Benjamin részben a hatósággal való együttműködésük, részben a bizonyítottság hiánya miatt megúszta 12-12 évvel. Az ötödrendű Lugosi Zoltán 5 év fegyházbüntetést, míg a hatodrendű Kovács Krisztián egy év börtönt kapott. A banda bűnlajstroma nem akármilyen volt: többek között vádolták őket több emberen, nyereségvágyból elkövetett emberöléssel, csoportosan elkövetett fegyveres rablással, lőfegyverrel, lőszerrel való visszaéléssel, és fegyvercsempészettel. Süveges, Darányi és Iván Tiborra azért mértek ki ilyen súlyú büntetést, mivel a bíróság bizonyítottnak látta, hogy 2004. november 23-án meggyilkoltak egy pénzváltással foglalkozó kalocsai házaspárt. A szellemi ötletgazda Süveges Péter volt. Az érdi és a budaörsi rablásnál azonban a törvényszék nem látta bizonyítottnak az emberölés kísérletét.
Kalina József tanácsvezető bíró az indoklás legelején hangsúlyozta, hogy ilyen jellegű bűncselekményt lehetetlen röviden indokolni. A tanácsvezető elmondta, minden tekintetben törvényesnek találta a három, későbbiekben egyesített vádiratot, illetve közölte, a nyolcadrendű vádlott vonatkozásában az ügyészség korábban az eljárást elkülönítette, majd jogerősen befejezte. A bíró azt is hozzátette, az időhúzási taktika a vádlottak részéről érthető, terhükre ez nem róható, hiszen „senki sem kötelezhető arra, hogy a fejét önként a hurokba dugja”. A rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan lehetett tényállást megállapítani. „Nem lesz ebből az ügyből tananyag” – válaszolt dr. Kalina József azokra a vádakra, miszerint ez az eljárás a móri ügyhöz lehetne hasonlítható.
Utolsó szó
Ügyvédjével – Szikinger Istvánnal együtt – a bizonyítási eljárás újbóli megnyitását kérte, valamint a nyomozóhatóságot, az ügyészséget és a bíróságot kritizálta utolsó – hétfői és szerdai – felszólalásában Süveges Péter. Szerinte több olyan körülményről is beszámolt, ami miatt „meg kéne nyitni a bizonyítási eljárást”. Az elsőrendű vádlott olyan híváslistákat lobogtatott a kezében, amelyekkel a bíróság még nem rendelkezik, hiszen – állította Süveges – az NNI ezeket meghamisította. Sőt továbbment, szerinte Ács Tibor ügyész asszisztálásával 14 vallomást eltüntettek, csak azok a vallomások maradtak, amik a vádnak megfelelőek voltak. „ami nem tetszik nekik, azt eltüntetik, micsoda mocskos munka ez” – monda el a véleményét az általa tisztességtelennek tartott eljárásról a tescós rablóként elhíresült férfi, aki szerint az ügyész „nem ismeri saját ügyének iratait sem”. Süveges elmondta még, hogy „példátlanul sok vádalkuzó jelentkezett az eljárásba”, a vádhatóság azonban nem ellenőrizte a vallomásaik tartalmát. Az elsőrendű vádlott hozzátette, az egyik, a nyomozóhatósággal alkut kötő személy a „legelejétől kezdve hazudik” és „elvtelenül kötöttek vele vádalkut”. Szerinte egy rendőrséggel kötött alkuból amúgy sem lehet kiszállni, hiszen akkor elvesznek azok a kedvezmények, amit a vallomásáért cserébe kap az együttműködő fél. Süveges Péter az ellene nyomozó – „móri ügyön szocializálódott” – rendőrökről azt is elmondta, hogy „ez ugyanaz a nyomozócsoport, akik a Kaiserék elleni eljárás során Kiglics Attilával alkut kötöttek”. Süveges azt elismerte, hogy tudott bűncselekményekről, hiszen napi kapcsolatban állt az azokat elkövetőkkel, ám ő ezekben sem felbujtóként, sem társtettesként részt nem vállalt. Állította, több alibit is tud igazolni. Az egyik rablás idején Győrben tartózkodott, míg egy másik cselekmény időpontjában