„Nekem már nem lesz szükségem rá, minket úgyis megölnek”. Május elsején avatják boldoggá Brenner Jánost káplánt, a katolikus egyház mártírját. A közkedvelt, bátor, sorsát felvállaló papot 1957 telén ölték meg bestiális kegyetlenséggel. A háttérben a Kádár-diktatúra, és annak állambiztonsága mozgatta a szálakat. A tettesek kilétét még ma sem ismerjük pontosan, a rezsim igyekezett eltüntetni a nyomokat, két bűnöst is “feltálaltak” a közvéleménynek. Most felelevenítjük ezt a sötét, kegyetlen, Brenner János bátorsága, kiállása, megtörhetetlen hite miatt mégis felemelő történetet.
„Mikor nov. 4-én reggel megtudtuk az orosz támadás hírét, gyors döntés előtt állottunk. […] Délután magam is elindultam. Semmit sem vittem magammal, és hogy szívem meg ne szakadjon, elhatároztam, hogy egyszer sem tekintek vissza. Kethelyen [Rábakethelyen – MG] én is felmentem a plébániára búcsúzni. […] Amikor kijöttem a szobájukból, [Brenner] János kikísért. […] A lépcső alján megállottam, és még egyszer felnéztem rá. Ekkor hirtelen megszólalt és felajánlotta, vigyem el a motorkerékpárját. Mivel tudtam, mennyire szereti a járművét, megköszöntem, és külön említettem, hogy már csak azért sem fogadhatom el. Mire ő ezt válaszolta:
Nekem már nem lesz szükségem rá, minket úgyis megölnek.”
(T. F., Brenner János régi ismerősének levele, forrás: Kocsis L. Mihály: Első nap az örökkévalóságban).
Brenner László és János Zircen oblátusi és novíciusi ruhában / Fotó: Nyugat.hu
Brenner Jánost valóban megölték. Harminckét késszúrással, 1957 decemberében, a kádári megtorlás egyik sötét esztendejében. Hosszú évtizedekig még beszélni sem lehetett róla, a gyilkosság körülményeit, az összes tettest valószínűleg ma sem ismerjük. (A mártírpap alakját idézi fel Rozvány Dávid írása is, amely eredetileg a PolgárPortálon, de a PS-en is olvasható: Rozványi Dávid: Az igaz emléke örökké él – Brenner János boldoggá avatására készülünk.)
A nyomozást az állambiztonság vezette, a tanúkat megfélemlítették, csak egy dolog biztos: Brenner – ahogyan számtalan más hasonló egyházi (és persze világi) személy – a diktatúra célpontja volt. És egyik meggyilkolt áldozata. Ezek azok a sötét ügyletek, amik ma is nagyon nehezen kutathatóak, az ezzel kapcsolatos szóbeli utasításokat gyakran le se jegyezték, ha leírták, talán már megsemmisítették, ha nem, nem adták át a levéltáraknak – és a sor folytatható.
Szigorúan üldözött szerzetesrendek
Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, 1941 őszén a család Pécsre költözött, a fiú a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait, egészen az 1948-as államosításig. A szerzeteseket ekkor a diákokkal sokszor ellenséges civil tanárok váltották fel, Brenner ezért Zircre menekült, ahol Endrédy Vendel apát nem hivatalos iskolát működtetett. A növendék 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe, de a szerzetesrendek ellen megindult egyre átfogóbb támadás után (amikor a Rákosi-diktatúra nem csupán betiltotta, de minden eszközzel üldözni kezdte a rendek többségét) Budapesten, a Hittudományi Akadémián tanult tovább. Titokban, az illegalitásban végezte novíciusi évét, 1951-ben pedig letette fogadalmát. Több kacskaringós kitérő, menekülés, ellehetetlenítés után végül a győri szemináriumban fejezte be tanulmányait, 1955 nyarán szentelték fel, majd Rábakethelyre helyezték káplánnak.
Készült-e a mártíromságra?
A cikkem elején idézett levélrészlet erre utal, de sorsát ismerve mélyebb értelme van a következő történetnek is (Forrás: Kapu, 2008/február):
„Brenner János a püspöki iskolának lett tanulója szülővárosában. Ebben az időben történt, hogy iskolatársaival együtt előadták Szent Tarzíciusz vértanúnak, a ministránsok védőszentjének történetét. János ragaszkodott ahhoz, hogy ő játszhassa Tarzíciusz szerepét. Gyermekként még nem gondolta, hogy egyszer őrá is ugyanez a sors vár. Évekkel később már fiatal pap volt, amikor egy éjszaka állítólagos beteghez hívták. Útközben megtámadták és megölték. János atya, a magyar Tarzíciusz is a szíve fölött vitte az oltáriszentséget, amikor a beteghez ment, és utolsó erejével védte az Úr testét, miközben kioltották életét.”
