Idén sem a háború ellen tüntettek a feministák a kommunista nőnap alkalmából
Anyukám annak idején azt tanította a nőnapról, hogy kommunista ünnep, nem kell virág, és különben inkább legyen az, hogy néha önszántamból elmosogatok magam után, meg legalább hetente egyszer kitakarítok a szobámban, és anélkül is leviszem a szemetet, ha tele van, hogy kérnie kellene. Ebből is látszik, hogy anyukám teljes életet élt, és mindig is normális volt, vagyis nem gondolkozott hülyeségeken. Nem úgy, mint azok a nők, akik szombaton dühöngeni mentek ki az utcára Európa-szerte, egyenlő jogokat követeltek, miközben senki nem nyomja el őket, félmeztelenül rettegtek a közelgő fasizmustól, és a patriarchátus lebontását követelték, miközben Ukrajnában (amit elvileg nagyon támogatnak) éppen a felvonulásuk közben is férfiak ezrei haltak meg. Lehet, hogy az egyenlőség kapcsán arra gondoltak, hogy szívesen mennének ők maguk is a lövészárkokba, de igazából bármit is akartak elérni, megint nem tudta senki komolyan venni őket. Pedig egyébként követelhetnének hasznos dolgokat is.
Március 8-án, szombaton több tízezer ember vonult az utcákra Franciaország-szerte a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Párizsban a Femen (egy radikális feminista aktivistacsoport, amelyet 2008-ban alapítottak Ukrajnában) aktivisták félmeztelen testükre festett amerikai és orosz zászlóval, valamint horikerivel. Csak ha esetleg valaki nem tudná, hogy ezek igazából fasiszta országok. A felvonuló nők szerint Trump tulajdonképpen őket is személyesen erőszakolta meg, és amúgy meg nőellenes politikákat hajt végre éppen. És csak ezért nevezett ki egy csomó nőt vezető pozícióba.
Mindeközben Brüsszelben attól tartottak a nők, hogy az európai országokban a jobboldal előretörése miatt a nők jogai veszélybe kerülhetnek. Lehet. De nem biztos. Amúgy valószínűbb, hogy nem, de jobb félni és felvonulni, mint megijedni, ugyebár.
A demonstrálók énekelgettek, transzparenseket vittek, és olyan feliratokkal tiltakoztak, mint: „Az abortusz emberi jog” és „A nők akkor lesznek szabadok, ha minden nő szabad lesz.” Vagyis elég volt csak egy percig figyelni az eseményeket, és bárki rájöhetett, ez egy ugyanolyan semmitmondó, erőltetett aktivista felvonulás, mint az összes többi az elmúlt tíz évben. Mondanivaló pedig továbbra sincs.
Rómában is volt ám menet: itt is megünnepelték a Nemzetközi Nőnapot, és tiltakoztak a nemi alapú erőszak ellen. De félreértés ne essék, nem az erőszaktevő migránsok ellen, hanem úgy általában. Az ügy persze fontos, és érdemes is hangot adni az ezzel kapcsolatos véleményeknek, de érdemes lenne megvizsgálni először a valódi problémát, főleg Olaszországban.
Görögök voltak talán a legunalmasabbak, ők Athénban a diszkrimináció és egyenlőtlenség ellen tüntettek. Úgy látszik, senki nem szólt, hogy a nők már régóta egyenlőek, szavazhatnak, választhatnak karriert a család helyett, vagy mellett, és amúgy több nő jár egyetemre, mint férfi, már jó ideje. Plusz nálunk például én főzök, konyhában itt a nőnek semmi keresnivalója.
De a berlini demonstráció volt a legundorítóbb, ahol a résztvevők olyan táblákat tartottak, amelyeken többek között ez állt: „Égesd el a patriarchátust, ne a bolygót.” Értik ugye? Miközben háború van Ukrajnában és férfiakat gyilkolnak három éve megállás nélkül.
Szóval jól látszik, a feminista establishment rendszeresen olyan ügyek mögé sorakozik fel, amelyek könnyen emészthetők, a média számára kedvezőek, és politikailag kényelmesek. Szimbólumértékű gesztusok ezek, amelyek nem segítenek a valódi elnyomó rendszerek és törvények alatt szenvedő nőken, de lehetővé teszik, hogy egyesek jó emberek lehessenek, ha nem is sokáig, de egy Insta fotó erejéig mindenképpen.
Van pár dolog azonban, amiben igazán segíthetnének a feministák
Kiállhatnának például a háború ellen: a háború ugyanis nemcsak a férfiakat érinti – a nők, gyerekek és családok is óriási árat fizetnek a háborúban, legyen szó közvetlenül a harcok alatt elszenvedett borzalmakról, vagy a háború okozta gazdasági és társadalmi instabilitás következményeiről. Arról nem is beszélve, hogy elveszítik a férfiakat, akiket szeretnek, és akik szeretik őket és gondoskodnak róluk.
Érdemes lehet talán egy békepárti női demonstrációt is tartani valamelyik európai nagyvárosban. Mondjuk Brüsszelben.
De tiltakozhatnának az illegális migráció ellen, hiszen ennek ők a fő elszenvedői. A nemi erőszak már szinte egy „átlagos kedd” azokban az országokban, ahová az elmúlt években számolatlanul engedték be az agykutatókat. És minden alkalommal, amikor ilyen híreket hallunk, akkor elgondolkodunk, hogy ha minket férfiakat ez aggaszt, és tenni szeretnének valamit ellene, akkor a magukat Temuról rendelt amazonoknak képzelő feministák miért nem?
Szóval a nők, mint a társadalom egyik legsebezhetőbb csoportja, nyugodtan tiltakozhatnának az illegális migráció ellen, főleg, hogy a gyerekeiket is egyre komolyabban érintheti ez a probléma. Javaslom ennek helyszínéül is Brüsszelt.
De hogy ne mindig csak valami ellen tiltakozzanak, kiállhatnának például a hagyományos családmodell védelmében is: ez az a közeg ugyanis, ahol az anya és az apa közösen nevelik gyermekeiket, és ez mindig is egy olyan alapot biztosított, amely segítette a nők kiteljesedését. A családi egység és a kölcsönös támogatás különösen fontos lehet a nők számára, hiszen az ilyen közegben könnyebben elérhetik a számukra kitűzött célokat, legyen szó anyai szerepről, karrierről vagy egyéb személyes törekvésekről.
Arról nem is beszélve, hogy egy támogató közegben a férfi és a nő is közösen törekszik arra, hogy a lehető legjobbak legyenek, és inspirálják egymást, ez pedig folyamatos fejlődéshez és sikerekhez vezet.
Férjet találni, családot alapítani persze nagyon nehéz úgy, hogy a nő félmeztelenül ordítozik az utcán. Pedig sok férfi van ám, aki éppen ezekben a percekben is épp elmosogatja maga után a tányérját, és nem dobja a koszos alsógatyáját a szennyes mellé a földre. Legalábbis nem, tenne ilyet, ha lenne egy nő, akinek még azt is megígérni, hogy az egy sör az tényleg egy. Bár sokkal harmonikusabb a dolog, ha senki nem ringatja magát dajkamesékbe.