éppen Bécs fele tartva – teljesen véletlenül – behajtottak az ENSZ székház területére, amit kamerának kellett rögzítenie. Ezek a felvételek azonban nem kerültek a nyomozóhatóság birtokába, ami miatt feljelentést tett, ám ezt a feljelentését – több másikkal együtt – eltussolták. Ugyancsak panasszal élt amiatt, hogy az ügyész minősített iratokat adott át a bíróságnak, amely azt neki továbbította, így a vádlott államtitkokat ismerhetett meg. Süveges azt is nehezményezte, hogy a bíróság átvette a vádhatóság szerepét, és próbálta azokat a hiányosságokat feltárni, amiket a nyomozóhatóságnak nem sikerült. „Az ügyészséget és a bíróságot csak a tények nem zavarják” – tette hozzá az elsőrendű vádlott. Az ügyész röviden reagált a Süveges Péter által elmondottakra. Ács Tibor elmondta, a kriminalisztika történetében ilyen hosszú vádlotti felszólalással még nem találkozott, szerinte ez is a perelhúzó taktika része, hiszen – tette hozzá – ez az eljárás már kilenc éve tart. Ács Tibor hangsúlyozta, a vádlott semmi újat nem mondott el a felszólalása kapcsán és többször önmagát ismételte.
Operatív szál a kettős emberölés felderítése kapcsán?
A bírói tanács vezetője hosszú órákon át indokolta az ítéletet, kitérve az adott bűncselekményekre. A banda bűntettei közül a legsúlyosabb az a kettős emberölés, amit az elsőfokú ítélet szerint Süveges Péter felbujtására, Darányi Lajos és Iván Tibor követett el. Az indoklás során kiderült, ezt a cselekményt – a kalocsai házaspár kirablását és lebukás esetén megölését – Süveges először egy bizonyos Dögevő és Kokó becenevű férfiakkal akarta végrehajtatni. A felkérést a két személy visszautasította, majd később terhelő vallomást is tettek az elsőrendű vádlottra. Ezután bírta rá Süveges Péter Darányit és Ivánt, hogy vele együtt törjenek be a pénzváltó házaspár otthonába. Ennek megtörténte után a sértetteket arra kötelezték, hogy adják át a náluk lévő aranyékszereket, készpénzt és telefonokat. Az összesen 33 milliós zsákmánnyal együtt magukkal vitték a pénzváltót és feleségét. A kocsiban Süveges utasítására Iván Tibor mindkét személyt mellkason lőtte, majd miután egyikük még életben maradt, egy újabb lövéssel vagy Darányi, vagy Iván újból lőtt. A holtesteket egy Tatabánya környéki erdős részen – a helyszínre érkező másodrendű vádlott Körmöczi Gábor segítségével – elrejtették, majd másnap elásták. Az elkövetéshez használt autót feldarabolták, az alkatrészeket pedig elrejtették és felgyújtották. A bíró elmondta, Süveges a – sokszor önmagának is ellentmondó – védekezésében végig tagadott, később pedig Körmöczire akarta terelni a gyanút. Szerinte a másodrendű vádlott volt a bűncselekmény felbujtója, ő ott se volt. A bíró szerint azonban az elsőrendű vádlott olyan dolgokról számolt be, amiről csak az tudhat, aki tevékenyen részt vett a bűncselekményben. A tanácsvezető hozzátette, a másodrendű vádlott vallomását fogatta el, részben erre, részben pedig az ezt alátámasztó objektív bizonyítékokra alapozta ebben az ügyben a tényállást. Külön érdekesség, hogy ez ügy kapcsán felbukkant egy rejtélyes tanú, akinek a vallomása minősített adattá lett nyilvánítva, és a minősítés feloldása után lehetett csak a részletes elbeszéléseit az eljárás tárgyává tenni. A bíró hozzátette, ez az operatív adat korábban is rendelkezésre állt, ám a 2010-es újraindított eljárás előtt nem kérték ennek feloldását, így a korábbi büntetőeljárás megszüntetésre került bizonyítottság hiányában.