Térjünk vissza 1957 teléhez. A forradalmat és szabadságharcot a szovjet hadsereg segítségével leverték, százával végeztek ki a forradalmárokat, ezrek szenvedtek börtönben, százezrek hagyták el az országot ’56-ban. Bár számtalan kutató foglalkozott már Brenner János történetével, a legjelentősebb lépéseket a téma szakértője, Soós Viktor Attila tette, a történész-levéltáros Budapest Főváros Levéltárában bukkant rá azokra a bírósági iratokra, amelyek – valamelyest – tisztábbá tehették a képet. Valamelyest – ugyanis továbbra sem tudjuk, pontosan kik ölték meg a káplánt. Aki akkora már több figyelmeztetést kapott.
„Lássák a következményeket” – célponttá vált a káplán
A bátor, közkedvelt Brenner Jánosra – ahogyan az összes veszélyesnek tartott, tiszta szívű fiatal papra, papnövendékre – felfigyelt az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) és az állambiztonság. Prazsák Mihály, az ÁEH Vas megyei megbízottja (1950-ben szervezték be a határőrségnél, később “lakásgazda” lett) el akarta távolíttatni a veszélyesen népszerű káplánt, ám erre Brenner János elöljárója – mikor a pap megerősítette neki, hogy nem fél, mindenképp maradna –, Kovács Sándor szombathelyi püspök nemet mondott a kommunista kádernek.
„Jó, akkor lássák a következményeit!”
– fenyegette meg Prazsák a főpásztort – a témával foglalkozó könyvek szerint.
1957 őszén ismeretlenek fahasábokat hajigáltak a szokása szerint a motorján közlekedő Brenner János elé, amikor Farkasfáról tartott hazafele. Semmi baja nem esett, „Nem volt szerencséjük” – mondta mosolyogva plébánosának, Kozma Ferencnek. Akkor még.
„Vén csuhás, menj gyalog”
Brenner János említett plébánosa, Kozma Ferenc 1957 decemberében ebéd után busszal szándékozott eljutni Farkasfára. Amikor a buszvezető megállt a megállóban, rákiáltott: „Vén csuhás, menj gyalog, a busz megtelt, nem férsz fel rá!”. A plébános így tíz kilométert gyalogolt az erdőn keresztül, a gyóntatás után a faluban maradt, egy családnál éjszakázott, mert másnap ő mondta a szentmisét.
„Málcsi néni, olyan gyönyörű a reggel, át tudnám ölelni a világot”
– Brenner János a végzetes reggel így köszönt rá a házvezetőnőre, mielőtt átsétált volna a reggeli misét megtartani. December tizennegyedike az elvtársaknak is nagy nap volt: akkor tartották a tanácstagok baráti estjét és a rendőrségi bált. „A rábakethelyi hívek vasárnap reggel a fél 8-as misére mentek, azonban a templom zárva volt, és nem találták egyik papot sem – olvashatjuk a Kapuban megjelent, már említett hosszabb cikkben. – Az egyik ministráns fiút leküldték a plébániára. Ő zörgetett, de senki nem nyitott ajtót. Arra gondoltak, talán beteghez hívhatták el az ifjú káplánt. Miközben másodszor is lement a fiú a plébániára, Málcsi nénit már ott lelte. A falon vérnyomokat találtak, és látták, hogy a káplán atya ágya üres, de nincs bevetve.”
Freskó egy szerb templomban / Forrás: Catholicherald.co.uk
Harminckét késszúrás a Párt nevében
Brenner Jánost bestiálisan meggyilkolták. Kicsalták vagy kivitték az erdőbe, és ott 32 késszúrással megölték. Ennek részleteit én most nem idézem fel. Ami biztos, hogy a közelből azt hallották: „Ne bántsatok! Istenem, segíts!”.
De nem csak ebből vált világossá, hogy többen voltak, hiába igyekeztek ezt utólag megmásítani. A kutatók szerint a falu népe már akkor azt mondta, hogy a Párt ölette meg.
Mást nem igazán tudtak elképzelni, a fiatal Brennert – aki ugyanúgy kedvesen beszélgetett, viselkedett mindenkivel – a visszaemlékezések szerint mindenki kedvelte. Az ügyben először a szombathelyi rendőrség kezdett el nyomozni – a kutatások szerint nem siettek –, majd megérkeztek az állambiztonság emberei, és átvették az ügyet.
A nyomozásban azt próbálták bebizonyítani, hogy személyes bosszú volt. A legenda szerint Brenner Jánost egy féltékeny férj (egy ismerős feleséget erőszakkal próbáltak meg rávenni egy lejárató levél megírására) ölte meg, de a legfontosabb nem is az állítólagos motiváció volt, hanem az, hogy az elkövetőt „magányos farkasként” kellett feltüntetni. (Akár napjaink terroristáit). Tökéletes jelöltnek tűnt Tóka Ferenc, aki a későbbi ítélet szerint egy disznóvágás után, részegen ölte meg a káplánt. Állítása szerint a berúgás után hazatérve, az ágyban fetrengve lett dühös lett Brenner Jánosra, mert fivéréből papot csinált. (Más kérdés, hogy ez nem volt igaz, a testvére akkoriban még nem volt pap, de ez és a többi „apróság” (több lábnyom, stb.) az állambiztonsági nyomozókat és az üggyel megbízott nyilván százszorosan megbízható bírót kevéssé érdekelte).
