Hogyan segíthet a távhő a hulladékkezelésben?
Szűk hat év, és tilos lesz többé hegyeket emelni a biológiailag lebomló hulladékból. Égető kérdés, hogy mi lesz a hulladékkal, különösen annak fényében, hogy a magyarországi tendenciák szerint a szemét 60 százaléka kerül a lerakókba. Alábbi posztunkban azzal foglalkozunk, milyen lehetőségek felé fordulhatunk, illetve, hogy miként segíthet a hulladék minél alaposabb energetikai hasznosításában a távhőszolgáltatás, amelynél a szükséges hőmennyiség előállításához a háztartási szemét elégetéséből nyert energiát is felhasználhatják.
Mint azt már egy korábbi cikkünkben is megemlítettük, a távhőszolgáltatás előnyei közé tartozik, hogy képes bármilyen forrásból származó hőenergiát hasznosítani. Amikor arról beszélünk, hogy a távhő biztonságos és kényelmes szolgáltatása mellett környezetbarát technológia, akkor nemcsak arra utalunk, hogy különösen a nagyvárosokban jelentős szerepe lehet a károsanyag-kibocsátás csökkentésénél. A korszerűtlen fűtési módok kiváltása mellett ki kell emelni a rendszer azon képességét is, hogy a hulladékégetésből származó, úgynevezett maradékhőt is képes hasznosítani.
Fontos reformok várhatók a hulladékkezelésben
Miért is fontos a távhőnek a fentiekben jelzett szerepe? Az Európai Unióban 2025-re, tehát kevesebb, mint hat év múlva tilos lesz a biológiailag lebomló hulladékokat szemétlerakókba szállítani, tárolni. Szakmai körökben régóta ismert, hogy az úgynevezett hulladékpiramis csúcsa az újrahasznosítás, míg a legrosszabb, ha a hulladékot eltemetik, és évszázados őrzésre és ellenőrzésre szoruló szeméthegyeket hoznak belőle létre. Az EU-ban, így Magyarországon is a szemléletváltást helyezték előtérbe. Ez azt jelenti, hogy olyan termékciklusokban, zárt rendszerekben kezdtek el már évekkel ezelőtt gondolkodni, amelyek kiválthatják azokat a – szakszóval – lineáris fogyasztási láncokat, amelynek a végén a hulladékot lerakással „ártalmatlanítják”. Amíg ezek az új elképzelések jogszabályi szinteken meg nem jelennek, addig a keletkezett és újra nem hasznosított hulladékkal kezdeni kell valamit. Például lerakás helyett elégetéssel termelhető belőle elektromos áram, valamint hőenergia, amelyek segítségével meleggel és forróvízzel láthatják el a városlakók otthonait.
A távhő képes felvenni a hulladékenergiát is
Bizonyos szempontból a távhő, mint technológia alkalmasabb is arra, hogy valami hasznot is hajtson a hulladék. A kommunális hulladékok közvetlen elégetéséből előállított gőzzel a hulladék energiatartalmának ugyanis csak mintegy 14–22 százaléka nyerhető ki elektromos áramként. A keletkező hő nagy része azonban a távfűtés révén kapcsolt energiatermeléssel hasznosul, és 70–75 százalékos energetikai hatásfok is elérhető általa. A hatékonyság ráadásul még ennél is tovább, plusz 5–15 százalékkal is növelhető, ha a füstgáz hőjét is visszanyerik.
Az, hogy miképpen lesz forró víz a hulladék révén, egy igen egyszerű, de végig ellenőrzött folyamat. Az égetőműbe szállított hulladék elégetésekor keletkező hővel gőzt, majd annak révén elektromos áramot fejlesztenek, és mintegy melléktermékként a maradékhőt a távhőrendszer tudja hasznosítani. A keletkező füstgázt egy úgynevezett füstgázmosó toronyban tisztítják meg több lépcsőben, a hamut és a keletkező szennyvizet megfelelő módszerekkel kezelik, a folyamat végén pedig a hasznosítható fémeket és az úgynevezett inert, vagyis nem oldódó, nem bomló, adott környezetével reakcióba nem lépő részt különválasztják a veszélyes hulladéktól.
Uniós elv a távhőszolgáltatás kiterjesztése
Bár természetesen alapelv, hogy csak akkor érdemes újrahasznosítani egy terméket, ha az jobban megtérül, mintha mondjuk elégetnék, fontos tudni, hogy a kommunális hulladéknak mintegy harmada alkalmas arra, hogy energetikai célokra gazdaságosan használják fel. Figyelmeztető adat az is, hogy Magyarországon jelenleg a keletkező hulladéknak több, mint a fele, 60 százaléka hasznosítatlanul a hulladéklerakókban végzi, és csak 10 százalék, amelyet elégetnek. A lerakás uniós tiltásának 2025-ös határideje mindezek fényében égető közelségbe került. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Európai Hőellátási Útiterv (Heat Roadmap Europe) a távfűtés egyre szélesebb körű elterjesztését kívánja elérni, azaz 2030-ra 30 százalékos, míg 2050-re 50 százalékos ellátottságot ír elő, akkor egyértelművé válik, hogy a távfűtés és a hulladékégetés fejlesztését csakis együtt érdemes megtervezni. A fővárosnak van mit behoznia, hiszen míg Budapesten a távhőnek csupán 4 százaléka származik a hulladékégetésből származó energiából, addig Bécsben például 30, míg Párizsban 50 százaléka. Az elkövetkezendő években tehát fontos fejlesztések várnak mind a hulladékkezelésben, mind pedig a távhőszolgáltatás kiterjesztésében azon túl, hogy a jövőben is a minél széleskörűbb újrahasznosítás marad a legfőbb cél.
Forrás: PestiSrácok.hu; Vezetőkép: MTI