Az emberölés kísérlete nem bizonyított
Az indoklás kitért mind az érdi, mind a budaörsi fegyveres rablásra is. A bíró elmondta, Süveges percek alatt meggyőzte a törvényszéket, hogy az érdi rablásnál nem volt jelen. Valószínű információkkal bírt az esetről és tudott is róla, hogy mire készülnek társai, de Kalina József szerint a férfi meg nem cáfolható alibit tudott igazolni. Ebben a rablásban Körmöczi Gábor és az ötödrendű Lugosi Zoltán vett részt. Lugosi a dulakodás során hason és könyökön lőtte a biztonsági őrt, majd a földön fekvő sértett combjába Körmöczi egy gépkarabéllyal belelőtt. Ezután a zsákmánnyal együtt elmenekültek. A bíró elmondta, egy harmadik, ismeretlen személy is ott volt a helyszínen, akit azonban nem lehetett azonosítani, és Süveges sem mondott erről semmit. A budaörsi Tesco parkolójában történt pénzszállító kirablásánál azonban minden résztvevőt lehetett a vallomások, a DNS minták és a biztonsági kamera felvételének köszönhetően azonosítani. A támadás során itt is lábon lőttek egy biztonsági őrt, majd Süveges azzal fenyegette meg a sofőrt, ha nem nyitja ki az ajtót, akkor felgyújtja a pénzszállítót. A kiérkező rendőrök tüzet nyitottak a támadókra, azonban a bíróság szerint nem történt tűzpárbaj. Ezt több tanú is egyértelműen cáfolta. Kalina József kifejtette, hogy nem látta bizonyítottnak a vád állításait, miszerint a vádlottak célja az emberélet kioltása lett volna ennél a két rablásnál. Ezt az is bizonyítja, hogy a két biztonsági őrt – akik ugyan maradandó sérüléseket szenvedtek – nem akarták megölni, hiszen akkor nem combon lövik őket. Körmöczi pedig a menekülés közben eldobott kézigránáttal, ha akarta volna, komolyabb sérülést is okoz. Céljuk a vagyonszerzés és nem az élet kioltása volt – tette hozzá a tanácsvezető
Magánnyomozás Süvegesék után
Darányi, Süveges és Iván Tibor egy 2005. március 9-i brutális rablásban is részt vett. Varga József és feleségére otthonában támadtak rá, rendőrnek adva ki magukat. A sértetteket megkötözték és megöléssel fenyegették meg őket. A pénzen és az ékszereken kívül két autót is elvittek Vargáéktól. Az egyik gépjárművet G. Benjámin értékesíteni szerette volna, ám nem járt sikerrel. Később Varga József magánnyomozást is végzett, hogy kiderítse, kik törtek be az otthonukba. Felesége pedig később felismerte Darányi hangját, „mely olyan, ami most is ott ég a dobhártyáján”.