A legvalószínűbb, hogy Tóka valóban ott volt a gyilkosok között, valamivel – ki tudja, mivel fenyegette, zsarolta az állambiztonság – rávehették, hogy egyedül vigye el az egészet.
Jellemző, hogy először halálra, majd életfogytiglanira ítélték, hogy 1960-ban a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a nyilvánvalóan felépített ügyet, és kártalanítsák a férfit. Felfoghatjuk ezt Júdás harminc ezüstjének is.
A második jelölt az akkor még csak tizenhat éves Kóczán Tibor volt. A nyomozás szerint ő csalta ki Brennert.
Jellemző, hogy őt, Kóczánt csak a gyilkosság után hét évvel vették elő, és végül nyolc év múlva szabadult. Kocsis L. Mihály könyve és kutatása szerint a rendőrségen azzal fenyegették, hogy úgy jár, mint az anyja: utóbbit az ötvenes évek végén egy határőr „véletlenül” lelőtte kapálás közben. Kell-e mondanom, hogy a derék határőrt végül felmentették. Kóczán nem akart “úgy járni”.
Brenner János Rábakethelyen / Fotó: Brennerjanos.hu
Még az ezredfordulón is megfenyegették a kérdezősködő újságírót
„A jegyzőkönyvek egy részét meghamisították, a Brenner Jánosra való emlékezést pedig később is tiltották, a győri szeminárium faláról a végzett növendékek között szereplő arcképét levetették. Hogy a kommunisták által elkövetett papgyilkosságok a legutóbbi időkben is rendkívül kényes témának számítottak, igazolja, hogy még az ezredfordulót követően is életveszélyesen megfenyegettek egy újságírót, aki hasonló ügyet akart elővenni” – írta korábbi cikkében a Magyar Nemzet.
Brenner János testvére, Brenner József szerint nyolc tettes volt, akik közül páran még élhetnek is. Bár a pontos elkövetőket máig sem ismerjük, az világos, hogy a diktatúra példát akart statuálni. „A büntetőjogi felelősség síkjától függetlenül, a történeti igazság felderítésétől nem fosztható meg az utókor – írta erről Soós Viktor – Habár ez ideig nem sikerült név szerint megjelölni a bűntett valamennyi elkövetőjét, de a lényeg napvilágra került:
Brenner Jánost a hivatalos – egyházakat felszámolni akaró – politika jegyében, papi hivatásának eredményes gyakorlása miatt, szervezetten, többen, különös kegyetlenséggel meggyilkolták. A bűntett felderítésére és megbüntetésére hivatott állami hatóságok pedig tudatosan hamis útra terelték az eljárásokat, hogy ilyen módon kivonják a bűntett elkövetőit, és ezáltal a hatalmat gyakorló Pártot a felelősség súlya alól.”
Nyakára ráléptek, a stóláját megtaposták
Majd: „Több olyan példát is felsorolhatunk, amely bizonyítja, hogy a Brenner János elleni gyilkosság indítéka papi működésében kereshető. […] Brenner János papi mivoltában ért sérelmei közül kiemelendő, hogy stólájára az elkövetők ráléptek. Különleges brutalitásuknak úgy is kifejezést adtak, hogy ráléptek a nyakára is. Az Oltáriszentséget ugyan nem vették el tőle, de látható, hogy a gyilkosok teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból a tett elkövetése során. Sem Tóka Ferenc, sem Kóczán Tibor ártatlanságát, sem egyedüli bűnösségét nem sikerült bizonyítani.
Azt gondolom, hogy az igazság valahol félúton van. Mindkét személynek lehetett köze a gyilkossághoz, de azt bizonyosan nem egy tettes követte el.”
Brenner János halálát valószínűleg sohasem fogjuk tudni teljesen tisztán látni, de az inditékok ma már világosak. Akkor is, ha az elvtársak mindent megtettek emléke eltörléséért. A mártírhalált halt káplánt május elsején avatják boldoggá Szombathelyen. A felemelő szertartásra több tízezer embert várnak, természetesen a Pesti Srácok stábja is ott lesz az eseményen.
Felhasznált irodalom: Kocsis L. Mihály: Első nap az örökkévalóságban; Kapu, 2008/február; Soós Viktor Attila: A nyomozati eljárás a Brenner-gyilkosság ügyében (Vasi Szemle, 2012/1). Magyar Nemzet: Üzentek is Brenner János megölésével: a kommunista állam ismét bármit megtehet (2017).
Facebook
Twitter
YouTube
RSS