Kennedy meggyilkolása után Lee Harvey Oswald lett az ügy főszereplője. Nincs megnyugtató magyarázat az indokra, és nem tudni megnyugtatóan, hogy egyedül követte el a merényletet, vagy társai is voltak, de ezt bíróság előtt már nem is kérdezhették meg tőle, mivel egy ugyancsak furcsa gyilkosság által, két nap múltán követte Kennedy elnököt. Az ügy kivizsgálására összeállított bizottság – mely elnökéről, Earl Warren főbíróról kapta nevét – úgy tehetett volna legtöbbet az összeesküvés-elméletek elburjánzása ellen, ha alapos és hiteles munkát végez, ennek az elvárásnak viszont egyáltalán nem tudott megfelelni. A gyilkos lövések előzményeit nem tárták fel rendesen, és a merénylet után történt furcsaságokat is sokkal inkább elkendőzni igyekeztek, mintsem mindennek a végére járni.
K.E.
Láttuk, hogy Oswald és az FBI hiába igyekeztek kölcsönösen, képtelenek voltak megtalálni egymást abban a hatalmas országban. Hasonló furcsaságok történtek vele közvetlenül a merénylet után is. A lövések eldördülése után a tankönyvraktár épületébe berohanó Marrion Baker motoros rendőrjárőr feltartóztatja, de miután kiderül, hogy az épületben dolgozik, elengedi. Nyugodt, kimért, de határozott léptekkel távozik, és felszáll egy városi buszra, majd röviddel később közlekedési dugó miatt inkább mégis leszáll, és taxival érkezik albérletébe. Itt alig néhány percet tölt, mialatt gyorsan átöltözik és magához veszi 38-as revolverét.
Hova igyekezett Oswald a merénylet után?
Állítólag beáll a szemközti buszmegállóba, majd a várakozást elunva gyalogosan indul déli irányba. A merénylet elkövetése után láthatóan nem csak úgy őgyeleg, hanem célirányosan és határozottan megtervezi lépteit, mégse tudunk semmi érdemlegeset arról, vajon hova igyekezett eljutni az albérletéből. A Warren-bizottság ezt a kérdést igyekezett nem feszegetni.
Mindenféle nyomozati szakértelem híján is bizonyára joggal merülne fel az a kérdés, vajon mit csinált Oswald a merénylet előtti napokban? Kikkel találkozott, hol járt? Ezeket a kérdéseket még kevésbé feszegették a nyomozati szervek. Beérték annyival, hogy dolgozott és aludt. Aztán egy nappal a merénylet előtt hirtelen meglátogatta külön élő feleségét annak barátnőjénél, és magához vette a garázsukban tárolt puskáját. Ez a feltűnő érdektelenség a merényletet megelőző napokkal kapcsolatban több mint beszédes. Utána aztán ismét megállítja egy rendőr.
A furcsa rendőr
Az ügyhöz kapcsolódó összes kérdőjel közül talán J. D. Tippit rendőr viselkedése érdemli ki a legkunkoribb jelzőt. A Warren-bizottság megállapítása szerint a dél-dallasi Oak Cliff kerületben – tehát az elnökgyilkosság helyszínétől viszonylag távol – egyedül járőröző rendőrtiszt valamikor negyed kettő körül megpillantja a Tizedik utcán magányosan sétáló Oswaldot, akit – mivel külseje megegyezik az elnökgyilkosság gyanúsítottjának személyleírásával, kicsit jobban szemügyre kíván venni. Rádión valamiért nem jelenti a dolgot, pedig ez ilyen esetben kívánatos lenne, hiszen egyedül van.
Oswald a szemtanúk leírása szerint egyáltalán nem viselkedik gyanúsan. Nem siet, nem menekül, nem ideges. Nyugodtan odasétál a szintén lassan megálló Tippit autójához, és a jobb első ablakon át behajolva kedélyesen cseverésznek valamiről. Ezután Tippit lassan és békésen kiszáll, az autó elejéhez sétál, a néhány lépést hátráló Oswald pedig teljesen váratlanul revolvert ránt, és háromszor mellkason lövi. A földre zuhanó rendőrtiszthez lép, és biztos, ami biztos alapon közvetlen közelről még halántékon is lövi. Oswald ugyan éppen a kapucnis fegyvertelen fekete totális ellentéte, mégis nehezen magyarázható, hogy egy 39 éves volt ejtőernyős, aki 11 éves rendőri rutinnal rendelkezik, egyedül járőrözve ilyen lengén kezeli a fél órával korábbi elnökgyilkosság feltételezett tettesét. Miért állította egyáltalán meg? Ha valóban a személyleírás egyezése miatt, akkor miért nem kezelte fegyveres támadás potenciális gyanúsítottjaként?