Az ítélet
Süveges Pétert, Darányi Lajost, Iván Tibort, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, jelentős értékre, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablásban, valamint lőszerrel és lőfegyverrel való visszaélésben találták bűnösnek, így életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte őket első fokon a Fővárosi Törvényszék. Süveges és Iván feltételesen 30 év után szabadulhat. Mivel Darányi Lajos – akinél a kábítószerrel való visszaélést is megállapították – már követett el életellenes cselekményt, így feltételesen sem bocsátható szabadlábra. A másodrendű Körmöczi Gábort, valamint a harmadrendű G. Benjamint 12-12 évre többek között életveszélyt okozó testi sértésért, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablásért, robbanószerrel való visszaélésért. Az ötödrendű Lugosi Zoltán 5 év fegyházat kapott, de a büntetése felének letöltése után feltételesen szabadulhat. A hatodrendű Kovács Krisztián büntetése 1 év börtön két év próbaidőre felfüggesztve. Az ítélet indoklásában az is elhangzott, a bizonyítást segítette több vádlott egymást terhelő, feltáró vallomása. Az ügyész minden esetben súlyosításért, valamint súlyosabb büntetés megállapításáért. A vádlottak – a hatodrendű kivételével – éltek a fellebbezés jogával. Süveges a tárgyalás végén annyit fűzött hozzá, hogy a bíróság átvette az ügyészség vádiratát, és reméli, másodfokon igazságos döntés fog születni. Az ítélet a fellebbezések okán nem jogerős.
Az ügyész korábban súlyosabb büntetéseket kért
Az ügyben egyesített három vádirat szerint a vádlottak egy bűnözői csoport tagjai voltak, amelyben a csoporttagok a korábbi elítéléseik eredményeként a büntetés-végrehajtási intézetekben együtt töltött idő és korábbi bűnözői kapcsolataik kötötték össze. A csoport tagjai szabadlábra helyezésüketkövetően felvették egymással a kapcsolatot és változó összeállásban újabb bűncselekményeket követtek el, továbbá ilyen jellegű bűncselekmények elkövetését előkészítették, melyek végrehajtását bűncselekményeik felderítése és elfogásuk akadályozott meg. Az egyes vádlottakat az ügyészség különböző bűncselekményekkel, többek között több emberen elkövetett emberölés bűntettével, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletével, lőfegyverrel visszaélés bűntettével, robbanóanyaggal visszaélés bűntettével, valamint rablás bűntettével vádolta. Az ügy a Budapest Környéki Törvényszéken volt folyamatban, azonban az I. r. vádlott kizárás iránti kérelmet terjesztett elő az ügyben eljáró bíró ellen, aki a kizáráshoz hozzájárult. A Budapest Környéki Törvényszék büntető ügyszakos bírái úgy nyilatkoztak, hogy az ügyben elfogultnak érzik magukat és kérik kizárásukat. A Fővárosi Ítélőtábla 2012. január 31-én a büntetőügyből a Budapest Környéki Törvényszéket kizárta és egyúttal az elsőfokú eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszéket jelölte ki. Süvegesre és két társára a hatóságok az elhíresült budaörsi Tescónál történt rablás után bő két héttel, 2005. június 2-án csaptak le. A vád szerint a 2005. május 14-én elkövetett rablásnál Süvegesék tűzharcba kerültek a kiérkező rendőrökkel, majd menekülés közben kézigránátot dobtak rájuk. Később ugyancsak Süveges Péterrel és bűntársaival hozták összefüggésbe egy érdi pénzszállító 2005. január 11-i kirablását, valamint egy pénzváltó és felesége – 2004. novemberében – Kalocsán történt meggyilkolását. Ács Tibor ügyész a perbeszédében elmondta, mindegyik vádlottnak jelentős bűnözői múltja van, „elvetemült és megrögzött bűnözőkkel állunk szemben”. A Központi Nyomozó Főügyészség képviselője azt is hozzátette, hogy a közbiztonságot és a köznyugalmat súlyosan veszélyeztető bűncselekményeket visszaesőként, csoportosan, valamint feltételes szabadlábra helyezés hatálya alatt követték el a vádlottak. Az ügyész az elsőrendű Süveges Péter, a negyedrendű Darányi Lajos és a hetedrendű Iván Tibor vádlottak esetében tényleges életfogytiglani fegyházbüntetést indítványozott. A másod és harmadrendű vádlottak esetében szintén életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabását kérte a vád képviselője, a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségének fenntartásával.
Fotó: Blikk
Facebook
Twitter
YouTube
RSS