Pesti Srácok

Hogy a gyermekeink már vízitúrázni járhassanak a Tiszára - Önkéntesek szabadították meg a hulladéktól a Tisza-tó egy szakaszát (PS-VIDEÓ!)

Hulladékból készült hajókkal vesszük fel a harcot a hulladék ellen – nyilatkozták portálunknak a PET-kalózok, azaz azok az önkéntesek, akik ezúttal a Tisza-tó egy szakaszának megtisztítására vállalkoztak a meglehetősen mostoha körülmények között. Mint megtudtuk, napi egy tonna hulladékot szedtek össze a partról, a nádasokból, amelynek jó része a határon túlról érkezik hazánkba. A szervezők reményei szerint röpke 50 év alatt megtisztíthatják a területet, hogy a gyermekeik már csak vízitúrázni járjanak majd a Tiszára. Egy dolgot azonban stábunk is azonnal megállapított: aki részt vesz egy ilyen embert próbáló kalandban, annak örökre megváltozik a látásmódja a szeméttel kapcsolatban.

TIHANYI RITA - SUSÁNSZKY MÁTYÁS

Az immár hagyományosnak mondható Felső-Tiszai PET Kupa-sorozat idén Tisza-tavi futammal is bővült, ezúttal is a Természetfilm.hu Egyesület szervezésében. A június 14. és 18. között lezajlott Tisza-túra keretében keretében az induló 7 csapat Tiszafüredtől Kisköréig evezett saját építésű pillepalack-hajóikon, hogy megtisztítsák a folyót és a tavat a felhalmozódott, főként pillepalack hulladéktól. A szervezők előzetesen tizenkét különösen szennyezett területet mértek fel; a csapatok főként ezeken a szakaszokon gyűjtötték a hulladékot. Stábunk Tiszanána–Dinnyéshát strandjánál csatlakozott az önkéntesekhez, és megtekintettük munka közben az M. V. Petényi nevű, szintén hulladékon lebegő vezérhajó legénységét is.

Az M. V. Petényi és a PET-hajók. Fotó: MTI
PestiSracok facebook image

Pénzért senki nem vállalná ezt a munkát

Ezt a munkát pénzért senki nem vállalná el és nem is vállalja – vontuk le tapasztalataink tanúságát, miután a Tisza-tavi PET Kupa befutójáról hazafelé vettük az irányt. A lelkes önkéntes hulladékgyűjtők, a PET-kalózok élete ugyanis nemcsak játék és mese. Aki a júniusi hőségben a rövid ruha mellett döntött, azon felváltva éktelenkedtek szúnyogcsípések és bögölymarások, míg mások hosszúnadrágban, ingben gázoltak a parti ingoványba, hogy a szemétszigeteket felszámolják. Nincs az az órabér, amiért ezt bárki más elvállalná.

A Tisza-tó csodálatos vidék. Ugyanakkor megrázó élmény volt a szervezők jóvoltából egy mellékágba becsónakázva megtapasztalni, mennyire háborítatlan, félvad a környezet, majd a csónakunk gerjesztette hullámok nyomán nem a sás susogását, hanem a PET-palackok és a műanyaghulladék ütemesen egymásnak koccanásainak hosszas lecsengését hallgatni. Mint videónkban is elhangzik, a több tonnányi szemét összegyűjtésének dacára a jórészt külföldről, Ukrajnából érkező hulladék több, mint 99 százaléka még mindig a partokon, a nádasokban fennakadva várja az eltakarítást.

Napi egy tonna hulladékot gyűjtöttek össze a Tisza partjáról. Fotó: MTI

A Tisza-tó és környéke valóban csodálatos környék, ugyanakkor ottjártunkkor két strandot is meglátogatva szinte teljesen kihalt, világvégi hangulatot árasztott a part. Nyilván a kapott kép nem tükrözheti az egész Tisza-parti szakasz állapotát, de azért felmerült bennünk a kérdés: június közepén, már bőven a nyári szezonban járva hol maradnak a fürdőzni, pihenni, kikapcsolódni vágyók, a parton homokozó gyerekek, a sütkérező nagymamák, a horgászó vagy csak szundikáló nagypapák, az árnyékban sörözgető családfők és a fél szemüket folyton a csemetéken tartó, trécselő anyukák, esetleg a parton fel-alá grasszáló, magukat egymásnak mutogató fiatalok.

A partot persze használják; a fák tömött lombegyüttese közül időről időre elő is bukkantak horgász-tanyák fából és fóliából összetákolt igénytelen kalyibái,’illegális vagy félillegális lakókocsikból innovált úszóstégek. Ez a halban-vadban-természeti szépségekben gazdag környezet azonban nem ezt a ’80-as, ’90-es évekhez illő összetákolt-berhelt belakást érdemli. Az igénytelenedéshez azonban nyilvánvalóan hozzájárul a végig a part hosszán csúfoskodó szemétsáv. A PET-kalózok ki is számolták, hogy rövidke 50 év alatt simán megtisztítják emberfeletti munkájukkal a Tisza és a Tisza-tó eme rövidke szakaszát, hogy utána már csak kenutúrázni, fürödni, napozni járjanak majd le a partra. Nyilván ők is jobban örülnének, ha nem lenne szükség végre évről-évre felvállalt munkájukra. Ehhez azonban sokkal több erőfeszítés kell, és ők évről-évre megteszik mindig az első lépést. Ki vállalja fel a többit?

Az M. V. Petényi munka közben. Fotó: MTI

Forrás/videó: PestiSrácok.hu; Vezetőkép: MTI

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.