Jack Ruby, a véletlenek embere
Röviddel a rendőrgyilkosság után Oswald egy moziba menekül, ahol elfogják és beszállítják a városi rendőrkapitányság épületébe. A furcsaságok itt nem érnek véget, hiszen a dallasi gyilkossági csoport a hosszas kihallgatási procedúra során nem igazán terheli magát jegyzőkönyv vezetésével, magnó pedig nincs. A folyamatos jegyzetelgetés meg papírmunka helyett inkább igyekeznek kordában tartani azt a rengeteg újságírót, akik a folyosóikon tolonganak interjú és képek reményében. A frekventált helyekre állítólag csak akkreditációval és sajtóigazolvánnyal lehet bejutni. Érdekes módon egy Jack Ruby nevű bártulajdonosnak ez már november 22-én, tehát az elnökgyilkosság napján is simán sikerül mindkettő nélkül, pedig az újságírástól olyan távol áll, hogy még olvasni se nagyon szokott. Hogy juthatott be a rendőrség épületébe? Talán ahogy a rendőrök szoktak az ő sztriptízbárjába: haveri alapon. A felvételek tanúsága szerint már ekkor sem üres zsebbel érkezik, Oswaldhoz azonban a rengeteg újságíró miatt nem tud közel keveredni.
Két nappal később Ruby türelmesen várja a sorát a rendőrség épülete melletti postán. 11:17-kor pecsétet kap a nyugtájára, majd autója felé sétál. Állítása szerint ekkor, teljesen véletlenül a rendőrség garázsának rámpájára keveredik, ahol meglepve tapasztalja, hogy szabadon lejuthat az újságírók sorfala mellé. Máris néhány méterre van csak Oswaldtól, akit ki is hoznak, hogy átszállítsák innen a megyei börtön épületébe. Ruby 11:21-kor húzza meg a ravaszt, és ez a lövés megölte Kennedy elnök állítólagos egyetlen merénylőjét.
Újabb különös véletlenek sorozata ez, ugyanis a rendőrség hivatalosan bejelentette, hogy Oswaldot délelőtt 10-kor fogják átszállítani. Hiába kérlelte az FBI és a titkosszolgálat is a városi rendőrfőnököt, ő nem akart a sajtó ellenében cselekedni, és éjjel, titokban kicsempészni a gyanúsítottat. Ám a 10 órai időponthoz képest is sokat késtek, Ruby mégis percre pontosan vetődött oda véletlenül. A rámpa tetején szolgálatot teljesítő rendőr, Roy Vaughn szilárdan kitartott amellett, hogy ott senki nem mehetett le észrevétlenül, ő pedig se a gyilkosság előtt, se utána nem engedett le senkit, a Warren-bizottság mégis hitelesnek ítéli Ruby állításait a rendőrével szemben. Ez finoman szólva nem túl gyakori az igazságszolgáltatás szerveinél. Ha két nappal korábban sikerült bejutnia a rendőrségre, vajon nem ugyanúgy tett a gyilkosság napján? Szándékosan nem szerették volna megtalálni a rendőrt, aki beengedte oda? Bizonyára kellemetlen perceket okoztak volna neki, akárcsak annak a rendőrnek, aki szívességből saját nevén vásárolta meg Rubynak azt a Colt Cobra revolvert, amellyel a gyilkosságot elkövette.
Az állami szolgálatok tandemben szegték meg a törvényeket
Jack Ruby ezzel ellentétben igen sok, meglehetősen befolyásos illetőnek szerzett kellemes perceket. Ha Oswald bíróság elé áll, a megválaszolatlan kérdésekből jóval kevesebb lenne, az FBI és a CIA után pedig egy harmadik nagy állami testület, a Titkosszolgálat is a szőnyeg szélén állna amiatt, hogy az elnök holttestét törvénytelenül eltávolította, és megakadályozta a texasi boncolást. Emiatt egyébként nehezen lehetett volna Oswaldot elítélni az elnökgyilkosságért. Szintén elég furcsán, afféle magándokumentumokként kezelték a washingtoni boncolás során készült iratanyag nagy részét, amelyből csekély mennyiség jutott el a Warren-bizottság asztalára.
Egy Oswald elleni tárgyalás során ugyanezt nem tudták volna eljátszani. Szintén nagy megkönnyebbülés volt ez az elnök utódjának, Lyndon Johnsonnak, aki tapasztalt texasi politikusként első felindultságában nyilván nem egy magányos őrültre gyanakodott. Miután kiderült, hogy a feltételezett tettes marxista és a Szovjetunióból érkezett haza, aggódhattak egy esetleges szovjet szállal kapcsolatban is, de Johnsonnak volt annyi realitásérzéke, hogy tudja, Texasban nem igazán nyüzsögnek a marxisták. Nyilván tisztában volt vele, hogy államában számolatlanul találni olyan befolyásos csoportokat, akik egy Kennedynél konzervatívabb elnököt is szívesen lepuffantanának. Minden hasonló eshetőségnél sokkal megnyugtatóbb és kívánatosabb volt mindenki számára egy magányos őrült.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS