A tömegmészárlás a nyugat-európai életforma része

Most olvasom, hogy a Frankfurt mellett Hanauban, egy kurdok lakta vízipipabárban is tömegmészárlás volt, és már ebben sem találok semmi rendkívülit (11 halott három helyszínen).

Ilyesmit nálunk két okból írj meg az újság. Egyrészt, hogy követhessük a fejlett német társadalom rezdüléseit, másrészt azért, mert nálunk ilyen örvendetesen ritkán történik meg. Az ügy még az Indexen is címlapon van, olyan eufemizmus hegyekbe csomagolva, hogy az ember csak pislog.

(Biztos érdekes szakmailag egy Erdogánnal szimpatizáló török származású németországi rendőrnek egy kurd vendetta, vagy terrorcselekmény, vagy szélsőjobboldali gyűlöletbűncselekmény ügyében nyomozni. Azt hiszem, a multikulti kitalálói is erre gondoltak rögtön.)

„A Bild még azt is írta, hogy az azóta elhunyt feltételezett elkövető német, vadászengedélye van, és autójában lőszereket is találtak. A lap úgy tudja, hogy először a Midnight nevű vízipipás helyen zajlott a vérengzés, ahol három ember halt meg. A Bild szerint az áldozatok kurd nemzetiségűek voltak.”

Csak a cikk vége felé, a fenti idézetből derül ki, hogy a tömegmészárlásnak etnikai aspektusa is van, aztán előrébb kerül, ha kiderül véletlenül, hogy az elkövető AfD szavazó volt, vagy nem határolódott el a még nála is szélsőségesebb AfD-től rendesen. Felhívnám a figyelmet arra a ténykörülményre, hogy a „német” kifejezés a liberális szakzsargonban nem német etnikumú belnémet születésű németet jelöl, hanem olyasvalakit, aki szimplán német állampolgár. A kurd nemzetiségű meg azt jelenti, hogy az illető ugyan lehet, hogy német állampolgár a német nemzet rituális öngyilkosságának melléktermékeként, de közismert tagja a Kurd Munkáspártnak, amely gyakorlatilag háborúban áll Törökországgal. Azzal a Törökországgal, amelynek egy néhány milliós része egyébként állandó jelleggel Németországban tartózkodik.

Milyen remek dolog is ez...

De persze bizonyosak lehetünk benne, hogy az elkövetésnek nem voltak etnikai indítékai, vagy ha voltak, akkor azok szélsőjobboldali eredetűek. Mert az etnikai konfliktusok mindig szélsőjobboldaliak, a fene gondolta volna, hogy ennyi szélsőjobboldali van ezen a világon.

Tetszenek emlékezni egyébként? Ezt a virulens konfliktust akarta hozzánk is importálni az ellenzék, amikor Erdogan Budapestre látogatott.

Kezdjük el értékelni, hogy nálunk ezek a konfliktusok még milyen gyerekcipőben járnak, és persze azt is, hogy a kocsmai anyázásokat nem írja meg az újság. Mert amiből hír lesz, csak az kezd a valóság része lenni. Higgy a saját szemednek, és azt a problémát kezd el megoldani, amit nem a csak a számítógép képernyőjén, hanem a házad előtt látsz.

Hírt adnak ugyan egy eseményről (már amennyiben egy tömegmészárlás esemény, és nem történés), de minden újságolvasó pontosan tudja, hogy sosem fogja megtudni azt, hogy valójában mi is történt.

Van például ez a Rékasi Zsigmond nevű, kamasz korában „hírnévre” szert tevő ellenzéki aktivista, aki a felnövési folyamatának egy pontján, néhány napja a Széll Kálmán téren interkulturálisan involválódott. Elmondása szerint megpróbált segíteni valakinek, akit éppen vertek, és ebből következően a nem a többségi társadalomhoz tartozó egyének megnehezteltek rá, és ezt az ő kultúrkörükben szokásos módon ki is akarták fejezni. Ez az élmény Zsigmondot sokkírozta, és első idegességében, nem polkorrekt módon, de felettébb életszerűen kiírta ezt az élményét a Facebookra. Korábbi rajongóinak ezek után az volt a fő bajuk, hogy Zsigmond kendőzetlen nyíltsággal utalt megkergetőinek etnikai hátterére.

Mert a származás ugye irreleváns, ha egy kisebbségi vegzál egy többségit...

Persze, ha egy többségi egy kisebbségit, akkor nagyon is fontos. Egyetlen dolog emelődik ki az egész szomorú eseménysorból, az, hogy az áldozatnak feltűnt az elkövetők etnikai hovatartozása.

Jelen állás szerint a Hanau-i elkövető (Tobias R.) kiterjesztett öngyilkosságot követett el lakásában, ahol találtak egy másik holtestet, de szélsőjobboldali motivációi voltak. Ez teljesen logikus, hiszen a szélsőjobboldaliak szokásos tulajdonsága, hogy a tömeggyilkosságok után öngyilkosságot követnek el. Nem mellékesen zavaros levelet és egy szintén zavaros, angol nyelvű videót hagyott maga után, ami felvet kérdéseket az elmeállapotával és az etnikai tudatával kapcsolatban is. Milyen szerencse, hogy volt vadászengedélye.

Milyen különös egyébként, hogy a muszlim szélsőségesek esetében nem nagyon szokott felmerülni az elmebaj, ők, úgy látszik, teljesen ép elmével mészárolnak. Egyetlen dolog emelődik ki majd ebből az egész szomorú eseménysorból, az, hogy az áldozatok kurdok voltak, az elkövető meg szélsőjobboldali német. Az elmebaj elsikkad majd, mint ahogy minden lényeges körülmény a statisztikában.

Jól emlékszem, hogy a németeknél a németek ellen nem németek által elkövetett rasszista bűncselekményeket is szélsőjobboldalinak hívják? Ahogy a muszlimok által zsidók ellen elkövetett atrocitásokat is. Ez akkora marhaság, hogy biztos jól emlékszem.

Az etnikai konfliktusok akkor eszkalálódnak, ha hagyják őket szépen lassan, lépésről lépésre kifejlődni.

Ha szabadon működhetnek az etnikai alapú maffiák, kialakulhatnak a kettős társadalmak, ha ki tudják szorítani az államot a gazdasági bevándorlók az általuk lakott negyedekből. És ha a bűnözőknek meg az őrülteknek simán lehet fegyvere.

A németek már az összes feltételt létrehozták a bulihoz.