Pesti Srácok

Idén sem a háború ellen tüntettek a feministák a kommunista nőnap alkalmából

Idén sem a háború ellen tüntettek a feministák a kommunista nőnap alkalmából

Anyukám annak idején azt tanította a nőnapról, hogy kommunista ünnep, nem kell virág, és különben inkább legyen az, hogy néha önszántamból elmosogatok magam után, meg legalább hetente egyszer kitakarítok a szobámban, és anélkül is leviszem a szemetet, ha tele van, hogy kérnie kellene. Ebből is látszik, hogy anyukám teljes életet élt, és mindig is normális volt, vagyis nem gondolkozott hülyeségeken. Nem úgy, mint azok a nők, akik szombaton dühöngeni mentek ki az utcára Európa-szerte, egyenlő jogokat követeltek, miközben senki nem nyomja el őket, félmeztelenül rettegtek a közelgő fasizmustól, és a patriarchátus lebontását követelték, miközben Ukrajnában (amit elvileg nagyon támogatnak) éppen a felvonulásuk közben is férfiak ezrei haltak meg. Lehet, hogy az egyenlőség kapcsán arra gondoltak, hogy szívesen mennének ők maguk is a lövészárkokba, de igazából bármit is akartak elérni, megint nem tudta senki komolyan venni őket. Pedig egyébként követelhetnének hasznos dolgokat is.

Március 8-án, szombaton több tízezer ember vonult az utcákra Franciaország-szerte a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Párizsban a Femen (egy radikális feminista aktivistacsoport, amelyet 2008-ban alapítottak Ukrajnában) aktivisták félmeztelen testükre festett amerikai és orosz zászlóval, valamint horikerivel. Csak ha esetleg valaki nem tudná, hogy ezek igazából fasiszta országok. A felvonuló nők szerint Trump tulajdonképpen őket is személyesen erőszakolta meg, és amúgy meg nőellenes politikákat hajt végre éppen. És csak ezért nevezett ki egy csomó nőt vezető pozícióba.

Mindeközben Brüsszelben attól tartottak a nők, hogy az európai országokban a jobboldal előretörése miatt a nők jogai veszélybe kerülhetnek. Lehet. De nem biztos. Amúgy valószínűbb, hogy nem, de jobb félni és felvonulni, mint megijedni, ugyebár.

A demonstrálók énekelgettek, transzparenseket vittek, és olyan feliratokkal tiltakoztak, mint: „Az abortusz emberi jog” és „A nők akkor lesznek szabadok, ha minden nő szabad lesz.” Vagyis elég volt csak egy percig figyelni az eseményeket, és bárki rájöhetett, ez egy ugyanolyan semmitmondó, erőltetett aktivista felvonulás, mint az összes többi az elmúlt tíz évben. Mondanivaló pedig továbbra sincs.

PestiSracok facebook image

Rómában is volt ám menet: itt is megünnepelték a Nemzetközi Nőnapot, és tiltakoztak a nemi alapú erőszak ellen. De félreértés ne essék, nem az erőszaktevő migránsok ellen, hanem úgy általában. Az ügy persze fontos, és érdemes is hangot adni az ezzel kapcsolatos véleményeknek, de érdemes lenne megvizsgálni először a valódi problémát, főleg Olaszországban.

Görögök voltak talán a legunalmasabbak, ők Athénban a diszkrimináció és egyenlőtlenség ellen tüntettek. Úgy látszik, senki nem szólt, hogy a nők már régóta egyenlőek, szavazhatnak, választhatnak karriert a család helyett, vagy mellett, és amúgy több nő jár egyetemre, mint férfi, már jó ideje. Plusz nálunk például én főzök, konyhában itt a nőnek semmi keresnivalója.

De a berlini demonstráció volt a legundorítóbb, ahol a résztvevők olyan táblákat tartottak, amelyeken többek között ez állt: „Égesd el a patriarchátust, ne a bolygót.” Értik ugye? Miközben háború van Ukrajnában és férfiakat gyilkolnak három éve megállás nélkül.

Szóval jól látszik, a feminista establishment rendszeresen olyan ügyek mögé sorakozik fel, amelyek könnyen emészthetők, a média számára kedvezőek, és politikailag kényelmesek. Szimbólumértékű gesztusok ezek, amelyek nem segítenek a valódi elnyomó rendszerek és törvények alatt szenvedő nőken, de lehetővé teszik, hogy egyesek jó emberek lehessenek, ha nem is sokáig, de egy Insta fotó erejéig mindenképpen.

Van pár dolog azonban, amiben igazán segíthetnének a feministák

Kiállhatnának például a háború ellen: a háború ugyanis nemcsak a férfiakat érinti – a nők, gyerekek és családok is óriási árat fizetnek a háborúban, legyen szó közvetlenül a harcok alatt elszenvedett borzalmakról, vagy a háború okozta gazdasági és társadalmi instabilitás következményeiről. Arról nem is beszélve, hogy elveszítik a férfiakat, akiket szeretnek, és akik szeretik őket és gondoskodnak róluk.

Érdemes lehet talán egy békepárti női demonstrációt is tartani valamelyik európai nagyvárosban. Mondjuk Brüsszelben.

De tiltakozhatnának az illegális migráció ellen, hiszen ennek ők a fő elszenvedői. A nemi erőszak már szinte egy „átlagos kedd” azokban az országokban, ahová az elmúlt években számolatlanul engedték be az agykutatókat. És minden alkalommal, amikor ilyen híreket hallunk, akkor elgondolkodunk, hogy ha minket férfiakat ez aggaszt, és tenni szeretnének valamit ellene, akkor a magukat Temuról rendelt amazonoknak képzelő feministák miért nem?

Szóval a nők, mint a társadalom egyik legsebezhetőbb csoportja, nyugodtan tiltakozhatnának az illegális migráció ellen, főleg, hogy a gyerekeiket is egyre komolyabban érintheti ez a probléma. Javaslom ennek helyszínéül is Brüsszelt.

De hogy ne mindig csak valami ellen tiltakozzanak, kiállhatnának például a hagyományos családmodell védelmében is: ez az a közeg ugyanis, ahol az anya és az apa közösen nevelik gyermekeiket, és ez mindig is egy olyan alapot biztosított, amely segítette a nők kiteljesedését. A családi egység és a kölcsönös támogatás különösen fontos lehet a nők számára, hiszen az ilyen közegben könnyebben elérhetik a számukra kitűzött célokat, legyen szó anyai szerepről, karrierről vagy egyéb személyes törekvésekről.

Arról nem is beszélve, hogy egy támogató közegben a férfi és a nő is közösen törekszik arra, hogy a lehető legjobbak legyenek, és inspirálják egymást, ez pedig folyamatos fejlődéshez és sikerekhez vezet.

Férjet találni, családot alapítani persze nagyon nehéz úgy, hogy a nő félmeztelenül ordítozik az utcán. Pedig sok férfi van ám, aki éppen ezekben a percekben is épp elmosogatja maga után a tányérját, és nem dobja a koszos alsógatyáját a szennyes mellé a földre. Legalábbis nem, tenne ilyet, ha lenne egy nő, akinek még azt is megígérni, hogy az egy sör az tényleg egy. Bár sokkal harmonikusabb a dolog, ha senki nem ringatja magát dajkamesékbe.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.